Nagy Imre néhai miniszterelnökre és mártírtársaira emlékezik az ország, kivégzésük és újratemetésük évfordulóján. Orbán Viktor a közösségi oldalán közzétett videóban eleveníti fel 36 éve mondott beszédét. Idézi azt a részt is, amelyben az orosz csapatok kivonását követelte. A miniszterelnököt arról kérdezik a videóban, tudta-e, hogy ez történelmi pillanat lesz. A kormányfő azt válaszolta, csak azt tudták, hogy egyszer van az életben ilyen.

Ezen a napon dőlt meg a kommunista rendszer Magyarországon

– mondta.

A koncepciós perek áldozatainak rehabilitációja és az újratemetés a rendszerváltó időszak szimbolikus és katartikus eseménye volt, hiszen Kádár János 1988 tavaszán egy interjúban még kijelentette, Nagy Imrét nem lehet rehabilitálni. Rá egy évre viszont Pozsgay Imre, az MSZMP PB tagja népfelkelésnek minősítette az ’56-os eseményeket. Kádárt Jánost leváltották, létrehozták a kivégzettek rehabilitálását és újratemetését előkészítő Történelmi Igazságtételi Bizottságot. Sok minden azonban már korábban eldőlt, Németh Miklós egykori kormányfő néhány éve arról beszélt, hogy az újratemetés szerves része volt a folyamatnak, ami elvezetett a rendszerváltáshoz

Akik meghatódva hallgatják Orbán Viktor beszédét, amit 1989. június 16-án mondott a Hősök terén Nagy Imre és társai újratemetésén, azt hiszik, hogy neki volt köszönhető az orosz csapatok kivonása Magyarországról. Miközben a valóság az, hogy mi 1989. március 3-án, Moszkvában megállapodtunk Gorbacsovval az orosz csapatok kivonásáról, sőt, április végén tízezer főt már ki is vontak.

Gorbacsov azt mondta neki, rend­ben a csapatkivonás, a rakéták elszállítása is, de ezt nem hozhatja nyilvánosságra. Azt felelte, rendben, ha még tavasszal kivonnak egy nagyobb egységet. Április végén tízezer szovjet katona hagyta el végleg Kiskunhalas és Deb­recen térségét. Németh Miklós az újratemetés szervezőinek, a Történelmi Igazságtétel Bizottsága vezetőinek megsúgta, hogy az oroszok ígéretet tettek a távozásra.

A TIB-esek kétszer is leültek Viktorral, de ő közölte velük, hogy a Fidesz elnöksége annak a szövegnek az elmondására hatalmazta fel, és nem veszi ki az oroszokra vonatkozó részt.

Németh Miklós úgy vélte: Orbán Viktor ezért nem hibáztatható, ő is volt fiatal, talán ő is mondott volna ilyeneket akkor. Azt kevésbé értette, amikor 25 évvel később, már kormányfőként azt nyilatkozta a Bild am Sonntagnak, „hogy a beszédével ő ütötte ki az első téglát a kommunizmusból”. Íme az 1989-es beszéd.

Polgártársak!

Az orosz megszállás és a kommunista diktatúra negyven évvel ezelőtt történt bevezetése óta a magyar nemzetnek egyszer nyílt alkalma, csak egyszer volt elegendő bátorsága és ereje ahhoz, hogy megkísérelje elérni a már 1848-ban kitűzött céljait, a nemzeti függetlenséget és a politikai szabadságot. Céljaink máig nem változtak, ma sem engedünk a ’48-ból, így nem engedünk ’56-ból sem. Azok a fiatalok, akik ma az európai polgári demokrácia megvalósításáért küzdenek, két okból hajtanak fejet a kommunista Nagy Imre és társai előtt.

Mi azokat az államférfiakat tiszteljük bennük, akik azonosultak a magyar társadalom akaratával, akik hogy ezt megtehessék, képesek voltak leszámolni a szent kommunista tabukkal, azaz az orosz birodalom feltétlen szolgálatával és a párt diktatúrájával. Ők azok az államférfiak számunkra, akik az akasztófa árnyékában sem vállalták, hogy a társadalmat megtizedelő gyilkosokkal egy sorba álljanak, akik életük árán sem tagadták meg azt a nemzetet, amely elfogadta őket és bizalmát beléjük helyezte. Mi az ő sorsukból tanultuk meg, hogy a demokrácia és a kommunizmus összeegyeztethetetlenek.

Jól tudjuk, a forradalom és a megtorlások áldozatainak többsége korunkbeli, magunkfajta fiatal volt. De nem pusztán ezért érezzük magunkénak a hatodik koporsót. Mind a mai napig 1956 volt az utolsó esély arra, hogy nemzetünk a nyugati fejlődés útjára lépve gazdasági jólétet teremtsen. A ma vállunkra nehezedő csődtömeg egyenes következménye annak, hogy vérbe fojtották forradalmunkat, és visszakényszerítenek bennünket abba az ázsiai zsákutcába, amelyből most újra megpróbálunk kiutat találni. Valójában akkor, 1956-ban vette el tőlünk – mai fiataloktól – a jövőnket a Magyar Szocialista Munkáspárt. Ezért a hatodik koporsóban nem csupán egy legyilkolt fiatal, hanem a mi elkövetkező húsz vagy ki tudja, hány évünk is ott fekszik.

Barátaim!

Mi, fiatalok sok mindent nem értünk, ami talán természetes az idősebb generációk számára. Mi értetlenül állunk azelőtt, hogy a forradalmat és annak miniszterelnökét nemrég még kórusban gyalázók ma váratlanul ráébrednek, hogy ők Nagy Imre reformpolitikájának folytatói. Azt sem értjük, hogy azok a párt- és állami vezetők, akik elrendelték, hogy bennünket a forradalmat meghamisító tankönyvekből oktassanak, ma szinte tülekednek, hogy – mintegy szerencsehozó talizmánként – megérinthessék ezeket a koporsókat. Mi úgy véljük, nem tartozunk hálával azért, hogy harmincegy év után eltemethetjük halottainkat, nem jár nekik köszönet azért, mert ma már működhetnek politikai szervezeteink. A magyar politikai vezetésnek nem érdeme, hogy a demokráciát és szabad választásokat követelőkkel szemben – bár fegyvereik súlyánál fogva megtehetné – nem lép fel a Pol Potéhoz, Jaruzelskiéhez, Li Pengéhez vagy Rákosiékhoz hasonló módszerekkel.

Polgártársak!

Ma, harminchárom évvel a magyar forradalom és harmincegy évvel az utolsó felelős magyar miniszterelnök kivégzése után esélyünk van arra, hogy békés úton érjük el mindazt, amit az ’56-os forradalmárok véres harcokban ha csak néhány napra is, de megszereztek a nemzet számára. Ha hiszünk a magunk erejében, képesek vagyunk véget vetni a kommunista diktatúrának, ha elég eltökéltek vagyunk, rászoríthatjuk az uralkodó pártot, hogy alávesse magát a szabad választásoknak. Ha nem tévesztjük szem elől ’56 eszméit, olyan kormányt választhatunk magunknak, amely azonnali tárgyalásokat kezd az orosz csapatok kivonásának haladéktalan megkezdéséről. Ha van bennünk elég mersz, hogy mindezt akarjuk, akkor, de csak akkor beteljesíthetjük forradalmunk akaratát. Senki sem hiheti, hogy a pártállam magától fog megváltozni.

Emlékezzetek, 1956. október 6-án, Rajk László temetésének napján a párt napilapja, a Szabad Nép öles betűkkel hirdette címlapján: Soha többé! Csak három hét telt el, és a kommunista párt ÁVH-s keretlegényeivel békés, fegyvertelen tüntetők közé lövetett. Két év sem telt el, és az MSZMP Rajkéhoz hasonló koncepciós perekben ítéltette halálra ártatlanok százait, köztük saját elvtársait. Mi nem érjük be a kommunista politikusok semmire sem kötelező ígéretével, nekünk azt kell elérnünk, hogy az uralkodó párt ha akar, se tudjon erőszakot alkalmazni ellenünk. Csak ezen a módon kerülhetjük el az újabb koporsókat, a maihoz hasonló megkésett temetéseket. Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maléter Pál, Szilágyi József a magyar függetlenségért és szabadságért adták életüket. Azok a magyar fiatalok, akik előtt ezek az eszmék még ma is sérthetetlenek, meghajtják fejüket emléketek előtt.

Nyugodjatok békében!

Orbán Viktor 15 éve az évfordulón arról beszélt, hogy az ’56-os forradalom és szabadságharc Magyarország számára egy örök igazodási pont, amely bár történelem, de nem a múlt, hanem a magyarok jövőjének is része. Orbán Viktor 2010-ben a kétharmados forradalom után szimbolikusnak nevezte, hogy a Kisfogházban emlékeztek, szerinte ugyanis mindig akkor kerülnek elő a rácsok és kordonok, ha a mindenkori hatalommal bírók rettegnek az igazságtól, mert nem a magyarokat, hanem idegen erőket és így önös érdekeiket szolgálják.

The post Ehhez a naphoz köti Orbán Viktor a rendszerváltást first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu