1989 decemberében a romániai forradalom elsöpörte a kommunista diktatúrát, Nicolae Ceaușescut elmozdították pozíciójából, őt és feleségét pedig kivégezték. Az erőszakos eseményekben alig két hét leforgása alatt 1104 személy vesztette életét Románia-szerte, közülük legkevesebb 43-an magyar nemzetiségűek voltak. A forradalom eseményei Marosvásárhelyt is elérték, ahol helyi magyar és román lakosok együtt vettek részt a rendszerellenes tüntetéseken.
A rendfenntartók sortüzének összesen hat halálos áldozata volt december 21-én, közülük négy személy magyar, kettő pedig román volt. A forradalom eseményei alatt egy ritkán látott magyar–román együttműködés körvonalazódott, melynek következtében a romániai magyar kisebbség tagjai bizakodva tekintettek a jövőbe.
Román nacionalizmus
A rendszer bukását követően azonban hamar új erőre kapott Romániában – és kiemelten az erdélyi területeken – a román nacionalizmus. Ez különösen abban a két városban volt erős, ahol az etnikai egyensúly törékeny volt, a román és a magyar nemzetiség ekkor még közel fele-fele arányban képviseltette magát: Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben. Az előbbi városban az 1970-es évektől jelentős mértékű betelepítési hullám kezdődött a román többségű mezőségi falvakból és a Görgény-völgyéből, melynek célja – levéltári forrásokkal igazolhatóan – a város etnikai arculatának megváltoztatása és egy stabil román többség kialakítása volt. 1990-re már a lakosság mindössze 52 százaléka volt magyar, 48 százaléka pedig román.
A Romániai Magyar Demokrata Szövetség megalakulására válaszul Marosvásárhelyen zászlót bontott a szélsőségesen nacionalista Vatra Romănească (jelentése „Román Tűzhely”, ebben az esetben a tűzhely az otthonra utal) szervezet. Ennek megalakulásában egykori Securitate-tisztek is közreműködtek, emiatt
a mai napig feltételezik, hogy mind a szervezet létrehozása, mind a fekete március eseményei köthetők a román titkosszolgálathoz.
Tiszteletbeli elnöke egy volt vasgárdista lett, aki ekkor Spanyolországban élt, tagjai pedig később részt vettek a Nagy-Románia Párt megalapításában. A nacionalisták szerveződését bátorította Ion Iliescu államelnök is, aki 1990 februárjában egy beszédében a „magyar szeparatizmus” veszélyével riogatott. A Vatra Romănească alapító nyilatkozatában kinyilvánította, hogy célja a „saját hazájukban üldözött” románok megvédése a magyar „hordáktól”.
Csőcselék támadása
1990 februárjától a romániai magyarság tömegdemonstrációkat szervezett a nacionalista uszítás ellen, a legnagyobbakra Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben került sor. Március 15-én több városban is – a kommunista rendszer bukását követően – a magyar közösségek első alkalommal ünnepelték meg az 1848-as forradalom évfordulóját. Ezt a megemlékezést Marosvásárhelyen és Szatmárnémetiben román provokátorok megzavarták, Erdődön pedig megrongálták a Petőfi-szobrot.
Az elkövetkező napokban Marosvásárhelyen magyar feliratokat vertek le, letépték a magyar nyelvű plakátokat, majd elterjedt az az álhír, mely szerint a városban románokat bántalmaztak. A Vatra aktivistái feltüzelték a környező falvak, elsősorban a Görgény-völgye (Hodák, Libánfalva) román lakóit, és busszal a városba szállíttatták őket. Március 19-én az összegyűlt tömeg megostromolta a helyi RMDSZ-székházat, az ott talált magyarokat brutálisan összeverték, Sütő András írót sürgősséggel kellett Bukarestbe, majd onnan a budapesti Honvédkórházba szállítani. Bár felépült, a verés következtében a fél szemére végleg megvakult.
Csata a főtéren
Másnap több tízezer magyar gyűlt össze a Városháza előtt, követelve, hogy Ion Iliescu azonnal utazzon a városba, és a történteket vizsgálják ki. A fejszékkel, dorongokkal felfegyverzett román falusiak megpróbálták a magyar tömeget kiszorítani a főtérről, akik szétszedett padokkal védekeztek. A városban jelenlévő rendőri és katonai egységek jobbára tétlen szemlélői voltak az eseményeknek, nem avatkoztak közbe. A „csatát” az döntötte el, hogy este megérkeztek a város magyar anyanyelvű roma lakosai a híressé vált csatakiáltással:
Ne féljetek, magyarok, itt vannak a cigányok!
– majd jött egy csoport nyárádmenti és szovátai magyar lakos is. A magyar tömeg kiverte a románokat a főtérről, majd azokat a buszokat is felgyújtották, amelyekkel a városba érkeztek. Éjjel kitűzték a polgármesteri hivatal épületére a magyar zászlót.
Fekete március
Az összecsapásoknak öt halálos áldozata volt, három magyar és két román – továbbá mintegy 300-an sebesültek meg mindkét oldalról. Még aznap hajnalban a román hadsereg Bukarestből érkezett elit alakulatai megszállták a várost, és helyreállították a rendet. Az eseményeket követően a román igazságszolgáltatás kizárólag magyarokat és cigányokat állított bíróság elé, a márciusi eseményekkel kapcsolatban összesen 43 személyt ítéltek el. A legsúlyosabb, 10 évi börtönre szóló ítéletet Cseresznyés Pál kapta, aki egy felvétel tanúsága szerint belerúgott egy földön fekvő sebesült románba. Őt később elnöki kegyelemben részesítették, és Magyarországra költözött.
Az eseményeket követően Marosvásárhely magyar lakossága látványosan csökkenni kezdett, a 2002-es népszámlálás szerint 15 ezer fővel kevesebb magyar személy élt Marosvásárhelyen, mint 1990-ben. Ugyanakkor a román közvélemény számára ez az esemény indokolta a Securitate utódjaként a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) létrehozásának szükségességét. A fekete március hosszú időre megmérgezte a két etnikum közötti kapcsolatot.
A cikk szerzője Kovács Szabolcs történész.
The post Fekete március: magyarok és románok csaptak össze Marosvásárhelyen first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
