A magyar-szlovák-osztrák határon fekvő Rajka a KSH adatai szerint a második leggyorsabban gyarapodó településünk.

• 2011-ben még csak 2758-an lakták,
• 2022-ben már 5244-en,
• a falu polgármestere szerint az idén januárban pedig már 6983-nál járt a népességszám.

A mosonmagyaróvári járásban fekvő település nem a magyarországiaknak tetszett meg nagyon az elmúlt másfél évtizedben: a 2011-es népszámlálás során még a lakosok 70 százaléka vallotta magát magyarnak, 19 százalék szlováknak, tizenegy évvel később viszont már a népesség 63 százaléka volt szlovák, és mindössze 37 a magyar. Mára 70–80 százalékban az északi szomszédunkból áttelepülők lakják, ami nem meglepő annak tudatában, hogy gyakorlatilag Pozsony agglomerációjához tartozik.

A település főterére érve rögtön feltűnő, hogy rengeteg a szlovák rendszám, talán több is, mint a magyar, pedig sok szlovák nem is Rajka belsőbb, régebbi részén lakik, hanem a Dunakiliti felé eső oldalon. Az egyik bolt közelében állunk meg, a polgármesteri hivatal mellett, ott kezdünk el beszélgetni Jenesch Tibornéval.

„Sokkal nyugodtabb volt Rajka, amikor nem voltak”

A lakosságszám növekedése szerinte abból is látszik, hogy nagyobb a forgalom: az utcában, ahol lakik „annyi kocsi van, hogy már el sem férnek”. „Több a vásárló, nagyobbak az igények. Ahogy én tudom, talán 1600 magyar van, a többi mind szlovák, 6000-en lehetnek” – mondja. Azt meséli, hogy van szlovák és ukrán szomszédja is, de nem foglalkozik velük, „nincs értelme”, veszekedés azonban nincsen, bár tud olyat, ahol konfliktusos az együttélés.

„Van, aki tud, van, aki tud, mégse mondja, és van, aki tényleg nem tud” – feleli, amikor a betelepülők magyar nyelvtudásáról kérdezem. A nyugdíjas nőnek van egy óvodás unokája, így tapasztalja, hogy a magyar nyelvű óvodában és iskolában is vannak szlovák gyerekek. Az oviban az Új Szó három évvel ezelőtti cikke szerint már a gyerekek fele szlovák állampolgár.

„Sokkal nyugodtabb volt Rajka, amikor nem voltak, ez tény” – mondja Jenesch Tiborné, amikor felvetem, hogy szerinte az új törvény adta lehetőséggel élve szabályozni kellene-e a betelepülést.

Sokan vagyunk, kényelmetlenebb, drágább lett minden. Ez bánt. Jó, máshol is, de itt drágább szerintem minden, mint ha nem lennének

– mondja azzal kapcsolatban, hogy hogyan élik meg a rajkaiak a lakosságboomot. De sietve hozzáteszi, hogy ő is jár ki a szlovákokhoz, osztrákokhoz is, „normálisnak kell lenni, és nincs semmi baj”.

„Nem jó” – mondja szintén a bolt előtt Zsuzsanna vagy Zuzana a népesség gyors növekedésére. A nyugdíjas nő mindkét nevét mondja, amikor kérdezem, rögtön érzékeltetve a település kétnyelvűségét. Három éve jött Pozsonyból. Csak kicsit beszél magyarul, de magyar gyökerei vannak, azért költözött ide. „Az én anyukám, apukám Magyarországon volt. Haza akartam jönni” – mondja. Szeret Rajkán lakni, szerinte nem okoz feszültséget az együttélés, neki biztosan nem.

Józsefnek sem, bár érezhetően nem tartja egyenrangúnak a betelepülőket és a régóta Rajkán élőket. A teljes nevét Zsuzsannához hasonlóan nem árulja el, de szívesen beszél a szlovák-magyar viszonyról. „Nekem jó, mindkét szomszédom szlovák, mindkettő beszél magyarul” – mondja. „Odamegyek, és mondom neki, hogy haver, ezt nem így szokás. Mire mondja, hogy rendben van, köszönöm szépen” – meséli, amikor arról kérdezem, vannak-e konfliktusaik. Arra, hogy rögtön elfogadják-e, amit mond, azt válaszolja:

The post „Ez egy falu, de túl sokan vagyunk” – a magyar település, ahol négy emberből három szlovák first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu