Felháborító, hogy már majdnem ezer forintba kerül 10 dekagramm magyar vaj – ez volt egyik dühös olvasónk felütése. Pedig már magunk mögött hagytuk a 10–20 százalék feletti inflációkat, igaz, a 2024. decemberi adat (éves szinten 4,6 százalék) majdnem 1 százalékkal haladja meg a novemberi inflációt (éves szinten 3,7 százalék). Az általunk megkérdezett szakértők szerint nem véletlenül érez a fogyasztók egy része a hivatalosan jelzettnél nagyobb drágulást.
Összeadódó százalékpontok
A GKI vezérigazgatója, Molnár László azzal kezdte a beszélgetést: a KSH-adatban nincs benne a visszaváltási rendszer 50 forintos palackdíja. Bár a visszavitt palack után visszakapjuk a vásárláskor kifizetett összeget, ez a tétel önmagában 1 százalékponttal emelheti éves (illetve havi) szinten a fogyasztói árindexet, vagyis a tavalyi év közepén történt bevezetés miatt 0,5 százalékpontos inflációemelkedést jelentene 2024-ben – ha beszámították volna. Molnár szerint emiatt is lehet, hogy a fogyasztók magasabb inflációt érzékelnek a hivatalos adathoz képest. Plusz amiatt is, hogyha a boltban csupa olyan terméket vesznek, melyek jobban drágultak az átlagnál. Az élelmiszerek között számos ilyen termék volt a decemberi adat szerint.
Torzít a gáz és az áram díja is, melyeknél a túlfogyasztás figyelembe vételének módja miatt időnként árcsökkenést mutat ki a KSH (decemberben mínusz 0,4 százalék és 0,3 százalék), ez pedig lefelé húzza az átlagos inflációt, holott nem csökkent a hatósági ár. Az Eurostat ajánlására ebben változás jöhet – kérdés, hogy visszamenőleg is korrigálják-e majd a statisztikákat. Molnár hozzátette, a 2023-as inflációt majdnem 1 százalékponttal emelné meg, ha korrigálnák ezeket a számításokat.
Az 1–1 százalékpontok pedig összeadódnak. A nyugdíjasoknál például fájó, ha a tényleges infláció valójában magasabb lehet, mint amennyit kimutatnak a nyugdíjas fogyasztói árindexnél. Így elolvadhat a 2024-es reálérték-növekedés, ami a nyugdíjas fogyasztói árindex (3,7 százalék) és a tavaly januári nyugdíjemelés (6 százalék) között elvileg keletkezett.
A kisebb jövedelműek magasabbnak érezhetik az inflációt
A GKI vezérigazgatója megemlítette: nem tudjuk, hogy a KSH a fogyasztói kosárban hogyan számolja a különböző tételek súlyát – pedig ezen is múlik, hogy ki mekkora inflációt érez. Ha például a lakosság nagy részénél valójában nem 30 százalék (nyugdíjasoknál 32 százalék) az élelmiszer-fogyasztás súlya, hanem mondjuk 40 százalék (beleértve a munkahelyi és iskolai étkeztetést is), akkor ők jóval magasabb inflációt érzékelnek, mint az átlag, mert az élelmiszer-infláció átlag felett nőtt most is.
Az átlagban pedig benne vannak a szupergazdagok is, akiknél a fogyasztásból sokkal kisebb arányt képvisel az élelmiszer-fogyasztás. Általában
- minél alacsonyabb valakinek a jövedelme, annál nagyobb arányban kénytelen az átlagnál mostanában jobban dráguló élelmiszerre költeni,
- vagy olyan szolgáltatásokra, amelyeknél szintén drasztikus volt az emelkedés (például inflációkövető, mint a telekommunikációs szolgáltatásoknál),
- miközben nemigen vesz olyan termékeket, amelyeknek csökkent az ára,
- így magasabb inflációt érzékel, mint az átlag.
Hasonlóan látja a helyzetet az Amundi Alapkezelő befektetési igazgatója, Kiss Péter:
a kisebb jövedelműek jobban megérezhetik az inflációt, ha például az élelmiszereknél az átlagnál nagyobb a drágulás, mint most és a korábbi években is.
Másrészt ha a bolti alapélelmiszerek – amikkel a leggyakrabban találkozik a fogyasztó – az átlag felett drágulnak, akkor már ettől magasabb lehet az általános inflációs érzet (pszichológiai hatás). Az MNB decemberi gyorsjelentése szerint is emelkedtek mostanában a lakosság inflációs várakozásai – említette meg.
Más okból is eltérhet az érzékelés a statisztikától
Molnár László a műszaki cikkek kimutatott ármérséklődésével kapcsolatban (2024-ben mínusz 0,9 százalék) arra hívta fel a figyelmet, hogy a boltban ennek az ellenkezőjét tapasztalhatjuk, mert az emberek jellemzően a legújabb (és legdrágább) műszaki cikkeket vásárolják (részben divatból, például okostelefont). A KSH viszont szereti a stabilitást, így jó eséllyel nézi olyan cikkeknek az árát (például a telefonoknál), melyek már több éve kaphatók, és az áruk azóta csökkenhetett is, mert mérséklődött irántuk a kereslet. Emiatt gondolja, hogy a műszaki cikkeknél nagyobb lehet az infláció, mint amit a KSH mér. A tartós fogyasztási cikkek árindexe 0,6 százalékkal nőtt – és ebben már benne van az is, hogy az új személyautóknál 5,3 százalék a növekmény. Szerinte ez az 5,3 százalék a többi tartós fogyasztási cikkre is igaz lehet nagyjából, csak a műszaki cikkeknél ez nem jön ki úgy, mint az új autóknál.
Aztán ott vannak azok, akik kénytelenek autóval bejárni dolgozni (például vidéken), mert rossz a tömegközlekedés – náluk az autóval kapcsolatos költségek (például az üzemanyagár januári emelkedése a jövedéki adó emelése miatt) nagyobb arányt képvisel majd a fogyasztáson belül, főleg, ha ehhez alacsony jövedelem is társul – ők is magasabbnak fogják érezni az inflációt. Jobb helyzetben lehet egy budapesti lakos, ha a magasabb fizetése mellett az olcsóbbá vált tömegközlekedést tudja használni.
Akiknek a fogyasztásában a jobban dráguló elemek aránya magasabb, azok nem 3,7 százalékos inflációt érzékelhettek, hanem akár 6–7 százalékost
– tette hozzá. Főleg, hogy a korábbi magas infláció után nem álltak vissza a régi árak, hanem a tartósan magasan ragadt árakra rakódik rá a mostani infláció.
The post Ezer forint 10 deka vaj? Ezért érezzük magasabbnak az inflációt a hivatalos adathoz képest first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
