Amikor John Adams, az Amerikai Egyesült Államok George Washington utáni második elnöke (1797–1801) beköltözött a Fehér Házba, az akkoriban Elnöki Palotának (President’s Palace) nevezett épület még nem volt teljesen készen. Mi több, maga Washington városa, illetve Columbia szövetségi kerület is alig egy évtizedes történetre tekinthetett vissza.

Klasszikus görög és római

Az 1790-ben elfogadott székhelytörvény (Residence Act) értelmében a Potomac folyónál jelölték ki az új, modern metropolisz helyét, amelyet hálózatos rendszerben, grandiózus sugárutakkal és közterekkel terveztek meg. Az 1790-es években azonban még nem a legszebb arcát mutatta, hiszen egymást érték az állandó építkezések, és hideg erdők, lápos területek vették körül.

Az elnöki rezidenciát maga George Washington elnök (1789–1797) választotta, sőt építészeti pályázatot is kiírt, amelynek fődíja 500 dollár volt. A szintén az Államok alapító atyái közé tartozó külügyminisztere – aki később Adams alelnöke lett, majd elnökként (1801–1809) is birtokba vehette az építményt –, Thomas Jefferson „AZ” monogrammal adott be egy pályaművet. A pálmát azonban az ír származású James Hoban építész vitte el.

A karrierjét a dél-karolinai Charlestonban megalapozó Hoban neoklasszicista épületet képzelt el, amelyet a 16. századi velencei építész, Andrea Palladio nyomán neopalladiánus stílus jellemez, a szimmetria és az arányok kihangsúlyozásával, fejet hajtva a klasszikus görög és római építészet előtt. Az alapkő 1792. október 13-i elhelyezésével indult a munka, ám Washington elnökként már nem költözhetett be a palotába, hiszen 1797-ben visszavonult.

Fehér mészfesték

A nyolc évig tartó építkezésen sok száz rabszolga dolgozott, őket helyi rabszolgatartóktól bérelte a kormány. Nevük nem teljesen ismert, hiszen a bérlistákhoz és jelenléti ívekhez hasonló adminisztratív dokumentumok nemigen foglalkoztak a rabszolgákkal. Egyébként szabad feketéket is foglalkoztattak (jelképes összegért cserében), valamint képzett európai mesterembereket is alkalmaztak. Ugyanebben az időben zajlott a Capitolium törvényhozási épület 1793-ban megkezdett építkezése Washingtonban, ami részben szintén rabszolgamunkán alapult.

Az elnöki palota a befejezése után nem sokkal már Fehér Házként vált közismertté, köszönhetően a fehér mészfestéknek, mellyel a homokkő homlokzatot védték. A rákövetkező két évtizedben különféle javításokat és bővítéseket hajtottak végre az épületen, sőt 1815–1817-ben teljes rekonstrukcióra volt szükség Hoban irányítása alatt, miután az 1812-ben kezdődő brit–amerikai háború során a britek fél Washingtont felgyújtották és a Fehér Házat is kirabolták, illetve belül részben le is rombolták.

The post Ezért fehér a Fehér Ház first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu