A kiegyezés óta eltelt közel százhatvan évben a karikatúra a magyar sajtó fontos részévé vált, hiszen a nagyvárosi polgárságot megcélzó, hetven éven át (1868-1938) megjelenő Borsszem Jankóval elindult képi humort ma is számos művész – köztük Marabu, vagy épp a Grafitember – viszi tovább.
A politikai fordulatokra és történésekre, a kánikulára, Budapest arcnak változására, a háború pusztítására, vagy épp a városfejlesztési álmokra reagáló kis rajzokat nézve sokszor az alkotó is azonosítható. Így van ez a Ludas Matyi (1945-1993) oszlopait jelentő Vértes György, Pusztai Pál, Brenner György, illetve a napokban elhunyt Sajdik Ferenc esetében is, akiknek nem csak több tízezer, vagy akár százezer példányban nyomtatott munkáik, de számos rajzuk is fennmaradt, hogy aztán gyűjtők féltve őrzött kincse lehessen.
A rajongók egyike ennyivel nem elégedett meg: a Ludas (vagy akár csak a korszak) művészete úgy megihlette, hogy a rajzok egy-egy részletét egy napozóterasz korlátján, fémmunkaként örökítette meg.
A kivételes munkákról szeptember elején, a Magyar Kincskeresők nevű Facebook-csoportban tűntek fel fotók, amik közül az egyik a Gelkaként ismertté vált, 1960-1993 között létező, tévék és rádiók mellett mosógépek és hűtőszekrények javítását is végző Gépipari Elektromos Karbantartó Vállalat egyik reklámját idézi:
A többieken pedig férfi- és nőalakok látszanak, különböző pózokban:
Az alkotó neve, illetve a munkák születésének ideje sajnos nem ismert, egy dolog azonban biztos: az, hogy a műtárgynak is beillő otthondíszek biztos helyen, egy magángyűjteményben pihennek, a következő években pedig a tervek szerint nem is fognak gazdát cserélni.
The post Egy ház korlátján váltak örök életűvé a híres magyar karikaturisták rajzai first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
