Ezért kínozták meg Zách Klárát

Zách Felícián az Árpád-ház kihalása után az új királlyal, I. Károllyal is dacoló oligarcha, Csák Máté udvarában futott be fényes karriert, oroszlánrészt vállalt például az esztergomi érsek és a veszprémi püspök birtokainak dúlásában. A trencséni nagyúr veresége után sem akart az uralkodó mellé állni, ezért 1315-ben minden birtokát elvesztette. Három évvel később mégis meggondolta magát, elpártolt Csák Máté mellől, és Károly hűségére tért: új uradalmakat kapott, és szabad bejárást a visegrádi királyi udvarba – írja a Rubicon.hu.

Helyzete az 1320-as évek végén azonban ismét rosszra fordult. I. Károly ekkorra leverte az oligarchákat, sikerrel egyesítette az országot, és érthető módon meg akart szabadulni kétes hűségű támogatóitól. Zách Felícián kegyvesztetté vált, a király számos tisztségétől megfosztotta, feltehetően ez indította bosszúra az ekkor már idősödő, deres hajú nemes urat. A Képes krónika beszámolója szerint 1330. április 17-én a királyi család Visegrádon, az uralkodói lakosztályban reggelizett, amikor Felícián titokban besurrant, és hirtelen Károly asztala mellett termett.

…borotvaéles kardját kihúzta hüvelyéből, és veszett kutya módjára irgalmatlanul le akarta mészárolni a királyt, a királynét és a fiait. De mert az irgalmas Isten irgalma megakadályozta abban, amit akart, nem tudott célhoz érni. A király jobb kezén mindemellett mégis könnyebb sebet ejtett. De ó, fájdalom, a legszentebb királyné jobb kezének négy ujját […] azon nyomban levágta.

A jelen lévő vitézek és a berontó testőrség miszlikbe aprította a támadót, „fejét azután Budára küldték, kezét és lábát pedig más városokba irányították”. A király elleni merénylet azonban nem maradhatott ennyiben, még elrettentőbb büntetésre volt szükség. A legbefolyásosabb országnagyok részvételével alakult bíróság a Zách család harmadízigleni kiirtásáról döntött. Felícián fiát és annak szolgáját lovak után kötve kínozták halálra, „mindkettőjük holttetemét a kutyák marcangolták szét a téren csontjaikkal együtt”. Idősebb lányát, Sebét lefejezték, férjét fogságra vetették, gyermekeiket pedig a rodoszi lovagokhoz száműzték, soha nem térhettek haza. Kisebbik lányát, az Arany János által is megénekelt Klárát pedig megkínozták és megalázták. Ismét a Képes Krónikát idézzük: „… ezt a gyönyörű hajadont, kivonszolták a királyi udvarból, orrát és ajkait rútul megcsonkították, úgy, hogy kilátszottak a fogai, két kezéről levágták nyolc ujját, csak a hüvelykujjai maradtak meg, s lóhátra ültetve több város utcáin és terein végighurcolták, és a félholt szerencsétlent arra kényszerítették, hogy ezeket a szavakat kiáltsa: »Mindörökké így lakaljon az, aki hűtlen a királyhoz!””