Sergio Navarro tavaly nyáron vette át a legutóbb Nestor El Maestro által kilencedik helyre vezetett Debrecent. Tulajdonképpen célkitűzés sem volt a szezon elején, de a csapat jelenleg kisebb meglepetésre negyedik, a Győr, a Ferencváros és a Paks mögött kevéssel lemaradva.

Nyáron az új edző mellé főleg spanyol segítők érkeztek, de néhány helyi ikon, például Balogh János kapusedző és a klublegenda, Dombi Tibor is a stáb tagja maradt. Új játékosok is érkeztek szép számmal, főleg francia és spanyol kötődéssel: a jobbhátvéd Julien Dacosta például a francia harmadosztályú Sochaux-ból érkezett, a venezuelai belső védő, Josua Mejíast a görög másodosztályban sikerült megtalálni, míg a spanyol balhátvéd, Adrián Guerrero tavaly a Tenerife csapatával esett ki a spanyol másodosztályból, mielőtt Magyarország második legnagyobb városában találta volna magát.

Kölcsönben azért magyar érkezők is akadtak: az egykori felcsúti szélső, Komáromi György Szlovéniából tért haza, a tavaly második számú kapusként a Fradiban olykor bravúrokat is bemutató Varga Ádám szintén kölcsönjátékosként lett idén egyszeriben első számú kapus, miután Megyeri Balázs nyáron távozott. Elsősorban a francia Brandon Dominguest kellett pótolni, az irányító tavaly nem kevesebb mint tizenkét gólt szerzett. Ő idén akár spanyol első osztályú játékos is lehetett volna, ám a frissen feljutó Oviedóban összesen egy kupameccs jutott neki, mielőtt Lengyelországba adták volna kölcsön.

Ennyit tehát az érkezőkről és a távozókról, de mint látni fogjuk, a már ott lévők közül is vegyesen áll rendelkezésre rutinos és fiatal magyar játékos: Dzsudzsák Balázs mellett Lang Ádám és a korábbi honvédos Batik Bence a legismertebb, de a helyi kötődésű fiatalok közül is sokan kulcsszerepet töltenek be – Bárány Donát mellett például Szűcs Tamás, de említhető Kocsis Dominik vagy a még mindig csak húszéves szélső, a beregszászi születésű Cibla Flórián is.

Az Athletic Bilbao akadémiájáról érkezett Sergio Navarro az érkezésekor azt nyilatkozta, fő célja, hogy az emberek szeressék azt, ahogyan csapata játszik. Nos, a Debrecen csak korlátozottan épít a labda birtoklására, a magyar mezőnyben átlagos 47,1 százalékkal a negyedik legalacsonyabb mutatót tudhatja magáénak. Csak a Puskás Akadémia, a Nyíregyháza és az utolsó Kazincbarcika birtokolja az NB I-ben kevesebbet a labdát.

Nagyobb csapatok letámadása ellen a télen végül a Fradihoz visszarendelt Varga Ádám gyakran inkább hosszan felívelte a labdát, ha azonban az ellenfél presszingje nem volt agresszív, akkor a négy védő, Dacosta, Meijas, Lang, és Guerrero (de a fiatal Vajda Botond is gyakran kap szerepet a védelemben) elkérte a labdát a kapustól. A Loki hozzáállása a meccsekhez teljesen változó: legutóbb, a Győr ellen idegenben a tavaszi szezonnyitón alig volt náluk a labda, míg karácsony előtt a Kisvárda ellen, otthon a szezon legmagasabb labdabirtoklását hozták.

Ha bevállalják a rövid passzos labdakihozatalt, akkor válik igazán érdekessé a DVSC játéka.

Ahogy Pakson Böde Dániel még 39 évesen is az egyik fő gólfelelős, úgy a Debrecen játéka is elképzelhetetlen az ugyanennyi idős Dzsudzsák Balázs játéka nélkül – a magyar bajnokságban kicsit mintha megállt volna az idő. Dzsudzsák azonban már jó ideje nem a jobb, és nem is a bal szélen játszik – teljesen szabadon irányít, gyakran a védővonalba visszalépve, és ha lehet, a társak egyértelműen őt próbálják keresni a labdával.

Ennek persze megvan a hátránya: Dzsudzsák nemcsak, hogy nagyon sokat ér labdához, hanem a csapat játékstílusban is függ tőle – rengeteg hosszú labdával, forgatással, indítással próbálkozik, még akkor is, amikor a csapatnak célszerűbb lenne megtartani a labdát. Előnye ugyanakkor, hogy a teljesen szabad szerepköre a társakat is mozgásra készteti, így a Loki szerkezetileg gyakran valósít meg rugalmas, elmozgó játékot. Az összhang olykor hiányzik – van, hogy Dzsudzsák és a hatosban játszó Batik kissé fölöslegesen egyszerre lépnek vissza a védővonalba –, de más profilok egészen ígéretes mozgásokat mutatnak. Szűcs Tamás például Batik mellől indulva gyakran merészkedik egy sorral feljebb, Vajda Botond is gyakran középpályásként – de nem a folyosóban, a dogma szerint felfutva – kapja a labdát. Összességében azért a debreceniek gyakran beleütköznek abba, hogy túl sok játékos mozog a labda felé és kevés a beinduló, valamint Dzsudzsák régi vágású irányító játéka miatt a passzok ritmusa sem annyira megkomponált – ilyet a topligákban már ritkán látunk.

Így a Lokinak a befejezéssel és a kapu elé érkezéssel is adódhatnak gondjai, de a labdás oldal túltöltéséből és a játékosok centrális helyezkedéséből azért néha alakulnak ki veszélyes, sőt kreatív szituációk. Ha keveset van a Lokinál a labda, akkor a kontrák fontos fegyvernek számítanak: bár az elülső játékosok a topszinthez képest valamivel kevesebbet segítenek vissza, labdaszerzés esetén előrébb helyezkedhetnek, a megnövekedett területeken pedig Dzsudzsák passzai, vagy a fiatal Cibla szélső játéka aranyat érhet. Összességében azonban a Loki támadójátékának, főleg felállt fal ellen, még van hova fejlődjön:

31 lőtt góllal ugyan az ötödik legtöbbet szerezte a csapat, de ez messze elmarad a Győr és a Paks (41), valamint a Fradi és az MTK hatékonyságától (37).

Az ETO elleni meccsen felállt fal ellen lőttek gólt: átlós kipassz a szélre, lapos beadás, jobbhátvédként Kusnyír érkezik a hosszú oldalon:

Az első gól a Győr ellen: klasszikus kontra, Szuhodovszki hamis kilencesként visszalép, Dzsudzsák balszélsőként, Komáromi jobbszélsőként teljesen elöl marad, előbbi adja a gólpasszt utóbbinak:

A Győr elleni második gól: megint csak kontra, a cél az ellenfél fennragadó szélső védői mögötti terület. Ezúttal Cibla lép vissza a labdáért, Szuhodovszki pedig a saját térfeléről indulva mélységből érkezik:

Védekezésben a Loki többnyire a 4-4-2-es alakzatból indul ki, az ellenfél karakterétől függően váltogatva a középső blokkot és a magas letámadást. A magyar ligában sok csapat még mindig ember-ember ellen, viszonylag nagy távolságokkal védekezik, de

Navarro csapata inkább a kivételek közé tartozik: elsősorban a pálya közepét igyekeznek tömöríteni.

Ennek hátránya magas letámadásnál, hogy a pályát széthúzó csapatok ellen nehezen tudnak odaérni az ellenfél szélső játékosaira. Középső blokkban, mélyebben védekezve viszont a csapat nagyon kompakt, a 4-4-2 hermetikusan zárja a pálya közepét, és ilyenkor az ellenfél sebességből is nehezebben tud a védelem mögé futni. 20 mérkőzésen 25 kapott góllal a Debrecen meccsenként átlagban egy fölött van, de így is a negyedik legjobb a védelme a magyar első osztályban.

Sergio Navarro fél év alatt egy szervezett csapatot alakított ki Debrecenben, hasonló játékstílussal, mint amit az edző a baszk akadémiájáról hozott:szervezett, technikás, de inkább pragmatikus, mintsem idealista.

A klub háza táján azonban télen komoly változások történtek: a többségi tulajdonos egy, a Stockport County mögött álló befektetési csoport lett, és angol kapcsolatai révén az új sportigazgató nem más, mint a sokszoros magyar válogatott kapus, Bogdán Ádám.

Az edző továbbra is Sergio Navarro marad, kérdés, hogy a keret esetleges átalakításával milyen irányban változik majd a Loki játéka.

The post Dzsudzsák-függőség és szervezett játék – így csatázik a dobogóért a Debrecen first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu