A Pokémon-játékok neve összeforrt a Nintendo-konzolokkal, hiszen kizárólag a japán gyártó gépeire jelennek meg zsebszörnyes játékok (leszámítva az olyan okostelefonos vadhajtásokat, mint például a Pokémon GO), és a Switch 2 nyári premierje után nem is kellett sokat várni, hogy megérkezzen a sorozat újabb része. A Pokémon Legends: Z-A október 16-án került a boltok polcaira, és fontos kiemelni, hogy nemcsak a Nintendo újgenerációs gépén játszható, de az idén nyolcéves elődön is.

A fejlesztésért ezúttal is közel négy évtizedes Pokémonos múlttal rendelkező Game Freak stúdió felelt, és a legújabb munkájuk egyszerre nevezhető visszafogottnak, forradalminak, (a 2025-ös sztenderdekhez mérve) igénytelennek, ugyanakkor szerethetőnek. Hogy ez a meglehetősen eklektikus értékelés mi alapján érlelődött ki bennem a tesztidőszak során, arra a folytatásban részletesebben is kitérek.

Visszafogott

Bár a Pokémon Legends: Z-A a közvetlen elődeihez (Pokémon Legends: Arceus, Pokémon Scarlet and Violet) hasonlóan egy nyílt világú program, ahol a játékos egészen szabadon járhatja be a rendelkezésére álló területet, ugyanakkor a fejlesztők ezúttal – józan visszafogottsággal – egy releváns tartalommal csak nehezen megtölthető méretes régió helyett beérték egyetlen várossal. A helyszín a Párizs ihlette Lumiose City, ami sokaknak ismerős lehet, többek között a 2013-as Pokémon X and Y játékból, vagy akár a Pokémon Journeys és a Pokémon Horizons animációs sorozatokból. A játék legelején ide érkezünk meg a fiatal felnőttként jellemezhető, általunk kreált karakterrel, és a cselekmény teljes egészében a város falai között játszódik.

Bár a város visszalépésként is értelmezhető az Arceus szabadon bejárható Hisui régiójához képest, ugyanakkor véleményem szerint a visszafogottabb léptékű helyszín kifejezetten jót tett a játéknak, ami a szűkebb keretek miatt jóval feszesebb, és kevésbé monoton, mint az említett elődje. A megvalósítás persze messze nem tökéletes (erre majd még visszatérek az igénytelenséget illetően), de a játékkal töltött órák során sosem éreztem „bezártságot”, és meg sem fordult a fejemben, hogy de jó lenne Lumiose határain túl is csatangolni.

10 fotó

Érdekes módon a főhősünk nem olyan karakter, mint a sokak által ismert Ash Ketchum, aki mindenáron a legjobb pokémon tréner akar lenni, hanem egy teljesen átlagos fiatal, aki ugyan tökéletesen tisztában van a pokémonok létezésével, de csak egy véletlen folytán indul el a zsebszörnyek gyűjtögetésének és a Pokémon-játékok lelkét adó, más trénerek ellen zajló küzdelmek rögös útján.

A Legends Z-A többek között ezen megközelítés okán is kiváló kezdőjáték lehet azoknak , akik ugyan már hallottak erről az univerzumról, de még sosem indították el egyik epizódot sem.

A lényeg persze itt sem változott: rögtön a játék elején választanunk kell egy kezdő lényt (Chikorita, Totodile és Tepig a választék), aztán begyűjteni és fejleszteni minél több pokémont, hogy a segítségükkel a legjobbakká váljunk. Utóbbi itt azt jelenti, hogy meg kell szereznünk az A szintet Lumiose házi bajnokságán belül, amit úgy érhetünk el, hogy a Z-től indulva szép sorban legyőzzük a magasabb rangú (Y, X, W, V és így tovább) jelölteket. Itt jegyezném meg ugyanakkor, ez nem azt jelenti, hogy a cél érdekében az angol ABC-nek megfelelően összesen huszonhatszor kell győzedelmeskedni – hogy miért, azt ezen cikk keretén belül nem lőném le.

Ennél sokkal fontosabb, hogy a fejlesztők nagyon ügyesen megoldották, hogy a városon belül is lehessen vad (wild) pokémonokra vadászni, emellé szerepe van a napszakok váltakozásának is. Napközben gyűjtögetünk és szocializálódunk, este pedig harcolunk az erre kijelölt zónákban, hogy lehetőségünk legyen egyre feljebb lépkedni a már említett ranglétrán). Nem elhanyagolható az sem, hogy nem csak vízszintesen, de függőlegesen is közlekedjünk – a háztetős szint lényegében egy külön világ, ami segít abban is, hogy a városi játéktér ne érződjön túl szűknek.

Érdemes kiemelni továbbá, hogy a játék nem pusztán a gyűjtögetésből és a küzdelmekből áll. A ránk váró történet során számos érdekes karakterrel futunk össze, akiknek a jelenléte nemcsak színesíti és érdekessé teszi a megszokott formulát, de nagyjából száz mellékküldetés elvégzését is karakterünkre bízzák, ami ügyesen képes megtörni az alap játékmenet monotonitását.

Forradalmi

2026-ban lesz 30 éve, hogy az első Pokémon-játékok (Red, Blue, és Yellow) megjelentek a Nintendo Game Boy-ra, és a sorozat azóta tartotta magát a körökre osztott küzdelmekhez – ismét csak nem számítva az olyan iterációkat, mint a Pokémon GO. Ez ugye azt jelentette, hogy a küzdelmek során az egymással szembe állított zsebszörnyek egymást követve süthették el az ilyen-olyan képességeiket, és az győzött, aki hamarabb fogyasztotta el az ellenfelek életerejét.

A Pokémon Legends Z-A-ban ennek ugyanakkor vége, hiszen a vad pokémonok labdával történő befogását megelőző harcok, illetve a más trénerek ellen zajló összecsapások is valós időben történnek. Ez elsőre felháborítóan hangzik, és három évtized után elég furcsa is, ugyanakkor a fejlesztőknek teljesen jól sikerült megreformálniuk a rendszert, amihez az igencsak elnyúló oktatórész alatt hozzá lehet szokni.

Az új szisztéma lényege, hogy a különböző képességek egy gyorsmenü segítségével lőhetők el, mindegyik korlátozott időn belül használható újra, az összecsapások során számít a lények egymáshoz viszonyított pozíciója, ráadásul harc közben mozogni is lehet, ami segíthet kitérni a támadások elől – utóbbi főleg akkor fontos, ha vad lények ellen játszunk, ők ugyanis a főhőst is képesek támadni. A küzdelmek során minden gyorsan történik, emiatt nagyon fontos az időzítés (főleg a védekező képességek esetében), a különböző hatások (pl. paralysis, confusion) valós időben nehezítik a helyzetünket, miközben olyan látványt kapunk, mintha egy animét néznénk.

A harcok összességében lendületesek és kifejezetten izgalmasak, ezzel olyan újdonságot biztosítva a sorozatnak és a játékosoknak egyaránt, amire hosszú idő óta nem nagyon volt példa. Ez ráadásul szintén segítheti abban, hogy az újoncok is vonzónak találják a programot.

Az alapok ettől persze nem változtak: a zsebszörnyeknek a kő-papír-olló elv mentén mindig megvan az „ellenszere” egy más típusú lény képében, a harcok során tapasztalati pontot gyűjtő pajtásaink pedig új képességeket tanulhatnak, fejlődve még erősebb entitánsokká válhatnak, illetve nem hiányzik a közelmúltban bevezetett, a küzdelmek során bevethető, a sebzésekből táplálkozó Mega Evolve lehetőség sem. Szintén új faktor, hogy a legyőzendő trénereket immár be is lehet cserkészni, és hátulról támadva az első lényüket akár egyetlen csapással likvidálhatjuk.

Igénytelen

A Nintendo Switch-re készült játékok – legyen szó akár az előző, akár az új generációs modellről – sosem arról voltak híresek, hogy a látványukkal vesznek le a lábunkról, de a Pokémon Legends Z-A sok esetben még ennek fényében is lehangoló teljesítményt nyújt. Ha úgy vesszük, a játékteret kitöltő Lumiose City a játék bölcsője, ráadásul ahogy említettem, ezt a várost elméletileg Párizs ihlette.

Ehhez képest hosszú idő óta nem találkoztam annyira jellegtelenül kidolgozott, konkrétan másol és beilleszt módszerrel készült területtel, mint a város falai között bolyongva. Persze érződik az európai metropolisz hatása, de a kivitelezés annyira jellegtelen és tompa, hogy arra nehéz szavakat találni. Amit csak tovább ront, hogy alaposabban körülnézve mindenhol látható, hogy az alkotók mennyire nem foglalkoztak azzal, hogy feldobják a környezetet, ahol a legtöbb időt fogjuk tölteni: hatalmas téglatestek, amire csak felhúzták a futószalagon készült textúrákat, sokszor arra sem figyelve, hogy azok passzoljanak egymáshoz a széleiknél.

Furcsa módon a játék belső helyszínei ennek pont az ellentettjei: szépen berendezett, részletekkel teli terek, amelyeknél jól esik felfedezni az ötletes apróságokat, utalásokat, egyebeket. A karakterek kidolgozására szintén nem lehet panasz,

azt ugyanakkor elfogadhatatlannak tartom, hogy 2025-ben, egy 70 euróért (~26 000 Ft) kínált, tehát úgynevezett AAA-kategóriás programban egyetlen szereplő sem kapott szinkront.

Kalandunk során rengeteg figurával találkozunk, hosszan beszélgetünk velük, a szereplőknek története, személyisége van, beszélgetés közben sokszor érzelmek ülnek ki az arcukra, de közben csak a végtelenül ismétlődő alapzenét halljuk, miközben olvassuk a szövegbuborékokban megjelenő mondatokat. Nem állítom, hogy minden NPC-nek külön szinkront kellett volna készíteni, azt ugyanakkor a béna textúráknál is nagyobb igénytelenségnek tartom, hogy egy kiemelt karakterekkel telepakolt játéknál a fejlesztők egyáltalán nem foglalkoztak azzal, hogy a szereplők megszólaljanak.

Szerethető

Bár a valós idejű harc olyan újdonság, ami nagyon kellett már a Pokémon-sorozatba, és tényleg üdítően hat, de a kidolgozatlan város, illetve a túlságosan is ismerős alap koncepció azért rányomja a bélyegét az összképre, nem feledtetve, hogy egy futószalagon készülő sorozat újabb kötelező epizódja van a kezünkben.

És mégis, mindezek ellenére a Pokémon Legends Z-A egy szerethető játék, ami a döcögős beavatás után a hibák ellenére is magával ragadó – már amennyiben örömünket leljük a gyűjtögetésen és fejlesztésen alapuló Pokémon univerzumban.

Viszont ahogy azt korábban is említettem, ez a játék nemcsak a franchise régi rajongóinak lehet jó választás, hanem azoknak is, akik még csak most akarnak megismerkedni a Pokémon videójátékos világával. Számukra a Pokémon Legends Z-A tökéletes kezdés lehet, könnyen azonosulhatnak a játékossal azonos cipőben járó főhőssel, és az újoncok elmerülését segítheti a korábbiaknál kisebb lépték is, amiben azért könnyen el lehetett veszni, elvéve a kedvet a folytatástól.

The post Ezt a játékot keresed, ha életedben először próbálnád ki a rendes Pokémont first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu