Múlt szombaton mutatták be a Tisza Párt programját, amely szerint

a jelenlegi magyar oktatás tévúton jár.

Ez pedig azért van a dokumentum szerint, mert a pedagógusokat arra kényszerítik, hogy „19. századi módszerekkel 20. századi ismereteket oktassanak 21. századi gyerekeknek”. Alapprobléma, hogy a „felesleges lexikális tudáselemek oktatása mellett elsikkad a készségek és kompetenciák fejlesztése, a nyelvtanulás, a digitális készségek fejlesztése”. Hangsúlyozzák, hogy a matematikai, szövegértési és természettudományos kompetenciákat mérő PISA-teszteken 2010 óta minden területen romlott a magyar tanulók teljesítménye.

A program részleteiről Lannert Judit oktatáskutatót kérdeztük.

Hiányérzetet okoz, hogy nincs benne vízió, a 21. század oktatása

„Az, hogy megvan a diagnózis, még nem jelenti automatikusan azt is, hogy tudjuk, pontosan mit kell csinálni, hogyan kell megoldani a helyzetet. Mondok egy példát: ha a tananyag sokkal lazább, és nagyobb szabadságot adunk a tanároknak, az természetesen jó, de ettől még ők többnyire akkor is frontálisan fognak oktatni a jövőben, hiszen ezt tanulták, legalábbis a döntő többségük ezt a kapta a képzése során. Ez tehát magától nem fog csak úgy megváltozni” – mondja Lannert Judit, aki 1990 óta foglalkozik oktatáskutatással, és a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. egyik alapítója.

Ami viszont már hiányérzetet okoz neki, az a vízió, pontosabban „a 21. századi oktatás víziójának a hiánya, ahol a kreatív és a kritikai gondolkodás és egyéb globális kompetenciák nagyon fontosak. Ezek hiányoznak egyelőre, még hívószavak szintjén is. Nem olyan meglepő, de a magyar oktatásnak is épp az a gondja, ami a magyar társadalomnak. Egy zárt gondolkodású társadalomból kéne egy nyitott gondolkodást csinálnunk: ez lenne a 21. század nagy kihívása, így tudnánk reagálni a globális problémákra. Nem félnünk kéne a kockázattól, hanem vállalkozó szelleműnek kellene lennünk. A 21. század kihívása arról is szól, hogy a változásról nem kell félni, a bizonytalanságon hogy lehet kompetenciákkal úrrá lenni, erre kéne reagálni az oktatásnak. Eközben Magyarországon a nyitott társadalom mint olyan, 16 éve üldözött fogalom, épp ezért érthető az is, ha valaki politikailag kerüli ennek a használatát.

Ám, miközben ez a program végig a 21. századról beszél, épp csak az nincs benne, hogy mi is lenne ez a 21. század.

Így viszont ez az anyag egyrészt jelzi, hogy rendben, értjük a problémát, de közben elismeri, hogy a mélyére azért nem akarunk menni, mert nem akarunk elriasztani senkit, mégiscsak választást akarunk nyerni”.

Nem attól lesz valamiből 21. századi oktatás, ha digitális eszközöket használunk

Mik is pontosan a 21. századi kompetenciák? – kérdezzük a közgazdász és szociológus végzettséggel is rendelkező Lannert Judittól. A válasz: „Kritikai és kreatív gondolkodás, együttműködés, kommunikáció, transzformatív, illetve globális kompetenciák. Ezek a szavak szinte nem is szerepelnek az anyagban.

Ami engem szíven ütött, hogy a kritikai gondolkodás egyszer sem szerepel, viszont nagy hangsúly van a digitális technológián, a digitális oktatáson, ami pedig szerintem ebben a formában tévedés.

És ettől egy kicsit a jelenlegi Nemzeti Alaptanterv köszön vissza, mert ott is a médiaműveltség helyett digitális kultúra van, miközben kritikai gondolkodás egyáltalán nincs”.

Ezen a ponton emeli ki Lannert Judit, hogy miközben a digitális tudás szükségéről ír a program, arról nem ejt szót, hogy a mesterséges intelligencia mennyi veszélyt hordoz, és épp az „offline” kompetenciákkal lehetne megküzdeni vele. „Csakhogy csírájában sincs ott ebben az anyagban a mesterséges intelligencia kérdésköre, miközben a digitális technika ott van. A nemzetközi és saját kutatásaink is azt mutatják, hogy minél több digitális eszközt használnak a diákok, annál rosszabb a digitális szövegértésük. Mindent kiszolgál a mesterséges intelligencia, mindent legyárt nekünk – és épp ez a legnagyobb veszély, hogy a tanítás folyamatából eltűnik a tanulás maga.”

„Ez nem speciálisan magyar probléma, hanem világprobléma, és ez van a PISA-eredmények globális romlása mögött is a Covid-járvány hatása mellett. A magyar oktatás valóban rosszabb sok más európai ország oktatáshoz képest, de az alapvető problémáink közösek és globálisak. És a mesterséges intelligenciával való megküzdés is a kritikai gondolkodás és a kreativitás fejlesztésével lehetséges, és legkevésbé sem a digitális eszközök és a digitális pedagógia (jelentsen bármit) iskolai erőltetésével. Nem attól lesz valamiből 21. századi oktatás, ha digitális eszközöket használunk..

Ahhoz, hogy tényleg elérjünk a 21. századba, nem elég egy elég jó 20. századi iskolát létrehozni. Ez a program viszont mintha utóbbit vázolná fel, és elégedne meg azzal. Megjegyzem, természetesen egy 20. századi vízió még mindig jobb, mint a jelenlegi kormány 19. századba röpítő víziója/valósága.

Sok iskolánk van kevés gyerekkel – ezzel mi lesz?

Két elemet említ külön még Lannert Judit.

„Habár dicséretes módon külön részt szentel a program a demográfiai problémáknak, de ennek oktatási konzekvenciáit már nem szűrik le, vagyis azt, hogy egyre kevesebb gyerek jár majd iskolába Magyarországon a tartós népességfogyás miatt. Azaz túl sok iskolánk van – túl kevés gyerekkel. Tehát, miközben problémaként írják le az egyik oldalon, hogy pazarló a magyar oktatási rendszer, a másik oldalon csökkentjük az óraszámot és terhelést, ráadásul egyre kevesebb a gyerek, mégis egyre több pedagógust alkalmaznánk. Ez így minimum ellentmondó. Mit csinálunk azzal, hogy túl sok iskolánk van túl kevés gyerekkel?

Nyilvánvaló, hogy hozzá kellene nyúlni az iskolahálózathoz.

Lehet, hogy nem egy pártprogramban, de előbb-utóbb szembe kell nézni ezzel a problémával társadalmi szinten is. Az egyházi iskolák békén hagyása mögött is a politikai kockázat kerülése van, de ezzel egyrészt a szegregáció velünk marad, másrészt a pazarlás is, hiszen az komoly mérethatékonysági problémát jelent, hogy sok kisméretű gimnáziumot működtet a sok felekezet. Ennek pedig éppen a pedagógusbérek fogják a kárát látni, mert egy pazarló rendszerben nem lehet tartósan magas béreket biztosítani a pedagógusoknak.”

A másik téma pedig inkább már tartalmi jellegű: „Az jó, hogy szerepel az anyagban, hogy negyedik osztály végére mindenki tudjon rendesen írni, olvasni, de hiányzik innen a logikus gondolkozást megalapozó matematikai kompetencia hangsúlyozása, későbbről pedig a társadalomtudományos, illetve a közgazdasági műveltség. Ez szerintem ma már kell a 21. századhoz. Hiába hangsúlyozzuk a digitális eszközöket, az legfeljebb csak a technikai részlettudást erősíti, a stratégiai gondolkodás így azonban nem fog kialakulni. Ehhez a középiskola végén kellene némi filozófia, közgazdaságtan, de némi szociológia is”.

Így összegez tehát Lannert Judit:

aligha véletlen, hogy a programalkotás lényegében titokban történt, nem tudni, milyen személyek, csoportok állnak az oktatási rész mögött.

Tényleg nehéz lehet aközött mérlegelni, hogy mondani is kell valamit, de csak olyat, aminek nincsen szavazatvesztő kockázata. Ha odaérünk, hogy ennek a programnak a megvalósítása realitás lesz, akkor fontosnak tartanám társadalmasítani a gondolkodást az oktatásról. Fontos lesz bevonni az érintetteket és összehozni egy társadalmilag elfogadott, szakmailag jó minimumot. Ennek egyébként megvannak a technikái, úgyhogy ez közel sem lehetetlen küldetés”.

Rég elszoktunk attól, hogy ilyen anyagot olvassunk

„Szakmailag csak korlátozottan lehet ezt az anyagot kivesézni, hiszen ez elsősorban egy politikai program. Így tehát politikai szempontjai vannak, emiatt én nem is olvastam szakmai programként” – szögezi le az oktatáskutató. Hozzáteszi:

ha viszont politikai anyagként nézek rá, akkor azt mondhatom, hogy ennek igenis van keze-lába, és mondjuk ki azt is, hogy régen nem láttunk ilyet, és jó ideje elszoktunk attól, hogy ilyen anyagokat olvassunk választás előtt, pláne, hogy gondolkodjunk róla. Egy programnak pedig mégiscsak az a lényege, hogy szavazatokat hozzon, és bebizonyítsa, hogy a készítői kormányzóképesek. Ez az anyag pedig mindkét célra alkalmas véleményem szerint.

A szakember beszél arról is, hogy mit lát jónak, előremutatónak a Tisza oktatási programjában. „Ez alapvetően egy progresszív irány, és ez jó. Pozitív az is, hogy a tankerületek megszüntetésével és az önkormányzatiság visszaállításával a helyi szintet jobban bevonják az oktatásba. A magyar oktatás általános helyzetére vonatkozó értékelése is érvényes és megfelelő, a béremelés fontos részlet, ez ugyanis kell a pedagógusszakma presztízsnövekedéséhez, ahogy az autonómia szélesedése szükséges ehhez. A magyar közoktatás egyik legnagyobb gondja a túlterheltség – ez is ott van a programban mint probléma, csökkenteni akarják az óraszámot. Jó és fontos lépés lenne a szabad tankönyvpiac visszaállítása is.”

Lannert Judit szerint fontos, hogy a program kimondja, hogy a diákok túlterheltek és azt, hogy az oktatási rendszer pazarló és alulfinanszírozott egyszerre. Pozitív az önálló minisztérium és hogy a szakmai önállóságot vissza akarják adni a pedagógusoknak, illetve az oktatási intézményeknek. „Az is jó, hogy az oktatást segítő dolgozókra is gondolnak. Számtalan jó dolog van benne, és az sem tragédia, ha nem terjed ki minden egyes részletre az anyag, mert a jövőben ezt ki lehet egészíteni, be lehet vonni az érintett szereplőket, például a tanárokat, szakembereket, kutatókat a végleges változat kidolgozásába.”

Korábbi, a magyar oktatási rendszer problémáival részletesen foglalkozó interjúnkat itt olvashatja Radó Péter oktatáskutatóval.

The post „Ez szíven ütött” – szakértővel szálaztuk szét, hogy milyen oktatásról álmodnak Magyar Péterék first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu