A közmédia átalakítása központi és szimbolikus eleme a 2010 utáni Orbán-rendszernek. A központosított, átstrukturált és a kormány szándékai szerinti működés és az ezzel szemben időről időre felhorgadó politikai-társadalmi ellenállás végigkísérte az elmúlt 15 évet: tüntetések a sajtószabadságért az új médiatörvény elfogadásakor, az elhíresült 2018-as székházostrom, amikor ellenzéki képviselők próbálták beolvasni követeléseiket a köztévében, blokádok, demonstrációk, illetve Magyar Péter 2024-es propagandaellenes tüntetése is jelzi, hogy a közmédia működése kardinális kérdéssé vált.

A közmédia kormány általi bekebelezése az Európai Unió részéről sem maradt visszhang nélkül: hosszú ideig csupán bírálatokat fogalmaztak meg a szerkesztői függetlenség hiányával, a finanszírozás átláthatatlanságával és a felügyelő hatóság politikai elfogultságával kapcsolatban. 2025-ben viszont az EU kötelezettségszegési eljárást indított Magyarországgal szemben, a többi között a tömegtájékoztatás szabadságáról szóló uniós rendelet és az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvek be nem tartása miatt. A közszolgálati média függetlenségének hiánya – sok más mellett – az EU-s források visszatartásának egyik oka is.

Ezen előzmények tette közzé a Tisza Párt a választási programját, amely a közmédia átalakításával kapcsolatos vállalásokat is tartalmaz.

Tisza-program a közmédiáról

A működő és emberséges Magyarország alapjai című dokumentum közmédiával foglalkozó része először a mostani működés problémáit sorolja:

• a közmédia nem pártatlan, a kormány propagandáját közvetíti – erre ráadásul túl sok közpénz költ;
• hazudik és lejáratja a kormánykritikus szereplőket, sokszor civileket is;
• torz módon tudósít, nem jeleníti meg a kormánnyal egyenrangú módon az ellenzéket;
• a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) és a Médiatanács nem független, és nem tölti be a valódi szerepét.

A program konkrét vállalásokat is megfogalmaz a tervezett átalakításokkal kapcsolatban. Összefoglalásképp, a függetlenség és pártpolitikai semlegesség visszaállítását, valamint egy új médiatörvény megalkotását ígérik.

Az intézkedések legtöbbje a médiatörvény módosítását igényelné, amely kétharmados parlamenti többséggel változtatható meg. A továbbiakban azt nézzük meg, milyen lehetőségei lennének egy esetleges Tisza-kormánynak attól függően, hogy feltételezett győzelme esetén milyen arányú többséget szerez az Országgyűlésben.

„A média teljes, érdemi átalakítása csak kétharmados többséggel lehetséges, a sima többség ehhez kevés. Az egész programot így érdemes olvasni, hiszen az abban megfogalmazott ígéretek nagy része csak így megvalósítható. Persze elvben elképzelhető egy közös kormánypárti-ellenzéki törvénymódosítás, de erre kevés esélyt látok, nem hiszem, hogy a jelenlegi kormánypárt partner lenne a saját maga által létrehozott és az érdekeit szolgáló médiarendszer módosításában” – véli Kert Attila, aki 2006 és 2009 között a Magyar Televízió hírigazgatója, korábban a TV2 Tények főszerkesztője volt, jelenleg pedig a Euronews magyar irodájának vezetője, ezáltal széles rálátással rendelkezik a hazai és nemzetközi médiapiacra.

A közmédia hírszolgáltatásának azonnali megszüntetését ennek fényében egy politikai ígéretnek gondolom

– fogalmaz. A hírszolgáltatás azonnali megszüntetését szerinte szakmailag nehéz is ilyen gyorsan kivitelezni.

Azzal kapcsolatban, hogy mit tehet egy egyszerű Tisza-többségű Országgyűlés a közmédiával, Kert Attila kifejtette: az NMHH, az MTVA és a Duna Média Szolgáltató Zrt. gazdálkodásának és működésük törvényességének felülvizsgálatát, az esetleges szabálytalanságok kivizsgálását minden további nélkül megkezdhetik, mert ez nem érinti a médiatörvényt. Erre akár egy újonnan létrehozott hatóság, például egy korrupcióellenes ügyészség is megfelelő lehet. Minden más vállalás, az NMHH és a Médiatanács átalakításától kezdve a frekvenciaszabályozásig viszont a kétharmad hiánya miatt ellehetetlenülne.

Ez ugyanakkor nem zárja ki teljesen, hogy kerülőúton a Tisza-kormány elkezdjen felépíteni egy független, kiegyensúlyozott közmédiát, amelyben a vállalásaik szakmai, tartalmi részét megvalósíthatnák.

Erre sokféle lehetőség van, létre lehet hozni új csatornát vagy meg lehet vásárolni egy már meglévő, tematikus kis csatornát, és azt átalakítani közszolgálati hírcsatornává

– vázolja a Euronews magyar irodájának vezetője, aki szerint a piacon bőven vannak olyan kis csatornák, sőt csatornacsoportok, amelyek közül egyik vagy másik megvétele viszonylag könnyen lebonyolítható.

Kert egy átmeneti adásszünet esetén sem félne a nézők elvesztésétől: egyrészt azért nem, mert a magyar nézők hozzászoktak már a közmédiát érintő változásokhoz, másrészt pedig

a nézőszám már most is annyira alacsony, hogy nem nagyon tud hova esni, gyakorlatilag pár százezer emberről beszélünk.

Variációk a közmédia átalakítására

Az országgyűlési választás két szélsőséges kimenetelére – nevezetesen, hogy a Fidesz nyer, vagy kétharmadot szerez a Tisza – nem érdemes sok szót pazarolni. Előbbinél valószínűleg minden maradna a régiben, utóbbinál pedig feltételezhető, hogy a Tisza új médiaörvényt alkotna, és onnantól csak idő és akarat kérdése, mit és hogyan valósít meg az ígéretei közül. Az igazán érdekes kérdések akkor adódnak, ha a Tisza áprilisban egyszerű többséget szerez a parlamentben (a lehetséges patthelyzettől, miszerint senki nem rendelkezik a kormányzáshoz szükséges többséggel, most tekintsünk el, ebben az esetben a közmédia átalakításánál sokkal égetőbb, az ország kormányozhatóságával kapcsolatos kérdésekre kellene először választ találni).

Szóval, feltételezve, hogy nincs kétharmad, de a szándék töretlen a Tisza részéről a közmédia átalakítására: a médiatörvény így maradna, ám a Kert Attila által elmondottakat figyelembe véve elképzelhető, hogy mégis elsötétülhet a közmédia képernyője. Például a visszaéléseket feltáró vizsgálatok végéig zárolható lenne a közmédia vagyona, így rövid úton ellehetetlenülne a műsorgyártás.

Ez egy kerülőutas, tipikus politikai megoldás lenne: a pénzcsap elzárásának klasszikus esete, amelyben a közmédia struktúrája változatlan marad, ám a mögöttes finanszírozás elapad.

Ebben az esetben persze az is feltételezhető, hogy az ellenzékbe kerülő Fidesz mindent elkövet majd ennek ellensúlyozására, megnehezítésére.

Ezzel párhuzamosan egy létező, megvásárolt kereskedelmi csatornán vagy egy újonnan kialakított csatornán elindulhatna egy hírszolgáltatás, így az „elsötétített” közmédia mellett átmenetileg egy „alternatív” közmédia is létrejöhetne. Ebben az esetben könnyen lehet, hogy az átmeneti megoldás állandósulhat, ha a politikai erőviszonyokban nem következik be változás, így a későbbiekben tárgyalt lengyel közmédiára hasonlító állapot jöhet létre.

Milyen lenne egy jó közmédia?

Kert Attila szerint

jó közmédiára egyre nagyobb szükség van,

mert az elmúlt évek-évtizedek globális folyamatai oda vezettek, hogy a közösségi médiák és a technológiai óriások – a digitális átalakulás nyertesei – viszik el a hirdetési pénzek jelentős részét, miközben a szerkesztőségek egyre kiszolgáltatottabbak a politikai és gazdasági finanszírozók felé. Mindez megnehezíti, hogy az alapvető információk és a kulturális javak azokhoz a rétegekhez is eljussanak, melyek nincsenek a kereskedelmi médiumok célcsoportjában: „Telekommunikációs analógiával illusztrálva: vannak olyan települések, ahová nem éri meg piaci alapon telefonszolgáltatást létesíteni, ám az államnak, a közszolgáltatónak az a dolga, hogy az ott élő emberek is részesüljenek egy minimális, kommunikációs ellátásban.”

Kert kiemeli: a közmédia nem csak a tévét jelenti. Fontos a rádió is, mely esetében Budapesten kívül nem találunk olyan csatornát, ahol ne a kormánypropaganda szólna. De a közmédiának ugyancsak nagyon fontos része a hírügynökség és az online platform is. Emellett egy modern közszolgálati médiumnak vezető szerepet kell vallania a videós hírszolgáltatás megújításában, hiszen a hagyományos értelemben vett – lineáris – televízióra csökken az igény, ám a videós hírszolgáltatásra láthatóan nem. Ezért meg kell találni azt a platformot, amely a fogyasztók számára megfelelő, ahol nézni akarják a híreket. Ahogy a filmeket is egyre inkább streamingen nézünk, a híreknek is meg kell teremteni egy ilyen felületet, és ebben a közszolgálati médiának vezető szerepet kellene vállalnia.

Átfogóan támogatnia kellene a független, szakmai műhelyeket, erőforrást és megjelenést biztosítva nekik

– teszi hozzá. Emellett kiemeli a helyi, tudósítói hálózat létrehozását is, ugyanakkor kulcsfontosságúnak tartja, hogy ők a közmédia alkalmazottai legyenek, ezáltal ne legyenek kiszolgáltatva a helyi politikai viszonyoknak, és valóba kiegyensúlyozottan dolgozhassanak.

A társadalmi célú hirdetés egy nagyon fontos kommunikációs eszköz, ám az elmúlt 15 évben ezt politikai és pártpropaganda célokra használták, többnyire direkt pártpolitikai és uszító jellegű üzenetekkel – indokolja Kert Attila, miért tartja jó ötletnek a Tisza által ígért előzetes kontrollt a társadalmi célú hirdetésekkel kapcsolatban.

A programban szereplő „indokolatlan pazarlás” leállítását is helyesli, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy nem szabad átesni a ló túloldalára: el kell kerülni, hogy a közmédia alulfinanszírozottá váljon, mert akkor nem tud versenyképes szolgáltatást és magas minőséget nyújtani – pedig valójában neki kellene a legszínvonalasabban működnie.

Ugyanakkor szkeptikus azzal kapcsolatban, mennyire sikerülhet a közmédiát a a Tisza-programban ígért „hiteles, kiegyensúlyozott és pártatlan hírszolgáltatásnak és tájékoztatásnak” megfelelően átalakítani.

Elsősorban azért, mert eddig még nem sikerült ezt elérni.

Az elmúlt 36 év alatt sosem sikerült intézményes garanciát teremteni a közmédia függetlenségére. Voltak esetek, amikor, szerencsésebb években egy vezetőnek a személyében, sikerült elérnie a független működést, ám ehhez intézményes garanciákra van szükség. Ennek ellenére meg kell csinálni valahogy, mert nagyon nagy szükség van rá. Kétharmados jogszabály nélkül szinte lehetetlen, de akkor is meg kell próbálni: venni kell egy nagy levegőt, és az egészet újragondolni, a politikusoknak pedig önmérsékletet kell mutatniuk. Annak ellenére, hogy eddig erre se láttam sok példát.

„Átmenetileg stabil” a lengyel közmédia

Érdemes ránézni, mi történt a kormányváltást követően a lengyel közmédiában – már csak azért is, mert a lebontott jogállam visszaépítésének ottani kísérlete itthon is tanulságul szolgálhat kormányváltás esetén.

A 2023. december 13-án hivatalba lépő Tusk-kormány a beiktatást követő hatodik napon elfogadtatott a parlamenttel egy határozatot a közmédia pártatlanságának helyreállításáról. Az aznap esti híradó elmaradt, helyette egy, a köztévéhez visszatérő újságíró bemondta: a televízió ezentúl „fényképeket és nem festményeket” sugároz majd (vélhetően ezzel arra utalt, hogy a valósághoz próbálják közelíteni beszámolóikat). Az átalakítás ellen természetesen hevesen tiltakozott az ellenzékbe kerülő Jog és Igazságosság (PiS), ezzel máig nem enyhülő háborúskodás kezdődött a közmédia körül. A helyzet nyugvópontra jutását a 2025-ös elnökválasztás kimenetele sem segítette: a PiS-barát győztes, Karol Nawrocki ahol csak tudja, akadályozza Donald Tuskék jogállamiság visszaállítását célzó erőfeszítéseit. Korábban ezt a stratégiát alkalmazta elődje, Andrzej Duda is.

A 2023 végi kormányváltás után a deklarált cél a közszolgálatiság és a pluralizmus helyreállítása volt. Eddig részleges korrekció figyelhető meg: az intézményi konszolidáció még nem zárult le, és a strukturális függetlenség garanciái sem stabilizálódtak. Mivel Lengyelországban erősödik a politikai polarizáció, ezáltal az elnöki vétó lehetősége egyre nagyobb korlátja egy új médiatörvény elfogadásának

– véli Przybylska-Zgut Edit, a Lengyel Tudományos Intézet Filozófiai és Szociológiai Intézetének adjunktusa, a CEU Demokrácia Intézet kutatója.

Emiatt szerinte a strukturális függetlenség nem intézményesülhetett, a médiaszabályozó függetlensége és a kinevezési mechanizmusok továbbra is problémásak, a közmédia pedig továbbra is politikailag érzékeny terület maradt.

Bizonyos téren azért látható változás: a PiS-időszakhoz képest megszűnt a nyílt, kampányszerű propagandahangvétel, és szélesebb lett a megszólalók köre, ám a kiegyensúlyozottság nemcsak szerkesztési, hanem intézményi bizalmi kérdés is

– hangsúlyozza.

Przybylska-Zgut Edit szerint 2023 végén a társadalom többségének támogatásával indult a közmédia átalakítása, amely a jogállamiság helyreállításának egyik központi dimenziója lett, tehát nem elszigetelt, szakpolitikai kérdésként, hanem a rendszerszintű helyreállítási folyamat részeként jelent meg a közéletben.

Azóta azonban a társadalmi megítélése erősen polarizálódott: a kormányoldali szavazók legitim helyreállításként tekintenek a folyamatra, míg az ellenzéki tábor jelentős része politikai tisztogatásként értelmezi azt.

Ezzel párhuzamosan a lengyel közmédia nézettsége az elmúlt években csökkent, különösen a politikai polarizáció és a propaganda-percepció hatására. A 2023–2024-es átmeneti időszak sem kedvezett a stabil nézői bizalomnak.

A legnagyobb kihívás jelenleg egy olyan intézményi modell kialakítása, mely hosszú távon is ellenáll a mindenkori kormányzati befolyásnak, és amely mögött szélesebb politikai és társadalmi konszenzus áll

– véli Przybylska-Zgut Edit.

The post Elsötétülhet a közmédia képernyője? – egykori MTV-hírigazgató a Tisza-program vállalásairól first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu