A középkori Magyar Királyság fénykorának számít I. Lajos uralkodása, nem véletlen, hogy az utókortól a király a „Nagy” jelzőt is megkapta. Köztudomású ugyan, hogy az ország partjait nem mosta három tenger, de Lajos alatt a Magyar Királyság Közép-Európa legerősebb államának számított, amely jelentős befolyást gyakorolt a teljes kontinensen. (Valójában még a két tenger is kérdéses, hiszen a Lengyel Királyság uralma ekkor nem terjedt ki a Balti-tenger partvidékére, Moldvára pedig csak bizonytalan mértékben terjedt ki a király hatalma.) A lengyelek azonban egész másként emlékeznek az uralkodásának éveire.
Nem örült a lengyel koronának
Ebben persze része van annak is, hogy Lajos éppen a lengyelek által „Nagyként” emlegetett III. Kázmér halála után, 1370. november 5-én örökölte meg a lengyel trónt. Kázmér nem annyira nagy hódításaival, inkább kompromisszumokra törő politikájával érdemelte ki az utókor tiszteletét. Sikerült lezárnia a Lengyel Királyság több, régóta zajló konfliktusát is: feleségül vette a litván nagyfejedelem lányát, kiegyezett a Német Lovagrenddel, illetve az 1335-ös visegrádi találkozón a cseh és a magyar királyokkal is.
Ez utóbbinak viszont ára volt, Károly Róberttel ugyanis 1339-ben úgy állapodtak meg, hogy amennyiben fiúörökös nélkül hal meg, a Kázmér lányát, Erzsébetet feleségül vevő magyar uralkodó fia örökli a trónját. Bár Kázmér még három évtizedig élt, és közben első feleségének halála után még háromszor meg is nősült, végül mégis életbe lépett a megállapodás.
Lajos nem fogadta kitörő örömmel, hogy egy újabb ország királyának mondhatja magát, valószínűleg inkább úgy érezte, Lengyelország gondjai csak elvonnák a figyelmét a fontosabbnak ítélt terveitől, például az itáliai hódításaitól. Ennek megfelelően nem is sokat foglalkozott a lengyel ügyekkel, összesen csak háromszor látogatott el lengyel földre – amikor a kül- vagy belpolitikai helyzet már úgy elfajult, hogy nem tudta elkerülni a személyes fellépést.
Magyar Lajos
Az idő nagy részében inkább anyja, Erzsébet királyné irányította a Lengyel Királyságot. Származása miatt ez akár jól is alakulhatott volna, azonban a királyné túl sok magyar urasággal vette körül magát – 1376-ban le is mészárolták a kíséretét a lengyel nemesek Krakkóban, így kénytelen volt elhagyni az országot. Lajos ezután több hónapot is eltöltött az északi országában, hogy kissé lehűtse a kedélyeket, de figyelme ezután megint másfelé fordult.
Lengyelországban Lajos igazából csak annyit akart elérni, hogy bebiztosítsa a leányági örökösödését. Ennek jegyében adta ki – jellemző módon Kassán, tehát nem lengyel földön – 1374-ben a lengyel nemesség számára széles jogkört biztosító rendeletét, azonban nem járt sikerrel: 1382-es halála után a lengyel rendek nem Máriát (és annak jegyesét, Luxemburgi Zsigmondot), hanem Lajos másik lányát, Hedviget választották uralkodójuknak, így a perszonálunió alig egy évtized után végleg felbomlott.
Nem csoda tehát, hogy a lengyel történelemkönyvekben Lajost nem a „Nagy”, hanem az egyszerű „Magyar” melléknévvel ruházták csak fel.
The post Ezért mészárolták le a magyar királyné kíséretét first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
