Ősi farkas gyomrában talált maradványok segítettek megfejteni, hogyan halt ki a gyapjas orrszarvú – írja az IFLScience. Most először sikerült egy jégkorszaki állat teljes genomját egy másik állat emésztőrendszerében talált szövetmintából szekvenálni.
Farkasmúmiában találtak rá a gyapjas orrszarvú darabjára
A gyapjasorrszarvú-szövetre egy több mint 14 ezer éve mumifikálódott farkaskölyök belsejében bukkantak rá, amelyet még 2011-ben fedeztek fel mamutcsontvadászok a szibériai permafrosztban. A minta különösen figyelemre méltó, mert egy olyan gyapjas orrszarvútól származik, amely közvetlenül a faj kihalása előtt élt: ezzel ritka betekintést nyújt a vég előtti genetikai állapotukba.
A Tumat-1-nek elnevezett farkas nagyjából 9 hetes lehetett, amikor elpusztult, halála valószínűleg gyors volt, mert gyomrának tartalma emésztetlen maradt. Amikor a kutatók felnyitották a kölyök gyomrát, egy 3 centiméter hosszú szövetdarabot találtak, amelyen még voltak szőke szőrszálak. Először azt gyanították, barlangi oroszlántól származhat, de a genetikai vizsgálatok bizonyították, hogy gyapjas orrszarvú volt a gazdája, amely faj kölykei szintén szőkés bundájúak korai életszakaszukban.
Egy frissen megjelent tanulmány szerzői a szövetminta segítségével most sikeresen szekvenálták az állat teljes genomját, amelyet összehasonlították két másik nagy felbontású genommal is. Így meg tudták vizsgálni, hogyan változott a faj genetikai sokszínűsége, a beltenyésztés mértéke, valamint a káros mutációk száma a kihalása előtti időszakban. Megállapították, hogy 14 400 évvel ezelőtt még nem jelentkezett jelentős genetikai romlás, ami arra utal, hogy a faj valószínűleg stabil és viszonylag nagy populációt tartott fenn egészen kipusztulásáig.
Az ember miatt halhatott ki a gyapjas orrszarvú?
Vitatott, hogy a pleisztocén kori megafauna, vagyis óriásállatok, köztük a gyapjas orrszarvú, a gyapjas mamut és a barlangi medve az emberek általi túlvadászat miatt tűntek el végleg, vagy inkább az éghajlati változások áldozatai lettek. A kutatás azt állítja, az utóbbi a legvalószínűbb indok.
15 ezer évvel ezelőtt, a faj kihalása előtt, léteztek már emberi települések Szibériában. Ám ezek alacsony népsűrűségűek voltak, mert a zord éghajlati viszonyok még ma sem teszik lehetővé nagy emberi populációk kialakulását. Így kissé valószínűtlennek tűnik, hogy az emberi tevékenységek, mint a vadászat, az élőhelyek megváltoztatása vagy akár megsemmisítése játszott volna döntő szerepet a faj végleges eltűnésében
– mondta Camilo Chacón-Duque, a tanulmány egyik szerzője.
Ráadásul a gyapjas orrszarvú kihalásának időpontja egybeesik egy drámai éghajlatváltozással, az úgy nevezett Bølling–Allerød Interstadialis időszakkal, amely során 14 680 és 12 890 évvel ezelőtt egy gyors felmelegedés következett be az északi félteken. Bár a gyapjas orrszarvúak jól tudtak alkalmazkodni élőhelyükhöz, a terjeszkedésben és vándorlásban nem jeleskedtek, így a változó klíma súlyos csapás lehetett rájuk nézve. A késő pleisztocén időszak során a faj elterjedési területe egyre csökkent, mikor kihaltak, már csak Északkelet-Szibériában voltak jelen.
The post Farkasmúmia gyomrában talált maradvány segített megoldani egy kihalt faj rejtélyét first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
