A tokhalak ősei már 200 millió évvel ezelőtt megjelentek a Földön, túlélték az akkori élővilág 80 százalékát elpusztító nagy kihalási hullámot a kréta időszak végén, élő kövületeknek tekinthetjük őket. Az emberi tevékenység azonban megpecsételni látszik a sorsukat, jelenleg a gerinces állatok egyik legveszélyeztetettebb csoportját alkotják, mind a 27 fajuk veszélyben van, többségüknek kritikus a helyzete.
Egyelőre esélye sincs visszatérni
Tokfélék a Duna Magyarországi szakaszán is előfordultak egykor, a vizán kívül élt itt sőregtok, vágótok, simatok és kecsege is. Az első három faj, a simatok és a kecsege kivételével, a Fekete-tengerben tölti életének nagyobbik részét, egyedeik csak az ívás miatt vándorolnak a folyókba. Kizárólag a folyókban szaporodnak, az ikrákat a mélyebb mederszakaszok kavicsos aljzatára helyezik el – írja a National Geographic Online. A középkorban a viza a bőség, a gazdagság jelképe volt, a királyi udvarban is fogyasztották ezeket a halakat, akkoriban még nagy mennyiségben halásztak tokhalakat a Dunában, nagy volt a gazdasági jelentőségük. A viza egyébként Európa legnagyobb méretű édesvízi halfaja:
a méretesebb példányok elérték a 6 méteres hosszt és az ezer kilogrammos tömeget.
Az intenzív halászat jelentősen megritkította a viza állományát, folyóink átfogó szabályozását megelőző időszakban már jelentősen csökkent a kifogott vizák száma, a 20. században pedig Magyarország teljes területén mindössze 46 fogást jegyeztek fel. Hazánkban 1987. május 16-án Pakson fogták a legutolsó példányt, amelynek tömege 180 kilogramm, hossza pedig 3 méter volt. Ma már nem várható, hogy felbukkanjon egy tengerből vándorló viza a magyarországi szakaszon: az 1972-ben és 1984-ben üzembe helyezett Vaskapu I. és II. vízerőművek elzárják az utat a Dunán vándorló tokfélék számára és jelentősen hozzájárultak a közép-dunai populációk kipusztulásához.
Lifteket építhetnek a tokoknak
A tokfélék közül mára csak a kisebb méretű, kevésbé vándorló kecsege maradt meg a vizeinkben, a többi faj önfenntartó állománya gyakorlatilag eltűnt. Mégis, talán van remény a visszatérésükre, szakemberek az 1990-es évek óta foglalkoznak a kérdéssel. A nemzetközi akciótervek egyik alapvető célkitűzése a tokfélék életciklusa szempontjából kulcsfontosságú élőhelyek és a vándorlási útvonalak védelme és helyreállítása, az Európai Unió célja, hogy 2030-ig 25 ezer kilométer hosszú folyószakaszt tegyenek szabadon átjárhatóvá.
Még a Vaskapu 33 méteres szintkülönbségének áthidalására is van lehetőség, ha például hallifttel emelik fel a halakat. Ez azt jelentené, hogy irányított vízáramlással egy kamrába csalogatják be a felfelé igyekvő halakat, majd hidraulikusan felemelik őket olyan magasságba, hogy a felvízi oldalon kiengedve tovább tudjanak úszni.
További érdekes cikkeink a közelmúltból:
Lépésről lépésre mutatjuk a sarkvidéki hideg levegő érkezését
Mennyiből jön ki Hongkong, és miért érdemes legalább egyszer meglátogatni az életben?
Mérgezett nyilakkal is harcolhattak a Kárpát-medencei szkíták
Kétségbeejtő a Balaton vízmérlege, miközben óriási építkezés kezdődött az egyik befolyójánál
The post Ezért tűntek el a 6 méteres halak Magyarországról first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
