Ezért lett öngyilkos a híres betyár

A „betyárvilág” a 18. század második felében kezdődött, Magyarország elhagyatott, erdős, mocsaras vidékein, a társadalom peremére szorult, főleg állattartással foglalkozó férfiak gyakran bandákba verődtek, és fosztogatták a vidéket. Főleg Somogyban, a Bakony területén és az alföldi pusztákon tanyáztak, kiváló helyismeretükkel, a kényszerből vagy rokonszenvből melléjük álló fogadósok segítségével hosszú éveken át sikerrel bujkáltak a csendőrök elől – írja a Rubicon.hu. Savanyú Jóska 1841-ben született Izsákfán. Juhászként kereste kenyerét, mígnem a szegénység helyett inkább a bűnöző életmódot választotta.

Legaktívabb időszaka az 1880-as évek első felére tehető, a rablásai során gyakran különös kegyetlenséggel járt el. Ekkoriban ő volt a legkeresettebb bűnöző az országban.

A betyár alacsony, 159 centiméter magas ember volt, adottsága állítólag sokszor mentette ki a csendőrök gyűrűjéből. 1884-ben azonban mégis kézre került, a betyárokra jellemző módon, mulatozás közben fogták el a zalahalápi csárdában. Először halálra, majd börtönbüntetésre ítélték, évtizedeket töltött fegyházban, mire a váci püspök kezdeményezésére 1906-ban szabadon engedték.

A Veszprém megyei Tótvázsonyba költözött testvéreihez, szabómesterségbe kezdett. 1907. április 9-én azonban öngyilkosságot követett el, búcsúlevele tanúsága szerint az őt kínzó reuma fájdalmai miatt.

További érdekes témáink a közelmúltból:

The post Ezért lett öngyilkos a híres betyár first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInPin on Pinterest