Őszinte leszek: senki sem akarta, hogy megcsináljam azt a filmet. Úgy értem, a stúdió részéről. Sosem csináltam Marvel-filmet, Instagramom sincs, én vagyok a legkevésbé pénzre váltható választás
– nyilatkozta a Vogue-nak következő filmjéről az a színésznő, aki épp az idei Oscar egyik legnagyobb esélyese. A szóban forgó film a Maggie Gyllenhaal által rendezett A menyasszony, a szóban forgó színésznő Jessie Buckley, akinek jelenleg lehetetlen megkerülni a nevét.
Mindez nem sokkal azelőtt volt, hogy a Hamnet gyászoló édesanyját eljátszotta volna, Gyllenhaal azonban már akkor kikötötte: Buckley nélkül nem csinálja meg a filmet. És bár a legtöbben nyilván Chloé Zhao filmjéből ismerték meg a nevét, nem véletlen, hogy Gyllenhaal ennyire ragaszkodott hozzá: a 36 éves színésznő majdnem húsz éve van a pályán, és rengetegszer bizonyított már.
Az ír művészcsaládból Londonig
Buckley az írországi Killarney-ben nőtt fel egy olyan családban, ahol nem is volt kérdés a művészet tisztelete: édesapja költő, édesanyja hárfaművész és énekesnő, ennek megfelelően négy testvérével a művészet bűvkörében nőttek fel. Buckley ennek köszönhetően megtanult zongorázni, hárfázni, szaxofonozni és énekelni, amit később a Royal Irish Academy of Music kötelékében is folytatott: a zene legalább olyan fontos része az életének, mint a színjátszás. A fiatal tehetséget egy lányoknak való bentlakásos iskolába küldték, ahol az iskolai darabokban játszott – nagyon gyakran férfi szerepeket, lányiskola lévén ugyanis így kellett megoldaniuk.
Magát kifejezetten rossz tanulóként írta le, aki reggel ötkor beszökött a zongoraterembe, hogy gyakorolhasson, és aki nem igazán találta önmagát.
Amikor tizenkét éves kislány vagy, sok mindent mondanak neked, sok mindent hallasz, milyennek kell lenned: minden szempontból légy kicsi. Légy óvatos, ne okoskodj, csak légy rendes. Úgy voltam vele, hogy oké, de úgy éreztem, mintha lángolnék, ám ahelyett, hogy felrobbantam volna, összeomlottam
– mesélte Buckley a Voguenak, érzékeltetve, hogy a bentlakásos iskolában nagyon gyakran érezte elveszettnek magát.
Ráadásul hiába lüktetett benne a művészet, gyakorolt rengeteget, nem volt szerencséje a drámaiskolákkal: két helyre jelentkezett, mindkettőnél visszautasították. A második a Guildhall School of Music & Drama volt, ahová csak emiatt utazott fel Londonba, majd mikor szomorúan ballagott haza a meghallgatásról, ahol köszönték szépen, de nem kértek belőle, meglátott egy plakátot az utcán. Ez volt a BBC I’d Do Anything című realityje, amelyben a West End urainak számító Andrew Lloyd Webber és Cameron Mackintosh keresett női főszereplőt nagyszabású Dickens-feldolgozásba, az Oliver! című musicalbe. A meghallgatás nyílt volt, és éppen arra a hétvégére esett, így Buckley úgy döntött, ha már egyébként is ott van, megpróbálja.
A realitysztár, aki második lett, és így járt a legjobban
Jól tette: egészen a döntőig jutott, ahol végül alulmaradt versenytársával, Jodie Prengerrel szemben. Mindössze 17 évesen azonban megismerték a nevét és a tehetségét is a britek, ráadásul az is sokatmondó volt, hogy az egyébként közönségszavazással eldőlő versenyben az ötfős zsűriből hárman őt nevezték meg győztesnek – köztük Webber is, aki le volt nyűgözve Buckley-tól. Ő egyébként nem titkolta, hogy számára Buckley volt a favorit, már a műsorban is generációja egyik legnagyobb musicaltehetségének nevezte. Nemrég azt nyilatkozta, „titokban örültem, hogy nem nyerte meg. (…) Számomra teljesen nyilvánvaló volt, hogy ő sokkal több, mint egy musicaltehetség – vagy azok közül az egyik legnagyobb.”
Buckley számára azonban nem elsősorban a helyezése miatt maradt rossz emlék a reality. Nemrég őszintén vallott a verseny időszakáról, arról, hogy fiatal nőként brutalizálták a versenyen: kinézete miatt sokszor kikezdték, kritizálták, hogy nem elég nőies, ezért elküldték a Chicago táncosaihoz, hogy ezen változtassanak. Az ezt firtató epizódban látszik is, ahogy a táncosok beállítják a láthatóan feszengő Buckley-t, és azt magyarázzák, hogyan mozogjon igazi nőként.
Depressziós voltam, egyszerűen nem voltam jól. Sok minden nagyon rosszul alakult. A sok testszégyenítés, az, hogy »nőiességi tanfolyamra” akartak küldeni. Pedig épp akkor nőttem bele a testembe. 17 éves voltam. Épp felfedeztem magam. Nőként ez nagyon igazságtalan tárgyiasítás. (…) Akkoriban csak próbáltam megtalálni a helyem. Nagyon remélem, hogy egy 15, 17 vagy bármilyen korú nőnek soha nem kell olyan brutális bánásmódban részesülnie, mint ami abban a műsorban történt. De akkoriban nem fogtam fel teljesen. Csak éreztem, nehéz volt
– nyilatkozta a műsorról.
És bár nem nyerte meg a realityt, felkérték, hogy legyen a győztes beugrósa. Ő azonban nem akart másodhegedűs lenni, így a nehezebb utat választotta. Londonban maradt, és szerepet vállalt Stephen Sondheim Egy nyári éj mosolya című darabjában heti 300 dollárért. Fizetését azzal egészítette ki, hogy bárokban énekelt. Akkoriban nagyon nehezen élt meg, úgy spórolt, hogy gyalog járt mindenhová. A színházi stáb meghívást kapott az Ivy Club nevű privát elitklubba, ahol Buckley is énekelt az este folyamán. Itt hallotta őt egy Tony Benstein nevű férfi, aki felajánlotta, hogy a fiatal színésznő mecénása lesz. Ő javasolta, hogy jelentkezzen London patinás színészképzőjébe, a Royal Academy of Drama and Art (RADA) színészszakára, amit a színésznő el is fogadott.
Nem volt zökkenőmentes az útja itt sem: rövid időre felfüggesztették, mivel megtudták, hogy az egyetem mellett továbbra is vállal profi szerepléseket azért, hogy legyen pénze – ez ellenkezett a RADA szabályzatával. Emiatt kis híján otthagyta az iskolát, ám apja annyit tanácsolt neki: ha feladod, ők nyernek. Buckley 2013-ban lediplomázott.
Az enyhén szólva is rögös karrierstart után rálépett a feltörekvő színészek viszonylag kiszámítható útjára: színházban játszott – többek közt a Shakespeare Globe-ban és a West Enden Jude Law oldalán, ezzel párhuzamosan sorozatszerepekre jelentkezett. Játszott az Oxfordi gyilkosságokban, a 2016-os Háború és béke feldolgozásban és a Tabuban is.
Első filmszerepét a 2017-es Beastben játszotta, egy évvel később pedig a Vadrózsa főszerepében countryénekesnőt játszott. Amellett, hogy a kritikusokat is lenyűgözte, énektudását is megmutatta, sőt, a Glastonburyn is felléphetett a film zenéjével, az album pedig első volt a brit countrylistán. Újabb egy évvel később a Csernobilban tűnt fel mellékszerepben, két évvel később a Fargóban, miközben folyamatosan filmezett is. Karrierje fontos mérföldköve Az elveszett lány volt Olivia Colman oldalán, ezért jelölték ugyanis először Oscarra. Közben a legrangosabb brit színházi elismerést, az Olivier-díjat is bezsebelte a Kabaréért a londoni West Enden, sőt, kis híján Mercury-díjat is nyert (a legnagyobb presztizsű brit zenei díj shortlistjére kerültek fel) a Suede egykori gitárosával, Bernard Butlerrel közösen készített lemezéért, a For All Our Days That Tear the Heartért.
Ben Whishaw a Fargóban és A nők beszélnek című filmben is együtt játszott a színésznővel, ő így foglalta össze a Buckley-jelenséget:
Olyan volt, mintha egy állatot figyeltem volna a természetes élőhelyén: valamiféle alig érthető természetes ösztönnek engedelmeskedett. Gyönyörű, de ha valami az útjába áll, harap. (…) Vannak olyan napok, amikor úgy tűnik, hogy Jessie már írt egy dalt, felvett egy albumot, főzött ebédet tizenkét emberre és lett egy gyereke még azelőtt, hogy én egyáltalán kimásztam az ágyból
Nem véletlen, hogy egyre többen akartak színésznővel dolgozni. Chloé Zhao például csak vele tudta elképzelni a következő filmjét, a Hamnetet.
Gyászoló anyát játszva jött rá, hogy gyereket akar
A nomádok földje Oscar-díjas rendezőnője Buckley-val a fejében állt neki filmet csinálni Maggie O’Farrell 2020-ban megjelent regényéből.
Ő egy igazi történetmesélő. De van a birtokában valami, ami nagyon ritka: teljesen mentes a hiúságtól. A hiúság pedig a hitelesség ellensége
– mondta Zhao egy interjúban a színésznőről.
Buckley rá is bólintott Agnes Shakespeare szerepére, akit Paul Mescal William Shakespeare-je mellett alakított: két szülőt, aki elvesztik fiukat, Hamnetet, a költő pedig a veszteséget élete legismertebb művébe, a Hamletbe csatornázza be. Buckley a gyászban összetört anyát alakítja, a színésznőben pedig épp ez ébresztette fel végérvényesen az anyai ösztönöket.
A Hamnet forgatása közben jött az a nagyon mély érzés, hogy anyává akarok válni. Hatalmas ajándék volt, hogy átélhettem e nő anyaságát, szeretetét és veszteségét is, mielőtt én magam is anyává váltam
– nyilatkozta a színésznő.
Valóban nem várt sokáig: a Hamnet forgatását követően hamarosan teherbe esett, és 2025 végén megszületett az első gyermeke. Az, hogy milyen nemű, és hogy hívják, hétpecsétes titok – Buckley-re egyébként erősen jellemző, hogy a magánéletét megtartja magának. Férje kilétét ugyancsak nagyon sokáig titkolta – Freddie Sorensen mentálhigiénés szakemberrel hét éve, egy vakrandin ismerkedtek meg –, immár három főssé bővült családjukkal visszavonultan élnek egy norfolki 16. századi házban.
Egy ideig azonban biztosan nem tud majd elbújni, a Hamnetben nyújtott játékáról ugyanis szinte kizárólag szuperlatívuszokban értekezik a szaksajtó – mi is azt írtuk kritikánkban, hogy Buckley és Mescal „mélyről felfűtött, zsigeri alakítása” sikeresen ellensúlyozza a kosztümös drámák giccses túlzásait –, ráadásul gyakorlatilag végignyerte vele a díjszezont, az Oscaron pedig az egyik legesélyesebbként emlegetik a női főszereplők közt. Webbernek igaza volt: kár lett volna, ha Buckley megmarad musicalszínésznőnek a West Enden.
The post Egy éneklős realityben a második hely jutott neki, de az Oscaron most ő lehet az abszolút befutó first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
