Tömpe István: A nagy állomásrablás

Lázár János nemrég jelentette be, hogy a vasútállomásokat hosszútávú bérleti szerződésre magánbefektetőknek ajánlják fel, mégpedig látszólag feltétel- és térítésmentesen. Az általános felháborodással szemben Orbán Viktor megvédte miniszterét, mondván, Magyarországnak momentán nincs annyi pénze, hogy rendbe hozza az összes nagy vasútállomást, ami- merőben szokatlan módon- fedi a valóságot. Az elmúlt évtizedekben persze volt már ennyi pénz, tízszer több is talán, de másra kellett. Rendesebb állomások, kórházak, iskolák és sima utak helyén ma vezérközeli gigavagyonok hegyei magasodnak.

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél, kérdezi Balassi Bálint, és mi tudjuk a választ: az ingyen vasútállomás. Bár egy hagyományos politikusnál első helyen alighanem az ármánykodással fűtött pénzszerzés állhat, kevés egyéb dolog csigázhatja fel annyira az érdeklődését, mint egy szép nagy, lerongyolódott vasúti állomás. Lázár miniszter mostani felhívása alighanem ezt az érdeklődést hivatott kielégíteni. Én viszont egy szimbolikus aktust látok: a magyar állam erkölcsi bukását.

Értékes vagyona van, de nem képes kezelni. Az elmúlt évtizedekben bevonhatott volna magántőkét is, de nem tette, amíg meg nem bizonyosodott arról, hogy a NER urai biztosan megkapják jussukat, most éppen a pályaudvarokat, vagyis alighanem ők lesznek azok, akik Lázár miniszter felhívásában megváltó magántőkésként lépnek fel.

Szűcs R. Gábor: Makkal Álmodik – avagy: hát a Grönland nem kéne?

A megválasztott amerikai elnököt hallgatva-olvasva az embernek támad némi kétsége afelől, hogy Donald Trump járt-e bármilyen iskolába, ahol elemi történelmi ismereteket tanítottak. Már 2019-ben meg akarta venni a Dániával perszonálunióban lévő Grönlandot, (rossz nyelvek szerint egy milliárd dollárért egy konferencia szünetében), de akkor igen dühös választ kapott Mette Frederiksen (Szociáldemokraták) dán kormányfőtől: „Grönland nem a dánoké. Grönland a grönlandiaké. Remélem, hogy valami félreértésről van szó”. Ám Trump, aki amúgy még azt sem tudta, hogy Finnország része-e Oroszországnak, mintha elfelejtette volna. Ken Howery új dániai nagykövet kijelölésekor, 2024 decemberében kijelentette: „a nemzetbiztonság és a globális béke érdekében a Grönland feletti [amerikai] ellenőrzés és tulajdonjog abszolút szükségszerűség.”

Egyre több forrás hangsúlyozza, hogy Kína igencsak érdeklődik a grönlandi ritka fémek (pl. ittrium, scandium, neodímium és dysprosium) iránt, és már beruházási tervei is vannak. Amerikai szakértők szerint, amennyiben Kína monopóliumot szerez a grönlandi ritkafém-bányásztatra, ez az USA katonai ipara számára katasztrófával érne fel.

Nem babra megy a játék. Két mezőről van szó (Kuannersuit, azaz Kvanefjeld és a Killavaat Alannguat, röviden Kringlerne), amelyek becslések szerint több mint száz évre elegendő ritka fémet tartalmaznak, a jelenlegi világtermelés kétszeresét.

A Kringlerne kiaknázására létrehozott Tanbreez projekt néven a Rimbal Pty Ltd. nevű ausztrál vállalat kapott engedélyt. Greg Barnes, a cég tulajdonosa részt vett a Trump elnök által a Fehér Házban összehívott értekezleten, és meglepve konstatálta, mennyire dühödten és milyen mély információk birtokában ragaszkodik az elnök a grönlandi ritkafém-bányászat megszerzéséghez. Az ausztrál céget végül 2024 júniusában az USA-beli Critical Metals Corporation vette meg, 211 millió dollárért.

A Kvanefjeld mezőre környezetvédelmi okokból a grönlandi kormány még nem adott engedélyt, holott újabb felfedezések szerint a mezőn urán is található. Nem lesz könnyű meggyőzni a baloldali miniszterelnököt arról, hogy engedélyt adjon a bányászatra. Ezért az a meredek ötlet, hogy inkább megveszik egész Grönlandot.

Ami Egede önkormányzati elnök szerint sem most, sem később nem eladó.

Kenesei István: Fordított ország

Amikor a 2018-as (ismét 2/3-dal megnyert) választás után a Fidesz nekiállt a kulturális élet elfoglalásának, kiemelt helyen szerepelt először a tudomány, majd a felsőoktatás, miközben nem feledkeztek el az olyan kisebb, feltehetőleg leginkább a kormányfőt idegesítő „kishalakról”, mint a CEU, a Klubrádió vagy Iványi Gábor egyháza, melyekre egy elegánsabb egyeduralkodó csak legyintett volna, mint amelyek nem sok vizet zavarnak. Szóval 2018-ban előbb elkezdték vegzálni az MTA-t Palkovics miniszter engedelmes közreműködésével eleinte a költségvetésének elvonásával, majd cseppenkénti adagolásával, különböző feldarabolási tervekkel, mindenféle felmérésekkel, végül az egész hálózatot egyben tartva elcsatolták az MTA-tól és gyakorlatilag egy az illetékes minisztérium felügyelete alá tartozó állami intézményt kreáltak belőle, a fantáziadús Eötvös Loránd Kutatóhálózat (ELKH) név alatt, ma már (szerencsére) elfeledett logóval és Titkársággal, amelyben még felfedezhetők voltak, legalábbis a gazdasági részlegben az MTA-tól átkerült munkatársa.

A még Lovász elnök vezetése alatti MTA alkotmányossági panaszt nyújtott be, hiszen a Közgyűlés több mint 90 százalékos tiltakozó szavazata (és a KH munkatársai egységes ellenkezése) dacára fosztották meg őket eddigi működési keretüktől – bár persze nem ez volt a kereset indoka. Az Alkotmánybíróság két év után a panasz lényegét elutasította, csupán a KH ingó és ingatlan vagyonának ingyenes használatba adását kifogásolta, s ezért felszólította az országgyűlést, hogy záros határidőn belül tegyen eleget a kifogásolt helyzet orvoslásának. (Amit a parlament szokás szerint nem tett meg, de ez már a tavaly decemberi események közvetlen előzménye.)

Pálfalvi Lajos bevezetője Leszek Kolakovszky: Az Új Európai Rend harmincadik évfordulójára című írásához

Leszek Kołakowski nemcsak a tudományban alkotott maradandót, hanem szépírói tehetsége is volt, esszéi és bibliai példázatai a lengyel próza élvonalába tartoznak. Publicistaként is hagyott ránk olyan műveket, amelyek nem csak a megírás pillanatában hatottak, hanem fél évszázaddal később is érdemes újraolvasnunk őket. Ez az apokrif vezércikk is ilyen (Trzydziesta rocznica Noweg Ładu w Europie – zwycięstwo zdrowego rozsądku, Kultura, 1976, 5.). Miłosz szerint a lengyeleknek Kasszandra-komplexusuk van. Nem tudják átadni a nyugati világnak az Oroszországról szerzett tudásukat, mert a birodalomban a szabad országok üzleti fantáziát látnak, ezért érdekükben áll az, hogy civilizált partnerként kezeljék. Erre hívja fel a figyelmet Kołakowski, amikor bemutatja egy gondolatkísérlet segítségével, milyen lenne a Nyugat és a harmadik birodalom viszonya harminc évvel azután, hogy Hitler megnyerte a második világháborút. Ma is tanulságos lehet, ha megnézzük egy fiktív példán, miket hazudnak a birodalmról azok, akik jóban akarnak lenni vele.

Kovács Zoltán: Sajtómunkások LV

„Azt írja a hételeji Magyar Nemzet, hogy elhagyta Magyarországot David Pressman, az Egyesült Államok budapesti nagykövete. A lap úgy tájékoztat, „A hazánkat rendszeresen támadó diplomata titokban, gyáván menekült el. (…) Vele volt a férje és két nevelt gyermeke. A sajtó itt szeretett volna kérdéseket feltenni a távozó amerikai nagykövetnek, David Pressman azonban kérdésekre nem válaszolt, testőrök gyűrűjében hagyta el az utasfelvevő portált.” Néhány mondattal lejjebb a lap azt írja, az éj leple alatt távozó nagykövetnek a helyszínen lévő sajtó kérdéseket tett fel, aki erre azt mondta, hogy csodálatosnak értékeli a Magyarországon végzett munkáját. Nem szeretnék kicsinyes lenni, de akkor most válaszolt Pressmann, vagy nem válaszolt? Egy bekezdésben két, egymásnak ellentmondó állítást többnyire a szerzői düh szakajtja ki a szaktársból. Ez az a sajtómunkási közeg, amelyik cikkírás előtt legszívesebben bandázst teker és boxert húz. Látjuk, mi lesz belőle: helyszínen nem lévő újságírók elől menekülő nagykövet, aki ráadásul ott nem lévők kérdéseire válaszol. A másik szaktársi bázis, amelyik már azt is elhiszi magáról, hogy komoly, mélyenszántó, korszakos író, leginkább A tanúból megismert Tusinger elvtárs. Méretre vág, igények elébe megy, egyik-másik igazi művészlélek, zsebkendővel törülgeti állandóan izzadó hónalját. Ügynökök és kémek beszélnek a Dunában a víz alatt, dobozokban dobálják a jelentéseket.

Aztán az sem mindegy, hogy Pressmann az éj leple alatt távozott (NB suttyomban akart lelépni), vagy pedig reggel fél hatra érkezett a repülőtérre, ahogy mindenki más, aki aznap délelőtt akart Londonba érkezni. Az éj leple, meg a reggeli fél hat nem ugyanaz. Éjszaka nem indul gép Londonba, meg úgy általában sehova se, legalábbis utasszállító nem.”
strong>, Bellinit, Garrinchát. Játszatták továbbá 1970 három vb-aranyérmesét, Gérsont, Tostãót, Jairzinhót.

The post Egyre több forrás hangsúlyozza, hogy Kína igencsak érdeklődik first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu