Egy hírportál legértékesebb portékái közé tartoznak – az interjúk mellett – a tényfeltáró újságcikkek és a riportok. Már az is különleges státuszt biztosít nekik, hogy szerzőik kiemelt energiát fordítanak rá – sok utánajárásra, telefonálásra, adatböngészésre, források felkutatására, helyszíni bejárásra, háttérbeszélgetésekre van szükség az elkészítésükhöz. És persze időre.
Hogy megéri-e az erőfeszítés? Azt az olvasóknak kell eldönteniük.
Segítségül összeválogattunk egy csokorra valót a Közélet rovat a múlt évben megjelent tényfeltáró anyagaiból és riportjaiból, melyek a legnagyobb érdeklődést váltották ki 2025-ben a 24 Extra felületén.
A szerzőgárda: Balavány György, Benke Ágnes, Győri Boldizsár, Horváth Csaba László, Kozák Dániel, Kovács Márta, Lengyel Nagy Anna, Molnár Dávid, Nagy Gergely Miklós, Nagy József, Rugli Tamás, Spirk József, Tamásné Szabó Zsuzsanna, Vitéz F. Ibolya és Zsilák Szilvia. (Új szolgáltatásunk, a szerzőkövetés folyamatosan jelzi, ha kedvenc újságírója új cikkel jelentkezik.)
Februárban jelent meg cikkünk, amely szerint nemcsak Rogán Antal tett szert milliárdos jövedelemre az elmúlt években, hanem a két feltalálótársa is. Ők azonban nem a 2015-ben közösen regisztrált elektronikus aláírási eljárás találmányi jogainak köszönhetik, hogy hatalmas összegeket kasszírozhattak, hanem egy másik vállalkozásuknak, amelyet kormányzati döntések sora segített újra és újra monopolhelyzetbe kerülni olyan piaci szegmensekben, ahol szintén kormánydöntések garantálták a jól fizető ügyfeleket.
Márciusban írtuk meg, hogy nem csupán a külpolitikai befolyásának növelésére fordít a magyar kormány eurómilliárdokat: amellett, hogy magas kockázati besorolású balkáni és afrikai országokat hitelez veszteségeket vállalva, egy kivételezett magyar vállalati körnek is bőkezűen oszt államilag garantált hiteleket az Eximbank Zrt.-n keresztül. Az egyedi kormánydöntéssel juttatott milliárdok címzettjei között olyan topmilliárdosok cégei sorakoznak, mint a Jászai Gellért által vezetett 4iG és a külügyminisztert jachtoztató Szíjj László Duna Aszfalt Zrt.-je.
Májusban számoltunk be arról, hogy az Európai Unió Bírósága olyan ítéletet hozott a devizahitelesek ügyében, mely az egész hazai joggyakorlatot átírhatja. A verdikt alapján az adósok csak a kapott összeggel tartoznak,
az árfolyamkülönbözet összes terhét a pénzintézeteknek kell viselniük.
Ugyancsak májusban lapunk tárta fel esőként, hogy több száz MBH-s ügyfelet ért súlyos pénzügyi veszteség azáltal, hogy ismeretlenek az ügyfelek tudta nélkül végeztek banki műveleteket. A károsultak panaszát a bank rendre azzal hárította el, hogy gondatlanságukkal hozzájárulhattak a tranzakciókhoz, ám az érintettek nem érzik úgy, hogy hibáztak volna. A cikk miatt az MBH pert indított a 24.hu-val szemben, amit lapunk jogerősen megnyert.
Októberben adtuk hírül, hogy mindössze 3 százalékos elvárt éves hozam illeti meg a Rudolf Kalman Óbudai Egyetemért Alapítványt több mint 136 milliárd forint névértékű, különböző magántőkealapokban tartott vagyona után. A hasonló nagyságrendű hozamú kötvények miatt az Állami Számvevőszék tavasszal súlyosan elmarasztalta a Matolcsy György volt jegybankelnökhöz kötődő kecskeméti Neumann János Egyetemért Alapítványt. A lapunkban bemutatott ügy mögött viszont a jelenlegi MNB-elnök, Varga Mihály egykori pénzügyminiszter alakja sejlik fel.
Augusztusban utánajártunk, hogyan segít a kormány által kiemelten reklámozott Otthon Start program 3 százalékos fix lakáshitele az első lakást kereső fiataloknak. Zsilák Szilvia az egy hónapos ingatlankeresése során a saját bőrén tapasztalta meg: a valóságban a 10 százalékos önerő csak belépőjegy a budapesti lakáspiacra, ahol az árak, a foglalók és a banki értékbecslések gyorsan szétzúzhatják az álmokat.
Ha már a személyes pénzügyek: áprilisban Molnár Dávid osztotta meg az olvasókkal, hogy miként tudta egyetlen Excel-táblázat segítségével összespórolni a lakásvásárláshoz szükséges önerőt. Hogy a módszer nála is működik-e, bárki ellenőrizheti.
Szeptemberben megírtuk, hogy az elmúlt másfél évben a Telegramon és a Discordon virágzott egy magyar férfiakból álló, többezres közösség, amely nagyüzemben cserélgetett egymás között magyar nőkről készült intim fotókat és videókat – az érintettek tudta és beleegyezése nélkül.
Bárki áldozattá válhatott: exektől kezdve jelenlegi párokon és feleségeken át olyan, mit sem sejtő anyáról is kerültek fel tartalmak, akik csak a játszótérre vitték le a gyermeküket. Az áldozatok egy része nem mer a hatóságokhoz fordulni, akik megtették, keserű tapasztalatokról számoltak be.
Ugyancsak szeptemberben jelentettük, hogy elfogytak a pszichológusok a Dél-pesti Centrumkórházban. A költségcsökkentés jegyében elküldött szakemberek között akadt, akit egy haldokló gyerek mellől vettek ki az ellátásból. A távozó pszichológusok közül többen is felidézték az elbocsátásuk körülményeit a 24.hu-nak.
Decemberben mutattuk be a Magyar Kertörökség Alapítvány működését. A szervezet ingyen kapta meg a Várnegyedben az állam által 3,6 milliárd forintért megvásárolt Sőtér-villát, egyúttal a NER-káderekkel feltöltött, állami pénzből működő alapítványt rendelettel tették megkerülhetetlenné az építési beruházások jelentős részénél: a tanúsításuk nélkül nincs használatbavételi engedély a jövőben. Lapunk nyomozásából az is kiderült, hogy a főszereplők mögött felsejlik Tiborcz István köre, benne az Elios-botrány egyik kulcsszereplője.
És akkor idézzünk fel néhányat az idei év legfontosabb riportjaiból is.
2025-ben számos helyszíni beszámolót olvashattak Győri Boldizsár haditudósítótól, aki az orosz-ukrán front első vonalában és a hátországban is a háború kevéssé ismert, a kívülálló számára láthatatlan szereplőit, eseményeit mutatta be. Így például megismerhettünk néhány mesterlövészt, akik feltárták a szakmájuk kulisszatitkait, sőt azt is elárulták, mivel álmodnak.
Támadás közben olyan vagyok, mint egy automata, úgy működöm, mint egy zombi
– vallotta meg egy másik riportban egy beregszászi rohamosztagos. Hasonlóan szókimondó volt a Grúz Légió parancsnoka is, aki úgy fogalmazott: „Nem kritizálhatom azt, aki nem tud megölni egy másik embert.”
Szintén Ukrajnában, de annak magyarlakta részén járt a nyáron Nagy Gergely Miklós, aki két riportban írta meg, hogyan élnek az emberek Kárpátalján a háború árnyékában. Az egyik riportban három férfi mesél arról, miként bujkálnak már évek óta, hogy ne kelljen eleget tenniük a háborúban álló ország kényszersorozási-mozgósítási előírásainak. A másik azt járja körül, hogy, miközben a magyar kormány Ukrajna EU-s csatlakozása ellen kampányol, a kárpátaljai magyarok többsége támogatja az ország uniós tagságát.
A világ egy sokkal nyugodtabb és boldogabb régiójáról is közültünk egy háromrészes riportsorozatot. Az elmúlt évtizedekben sok ezer magyar ember települt át Spanyolországba, akik jellemzően a tengerpartokhoz közeli településeken élnek. Rajtuk kívül még legalább kétszer-háromszor többen rendelkeznek spanyolországi ingatlannal, ők jórészt befektetési célból vásároltak házakat-apartmanokat. Az első riportban a már letelepedett, beilleszkedett családok közül mutattunk be néhányat. A második a beilleszkedés nehézségeiről szólt, míg a harmadik riportban leginkább olyan magyarok történetét ismertettük, akik az átlagnál jobb eséllyel indultak neki az ismeretlennek, és sikerült is gyökeret verniük egy idegen világban.
Hazai riportjaink közül a legtöbb a vidéki Magyarországot igyekezett közelebb hozni az olvasókhoz.
Márciusban jelent meg Nagy József írása arról, hogy változott-e bármit a vérplazma-helyzet Borsodban. Ugyanis egy évvel korábban riportoztunk a magyarországi vérplazmagyűjtésről, pontosabban a plazmaadók egy széles rétegéről: azokról a mélyszegénységben élő ezrekről, akik megélhetési okból csapoltatják meg magukat rendszeresen, és akiknek olykor a legfőbb bevételi forrásuk a vérük. Az idei írásunk legszomorúbb mondata:
érdemi cselekvés nélkül telt el egy év.
Áprilisban Szomolyán jártunk – nem először. Korábban is beszámoltunk a borsodi faluban működő Szívhang Társulatról, amelynek tagjai Emelt fővel címmel mutatták be az új színházi előadásukat. A jórészt helyi – többségében roma – lakosok által színpadra állított darab fő kérdése: hogyan védhetnék meg az érintett nők a lányaikat attól, hogy 16 évesen teherbe essenek? Az előadás szereplőivel, a helyi segítővel és egy tinilánnyal együtt kerestük a választ.
Szeptemberen egy szörnyű tragédia árnyékában jártunk Bács-Kiskunban, egész pontosan Miskén. A kristálynagyhatalomként emlegetett faluban a nevelőapja agyonvert egy huszonkét hónapos kislányt. A gyilkos minden jel szerint drogfüggő volt. Riportunkban bemutattuk, hogy a faluban szinte mindent elpusztít a szer, a romák közt alig akad olyan család, ahol valaki ne lenne fogyasztó és/vagy díler. Ennek most már véget akarnak vetni – de arról még folynak a viták, hogy miképp.
A halálhoz kapcsolódik ugyan januári riportunk is, amelyben megrajzoltuk Imre Erika portréját – egyúttal bemutattuk hivatásának minden mozzanatát –, mégsem a tragédia uralja az írást. Az extrém takarító elárulta: a rendkívül nehéz munkájában segíti, hogy a sokak által megvetett embereket nem eltaszítani, hanem megérteni akarja.
Áprilisban Benke Ágnes annak járt utána, miért tartóztattak le Kiskunhalason olyan orvosokat, akik transzneműek ellátásával foglalkoznak. Bemutattuk B. Noémit, aki egy olyan szürke zónában próbálta felépíteni az egyedülállónak számító orvosi karrierjét, ahol kódolva volt a szabálytalanság és a lebukás. Pedig csak segítene szeretne azoknak az embereknek, akik úgy érzik, rossz testbe születtek, és a teljes életükhöz műtétre vagy egyéb kezelésre van szükségük.
The post Ezek voltak a legnagyobb port felvert írásaink 2025-ben first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
