Magyarországon vegyes választási rendszerben választunk, ami azt jelenti, hogy többségi és arányos elemek vegyülnek a folyamatban: az országgyűlési képviselők többségét, 199-ből 106-ot egyéni körzetben választjuk ki a többségi elvi szerint, 93 parlamenti széket pedig az országos listáról, korrigálva a vesztesekre leadott töredékszavazatokkal, a győzteskompenzációval (tehát a győztes jelöltekre leadott többletszavazatokkal) és a határon túliak levélszavazataival osztanak ki. Kerületenként egy mandátum nyerhető el, így az arányosság elvének megfelelően törekedni kell arra, hogy hasonló számú választópolgár szavazzon mindegyikben.

Mindez a választási törvény alapján azt jelenti, hogy az országos átlagtól való eltérés egyik irányban sem haladhatja meg a 15 százalékot. Ellenkező esetben sérül az az alapvető demokratikus elv, hogy a választópolgárok szavazata ugyanannyit ér, hiszen – példának okáért – ha egy kerületben 50 ezren szavaznak, míg egy másikban 100 ezren, akkor az előbbiben a választópolgárok szavazata kétszer annyit számít, legalábbis az egyéni képviselő megválasztásánál.

A 7 millió 618 ezer belföldi választásra jogosult mellett nagyjából 72 ezer választásra jogosultnak kellene egy választókerülethez tartoznia, ehhez képest – mivel a kerülethatárok nem léphetik át a megyehatárt – mindhárom tolnai és két somogyi választókerületben a 60 ezret sem éri el a szavazók száma a választási iroda adatközlése szerint. Így mindhárom tolnai és szintén három somogyi kerületben meghaladja az országos átlagtól való eltérés a 15 százalékot, vagyis ezekben a kerületekben a jogszabályok értelmében is törvénytelenül választanak képviselőt.

A súlyos aránytalanságokat az alábbi térképen ábrázoltuk.

Csaknem 20 ezerrel többen szavaznak egy jelöltre Komárom-Esztergomban, mint Somogyban

A kormánytöbbségnek törvényi kötelezettsége lett volna korrigálni ezt a problémát, ám ehelyett 2024 végén a kerülethatárok igazításánál nem az elvándorlás sújtotta Dél-Dunántúl aránytalanságait orvosolták, hanem a Budapestről az agglomerációba költözés – ugyancsak létező – problémáját. Példának okáért: a Pest vármegye 2-es, Budakeszi központú és a Pest 5-ös, Dunakeszi központú kerületek korábban 21 és 25 százalékkal tértek el az országos átlagtól. Ezen segítendő orvoslására Budapesten két választókerületet megszüntettek, és ugyanennyivel növelték a Pest vármegyei agglomeráció kerületszámát.

Ezzel viszont azt érték el, hogy – az itt alulteljesítő kormányoldal számára kedvező módon – az összes fővárosi választókerület népesebb, mint az országos átlag, bár tény, hogy csak az egyiknek a lakosságszáma tér el 15 százaléknál nagyobb mértékben attól fölfelé.

Emellett belenyúltak a szegedi és székesfehérvári körzetekbe is, viszont Tolna és Somogy érintetlen maradt.

• A Somogy 1-es, Kaposvár központú körzetben 59 332 választásra jogosult él, ami 17,7 százalékkal múlja alul az országos átlagot. Ez alapvetően nyerhető kerület a Tiszának, ugyanakkor mélyről kell visszajönni: Gelencsér Attila 2010 óta szállítja itt a sikereket a Fidesznek, de legutóbb már csak 47,6 százalékkal nyert, ha pedig az európai parlamenti választás eredményeit vetítjük a kerületre, a Fidesz minimálisan az országos átlag alatt, a Tisza az országos átlag fölött teljesített.
• Somogy 2. már nehezebb ügy: itt 57 306-en szavaznak, ami 20,51 százalékkal kevesebb az országos átlagnál. A Barcs központú, vidéki, falusias körzet ledönthetetlen fideszes bástyának tűnik, legutóbb 57,8 százalékkal győzött itt a KDNP-s Szászfalvi László, aki helyett most az őrtilosi polgármester, Kelei Zita indul. Jó esélyekkel: Barcson és környéken 10 százalékkal múlta felül országos eredményét a Fidesz az EP-választáson.
• A somogyi 3-as, Marcali központú kerületben 61 127 választópolgár szavaz, ami a törvény által engedélyezetthez képest minimális különbséggel, 15,21 százalékkal tér tér el országos átlagtól. Ez is narancsvidék: 57,9 százalékkal nyert itt legutóbb Móring József Attila, az EP-választáson pedig 53 százalék szavazott a kormánypártokra.
• Az ország legkisebb népességű megyeszékhelyén, Szekszárdon és környékén 57 309-en szavaznak, 20,5 százalékkal kevesebben, mint a többi kerületben átlagosan. Bár a fideszes Horváth István 2010 óta hozza a győzelmeket a körzetben, legutóbb pedig 55,5 százalékkal nyert, nem esélytelen itt a Tisza. Vegyes, városias-falusias jellege miatt csatatérkörzetnek tűnik, noha a Fidesz még az EP-választáson is túlteljesített, 49 százalékot szerzett.
• A legaránytalanabb választókerület a dombóvári. Tolna 2-es körzetében él a legkevesebb választó, 56 524, és arányaiban itt a legnagyobb az országos átlagtól való eltérés: 21,59 százalékos. Erősen fideszes, kistelepüléses körzet ez, a Fidesznél mégis kényszerű váltást kellett eszközölni: a bonyhádi kerületben 1998 óta, majd a 2014-es összevonás után is képviselő Potápi Árpád 2025-ös váratlan halála miatt Csibi Krisztina indul a kerületben. Csibi simán nyerte 2025 januárjában az időközi választást, 63,6 százalékot kapott, igaz, akkor a Tisza nem állított jelöltet, míg az EP-választáson 54 százalékot szerzett itt a Fidesz.
• A tolnai 3-as, azaz paksi kerület is hasonlóan aránytalan: ott 57 026-an szavaznak, az országos átlagnál 20,9 százalékkal kevesebben. A volt paksi bővítésért felelős miniszter, Süli János 2018 óta képviseli a körzetet, legutóbb az egyik legjobb eredményt érte el az országban, 63 százalékot szerzett, az EP-választáson pedig 53 százalékot kapott a Fidesz.

Kaposvár és Szekszárd kivételével olyan kerületekről beszélünk, melyek jó eséllyel akkor sem fordulnának meg, ha a Tisza kétharmadot kapna. Egyedül Paksról képzelhető el, hogy esetleg átbillen, ha az alkotmányozó többséget ostromolja az ellenzék.

Ha megnézzük a másik oldalt, tehát azokat a kerületeket, ahol a választásra jogosultak száma meghaladja az országos átlagot, urbánus, alapvetően az ellenzéknek kedvező országrészeket találunk. A Választási Földrajz számításai szerint 2022-ben ötezerrel többen éltek az ellenzék felé hajló kerületekben, így kevesebb szavazatra volt szükségük a kormánypártoknak a mandátumszerzéshez.

Az idén két-két Csongrád-Csanád és Komárom-Esztergom vármegyei, illetve egy Pest megyei kerületben a választásra jogosultak száma a 80 ezret is meghaladja.

A legtöbb választópolgár a tisztán szegedi, Csongrád-Csanád 1-es kerületben szavaz: 82 227-en jogosultak a voksolásra, ami 14 százalékkal haladja meg az országos átlagot, tehát a törvényességi küszöb határán billeg. Ebben a kerületben 2014 óta az MSZP-s Szabó Sándor a képviselő, aki a választás előtt visszalépett a tiszás jelölt javára, az ellenzéki győzelem itt borítékolható. Ha összevetjük a másik irányba legaránytalanabb, dombóvári körzettel, azt kapjuk, hogy egy dombóvári választópolgár szavazata csaknem másfélszer annyit ér, mint egy szegedié.

Nem sokkal marad el Szeged mögött a 2024-ben létrejött, Pest 3-as, pilisvörösvári körzet, ahol 82 026 választópolgár szavaz, 13,7 százalékkal többen az országos átlagnál. A közelgő választáson Menczer Tamás kommunikációs igazgató és a Tisza fővárosi frakcióvezetője, Bujdosó Andrea mérkőzik meg egymással, a kerület az ellenzék felé lejt.

Komárom-Esztergom is kárvallottja a kerülethatároknak: habár az ott élők ugyanúgy három egyéni képviselőt küldenek a parlamentbe, mint a Tolna megyeiek, a két megye lakosságszáma között 69 041 a különbség az előbbi javára, vagyis lényegében egy választókerületnyi. Ez azt jelenti, hogy 1,4-szer többet érnek a tolnai szavazatok, mint a komárom-esztergomiak. Közel megegyező számú szavazó él Komárom-Esztergomban és Somogyban, utóbbi mégis eggyel több egyéni képviselőt küldhet a törvényhozásba: vagyis

átlagosan csaknem 20 ezerrel többen szavaznak egy jelöltre Komárom-Esztergomban, mint Somogy megyében.

Ezzel együtt Komárom-Esztergomban is töretlen a Fidesz dominanciája az elmúlt 16 évben, ám várakozásaink szerint idén ez változhat: a Komárom és az Esztergom székhelyű kerületben nyitott a küzdelem, míg a megyeszékhelyen, Tatabányán a Tisza az esélyes.

Arról, hogy melyik választókerület, hova húzhat, az alábbi cikkünkben írtunk részletesen, arról pedig, hogy mely körzetek átfordulása hozná el a kétharmados többséget a Tiszának, és melyek szükségesek a Fidesz győzelméhez, itt olvashatnak.

The post Egy dombóvári választópolgár szavazata csaknem másfélszer annyit ér, mint egy szegedié first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu