A magyar jakobinusok mozgalma kezdettől fogva szorosan kötődött Martinovics Ignác sokszínű pályájához, aki ferences szerzetesből előbb bukovinai tanító, majd lembergi egyetemi tanár, végül karrierje érdekében a bécsi titkosrendőrség besúgója lett. Főleg a szabadkőművesek tevékenységéről jelentett II. Lipót rövid uralkodása alatt – írja a Rubicon.hu. Lipót halálával elbocsátották, évjáradékát is elvesztette. Korábban több, a birodalmi cenzúrát és a bécsi udvar politikáját bíráló cikket jelentetett meg, ezért ekkor több vezető magyar közéleti személy is megkereste egy társaság alapításának ötletével, ezzel vette kezdetét a magyarországi szervezkedés 1794-ben. Martinovics főigazgatóként két csoportosulás munkáját koordinálta. A Sigray Jakab-féle Reformátorok Társasága volt a mérsékeltebb, nemesi köztársaság kikiáltását tűzte ki célul, a jobbágyságnak jogegyenlőséget adtak volna, de tulajdonjogot nem. A Hajnóczy József, Szentmarjay Ferenc és Laczkovics János által vezetett Szabadság és Egyenlőség Társasága ezzel szemben diktatórikus rendszert akart kialakítani.
A tagság alig számlált többet 100 főnél, az „összeesküvők” nagy része nemesi származású értelmiségi volt, tevékenységük pedig kimerült a titkos kátékba foglalt tennivalók megfogalmazásában. Amikor a később gúnyosan jakobinus jelzővel illetett szervezkedés az udvar fülébe jutott 1794-ben, Martinovics Bécsbe utazott és felfedte a szervezet teljes működését.
A főigazgató a társaságok összes tagját elárulta és vélhetően kérkedésből felnagyította a szervezkedés jelentőségét.
A hatóságok öt hónapig dolgoztak a jelentéktelen, a Habsburg Birodalomra veszélyt nem jelentő ügy felgöngyölítésén, majd 1795. április 20-án Martinovicsot és a két társaság igazgatóit fő- és jószágvesztésre, további 42 személy közül 13-at halálra ítéltek. Összesen 18-an kerültek börtönbe, köztük Kazinczy Ferenc, Verseghy Ferenc és Batsányi János. A per főszereplőit, Martinovics Ignácot, Laczkovics Jánost, Sigray Jakabot, Hajnóczy Józsefet és Szentmarjay Ferencet 1795. május 20-án végezték ki a Buda alatt fekvő Generális-kaszálón, melyet később Vérmezőnek neveztek el. A többi halálraítéltet életben hagyták, I. Ferenc és a királyi kúria így is példát statuált.
The post Erről a véres eseményről kapta nevét a Vérmező first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
