A Van, aki forrón szeretiben női ruhába öltözve menekül a maffia elől Jack Lemmon és Marilyn Monroe oldalán, a Minden lében két kanálban (1971) pedig tehetős playboyként falja a nőket Roger Moore társaságában. Nyomozott már utána Henry Fonda, miközben A bostoni fojtogatóban (1968) végezte ámokfutását, és még Stanley Kubrick Spartacusában (1960) is feltűnt olyan nevek mellett, mint Kirk Douglas, Laurence Olivier és Jean Simmons. És ez csupán néhány cím a számtalan díjat bezsebelt Tony Curtis több mint száz szerepe közül. A sármos Curtis fénykorában egész Amerikát rabul ejtő szupersztár volt, ám a színész elsöprő sikerét több ezer kilométeres út tette lehetővé – Mátészalkától egészen Bronxig.

Curtis, eredeti nevén Bernard Schwartz vagy Schwartz Bernát 1925. június 3-án született a New York-i Bronxban magyar szülők gyermekeként. Édesapja és édesanyja, Schwartz Manó és Klein Ilona 1921-ben vándoroltak ki Mátészalkáról az Egyesült Államokba a jobb élet reményében. Gyermekkorában a szülői házban más nyelvtudás híján csak magyarul beszéltek, ami hátráltatta őt a beilleszkedésben.

Hatéves koromig azt hittem, Magyarországon élek, aztán Bronxban rájöttem, hogy mégsem. Sokszor megvertek, mert más voltam, mert magyar vagyok

– nyilatkozta Curtis egy későbbi interjúban.

Annak ellenére, hogy gyerekként kortársai rendszeresen megszégyenítették származása miatt, Curtis rendületlenül büszke maradt magyar gyökereire. Választott művésznevével is családja előtt tisztelgett – édesanyja felmenőinek „Kurtz” vezetéknevét amerikanizálta 23 éves korában, színészi pályája hajnalán. Születésnapját, június 3-át a Magyar Hollywood Tanács Tony Curtis-emléknappá nyilvánította (2025-öt pedig emlékévvé), valamint megalapították a Tony Curtis díjat, amelyet a filmszakma kiváló művészei és szakemberei vehetnek át. A színész egy Magyarországot népszerűsítő rövid videóban is feltűnt 2007-ben.

1985-ben, első magyarországi útján szülei hajdani lakhelyére, Mátészalkára látogatott. Második alkalommal 1988-ban járt hazánkban, egy budapesti látogatás után menetrendszerűen ismét betérve Mátészalkára is – az ezt megörökítő dokumentumok elérhetőek a Magyar Nemzeti Levéltár honlapján. Az akkori magyar kormány meghívására 1996-ban visszatért hazánkba a Magyar Filmesek Első Világtalálkozójára, ami világszerte elismert magyar filmes szakembereket vonultatott fel.

Mátészalka büszke tulajdonosa egy egyedi Curtis-relikviának is – egy a Magyar Hollywood Tanácstól kapott 38 darabos fényképgyűjteménynek a színész forgatásairól, amely kizárólag a szalkai Tony Curtis Kávéházban tekinthető meg. Részint a sztár miatt emlegetik a települést úgy is, mint „Hollywood bölcsője” (ahogy itt élt egy ideig Adolf Zukor, a Paramount Pictures filmvállalat alapítója is). A városban a színész emléke előtt tisztelegtek a 2024-es szalkai Tony Curtis Filmfesztivállal is, amelyen a színész özvegye, Jill Curtis-Weber is részt vett mint díszvendég.

Curtis számára zsidó gyökereinek ápolása is szívügye volt. 1987-ben létrehozta az apja után elnevezett Emanuel Alapítványt, amely nemcsak a holokauszt magyarországi áldozatai emlékét ápolja, de többek közt a Dohány utcai Zsinagóga felújításának finanszírozásában is nagy szerepet játszott. Természetesen Mátészalka sem maradt ki a színész bőkezűségéből – az ottani zsinagóga is élvezhette Curtis anyagi támogatását.

A színész gyökereihez híven nem vetette meg a magyar konyha legikonikusabb ételeit sem:otthonában tartott összejövetelek alatt kötelező elem volt az asztalon a gulyásleves és a rétes, a vendégei pedig többféle magyar borból válogathattak, ha megszomjaztak. Már első, 1985-ös magyarországi látogatása alatt is kiélvezte a helyi gasztronómiát a Hiltonban, ahol esténként töltött káposztát vacsorázott a hotel éttermében. Szintén ezalatt a látogatás alatt tett szert klasszikus magyar népi ruhadarabokra, többek közt egy huszárkabátra is.

A színészt halálát követően 2010-ben három magyar kötődésű tárggyal a koporsójában temették el: egy kipával a Dohány utcai Zsinagógából, édesapja szabószerszámai egyikével és a magyar kormánytól kapott kitüntetésével. A volt washingtoni magyar nagykövet és Curtis jó barátja, dr. Simonyi András is megszólalt a színész halála után.

1982 októberében beszéltem először Tonyval, akinek ezek voltak az első szavai hozzám: »Szervusz, fiú, itt Tóni beszél. Én lenni büszke magyar!”

– idézte fel Simonyi.

Születésnapja környékén a mai napig tisztelegnek emléke előtt Magyarországon is. Június 5-én, csütörtökön különleges műsorral ünneplik születésének századik évfordulóját a Mátészalkai Zsinagógában.

The post „Én lenni büszke magyar!” – száz éve született Tony Curtis first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu