Lassan tíz éve, hogy a 2015-ös nagy menekültválság a migrációt az Európai Unió egyik legfontosabb politikai kihívásává tette. Egy évtized alatt jelentősen változott Európa hozzáállása a migrációhoz, de a földrajzi elhelyezkedés miatt a kihívások továbbra is nagyon hasonlóak.

Az EU két éve nagyrészt elfogadott egy új, minden korábbinál szigorúbb menekültügyi paktumot, ám ennek bizonyos részeiről még mindig tárgyalnak, a megállapodást még nem alkalmazzák a gyakorlatban, miközben a tagországok problémái semmit nem enyhültek.

A célországok – leginkább Németország, az északi államok és Franciaország – azt szeretnék, ha az Európába érkező menekülteket elosztanák, mert ebben az esetben nem náluk telepedne le mindenki. Olaszország szintén azt szorgalmazza, hogy azok a menekültek, akik náluk jutnak be Európa területére, máshova kerüljenek – már csak azért is, mert a legtöbben itt szállnak partra. A tranzitországok – mint korábban Magyarország vagy a belarusz határ miatt jelenleg Lengyelország – azt szeretnék, hogy náluk egyetlen migránst se helyezzenek el. Ezek a belső feszültségek megjelennek ugyan a migrációs paktumban, de ennél is fontosabb változásnak tűnik, hogy jelenleg a legtöbb tagállam azt szeretné, hogy a menekültek eleve el se jussanak Európába.

És itt kapcsolódik ehhez kérdéshez az a napokban alkalmazni kezdett megállapodás, amit Albánia és Olaszország kötött egymással. A két ország még 2023-ban egyezett meg arról, hogy menekültközpontokat hoznak létre Albániában, hogy az Olaszország partjainál elfogott menekültek ügyét itt kezeljék.

A megegyezés arról szól, hogy azokat a menekülteket, akiket a tengerből mentenek ki Olaszország partjainál, és akik úgynevezett biztonságos országokból jönnek, nem Olaszországba viszik – ahogy a nemzetközi jog elvárná –, hanem Albánia adriai partjaihoz. Albániában összesen három menekültügyi intézmény nyílik meg. Egy nagy központ, amelyben egyszerre 880 menedékkérő fér el, egy pre-deportációs központ, amely 140 menekültet tud kezelni, valamint egy kisebb, 20 fős börtön.

Az albán intézményeket hivatalosan az olaszok üzemeltetik, azok olasz felségterületnek számítanak, de az üzemeltetésben privát cégek is részt vesznek, az intézmények biztosítását pedig albánok végzik. A cél az lenne, hogy az ide érkező emberek menekültügyi eljárását sokkal gyorsabban el tudják végezni. Giorgia Meloni olasz miniszterelnök abban bízik, hogy az Olaszországon belül akár hónapokig is elhúzódó eljárásokat Albániában 28 napra tudják rövidíteni.

Elvileg ezekbe a központokba eleve olyan embereket visznek, akiknek valószínűleg nem adnak majd menedékjogot. A vízből kimentett nők, gyerekek és a kínzás nyomait viselő férfiak Lampedúzára kerülnek, a biztonságos harmadik országokból érkező férfiak Albániába. A biztonságos harmadik országok listáját az olaszok 15-ről 21-re bővítették, most már például Tunézia, Elefántcsontpart, Egyiptom és Banglades is közéjük tartozik.

Évente összesen 36 ezer menedékkérőt kezelhetnek majd Albániában, ami valójában csak egy része az ezekből az országokból érkező embereknek. Tavaly összesen több mint 56 ezren érkeztek Olaszországba biztonságos harmadik országokból. A menedékkérők Schengjinben szállnak partra, majd előszűrés után a Gjader mellett működő katonai bázisra viszik őket.

Az első hajó – ami összesen 16 menedékkérőt szállított – már hétfőn elindult, a tavaly megkötött megegyezés ezen a héten kezdett el működni. Pont azon a héten, amikor Európa vezetői migrációs csúcsra gyűltek össze Brüsszelben. Az olaszok megállapodása Albániával Edi Rama albán miniszterelnök szerint exkluzív, nem szeretnének másokkal is megállapodni, és ezt is csak azért tették, mert Olaszország korábban is segítette Albániát, most pedig Meloni ígéretet tett arra, hogy minden eddiginél jobban támogatják majd Albánia uniós csatlakozását. Az olaszok eredetileg 670 millió eurót szántak a terv megvalósítására évente, de már most látszik, hogy ennél jóval drágább lesz, évente több mint egymilliárd euróba kerülhet.Vagyis hasonlóan drága megoldás lesz, mint Nagy-Britannia korábbi terve volt Ruandával, igaz, utóbbit végül az új brit kormány elkaszálta.

Az uniós tagországok egy része számára azonban az olaszok megoldása vonzóbbnak tűnik a korábbi terveknél. Összesen 15 ország írt levelet az Európai Tanács elnökének, hogy tárgyaljanak a tervről. Orbán Viktor még az Európai Parlament előtt is beszélt erről. Ez a megállapodás ugyanis jóval tovább megy, mint amiket az EU eddig kötött Törökországgal vagy Tunéziával. Azok alapvetően a menekültek feltartóztatásáról szóltak, az albán-olasz megállapodás viszont inkább az elrettentésre szolgál, hiszen azt jelzi, hogy még a vízből kimentett emberek egy része sem a legközelebbi kikötőbe, uniós területre kerül, ahogy azt az ENSZ-megállapodások elvárnák, hanem nagyon hamar visszatoloncolhatják őket.

Giorgia Meloni kifejezetten büszke a megállapodásra, de Olaszországon belül és kívül is rengeteg kritikusa van a tervnek. Többen az „olasz Guantánamónak” nevezték az albán létesítményeket, mert azok annyira távol kerülnek Olaszországtól, hogy lehetetlen lesz rendesen monitorozni, mi is történik bennük. A kritikák szerint az olaszok arra használhatják a központokat, hogy megkerüljék a törvényeket, amik arról szólnak, milyen jogvédelmet kell a menedékkérőknek kapniuk.

A Politicónak több civil szervezet is megszólalt a kérdésről. Anna Bramilla, az ASGI nevű nonprofittól azt mondta: a menekülteknek Olaszországban is nehéz jogi képviseletet szerezniük, nemhogy Albániában, és ennyi idő alatt rendesen ki sem lehet értékelni, hogy egy menedékkérővel mi történt korábban, illetve kérhet-e menedéket Európában.

A CILD nevű civil szervezet szerint még Olaszországon belül is túlzsúfoltak az ilyen intézmények, akadt olyan 20 négyzetméteres cella, ahol nyolc ember aludt. Az, hogy ilyen messze működik majd egy olasz központ, lehetőséget ad a visszaélésekre, de elképzelhető, hogy a higiéniával is problémák lesznek.

Az olasz ellenzék egyenesen koncentrációs táboroknak nevezte a központokat, Angelo Borelli képviselő például arról beszélt, hogy semmit nem oldanak meg, csak marketingre jók, hiszen a maximum kapacitásuk háromezer ember kezelését teszi lehetővé havonta, ami szinte semmi a katasztrófa méretét tekintve.

Riccardo Magi, a Több Európát párt elnöke szintén olasz Guantánamónak hívta a központokat, utalva az amerikai bázisra, amelyben sok esetben nem vették figyelembe az amerikai törvényeket. Az ENSZ menekültügyi szervezete aggodalmát fejezte ki a terv miatt, és közölték, alaposan vizsgálni fogják azt.

The post Elindult az „olasz Guantánamo” – így néz ki a gyakorlatban az albániai migránstáboroztatás first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu