Budapest 1935 nyarán az egész vonalon a gumikorszak áldásait élvezi – a Kerék című műszaki lap megállapítása egy leltárnak is beillő cikkben olvasható. Mind többen jönnek rá például, hogy a nagyvárosi kánikula egyik legsúlyosabb terhe a nehéz cipő, de az Emergé gumitalpú vászoncipő frissé teszi a járást. A strandéletet is meghódította a gumi:

Lépjünk csak be bármelyik elegáns fürdőbe, a divatos gumiövvel, gumisapkával és strandcipővel ékeskedő hölgyek kezében ott találjuk az esztétikus és praktikus gumoderm táskákat.

Írnak még Laticel párnákról, labdákról és „exotikus és gigantikus felfújható állatokról.”

Néhány gyors magyarázat: a gumoderm magyar találmány volt, és „valóságos forradalmi átalakulást hozott a poggyászok terén.” Olcsó, mosható, higiénikus, könnyű és tartós anyagként jellemezték, ráadásul „egy gumoderm-koffert senki sem különböztetne meg a legelegánsabb más anyagokból készült koffertől.” Tény, hogy a műbőr azután évtizedekig meghatározta az úti holmik esztétikáját.

Az Emergé szó pedig egy francia luxusmárkának is tűnhet, miközben a Magyar Ruggyanta és Gumigyár, azaz MRG rövidítése volt. A múlt század elején kezdett el autógumikat gyártani a Kerepesi úton, majd, ahogy tágult a termékpaletta, két vállalat alakult belőle: az Emergé Palma Kaucsuk Rt. és a Cordatic Magyar Gumiabroncs Értékesítő Rt.

Ez utóbbit már emlegettük egy korábbi, az autós turistákról szóló cikkünkben annak kapcsán, hogy az 1920–30-as években folyamatosan épültek az utak a népszerű üdülőhelyek felé, de azért pocsék utakkal is jócskán találkozhattak az autósok. Szerkezetében és anyagában épp a gyenge magyar utakra készült a Cordatic gumiabroncs – hirdették a hirdetések, amelyek akkoriban csak úgy dőltek a közönségre.

Ma, ebben a hőségben inkább a Fortepan felfújható elefántjait és csónakjait vesszük szemügyre, az autógumikról csak annyit, hogy a vállalat(ok) államosítása, számos átnevezés és átszervezés után 1973-tól végül a Taurus Gumiipari Vállalatban készültek. A név sokaknak ismerős lehet, mert csak a rendszerváltás után szűnt meg a gyártás, ma már a Kerepesi úti épület sem áll.

Gumiállatok, „melyek segítségével az úszni nem tudó hölgyek és urak kimerészkedhettek a vízre”, már az első világháború után készültek, és hasznosnak is bizonyultak: „a háború utáni fiatalság nemcsak a spotpályákon, de a strandéletben is, nagyszerű edző és erősítő játékokkal igyekszik behozni az emberiség nagy, négyéves erőveszteségét.”

A budai éjszakákat virágárusok és olyan mozgóárusok járták, akik lufit, babákat és felfújható állatokat árultak. Szép Ernő szeme 1931-ben megakadt az egyikükön: „A Nemzeti előtt napos délben a luftballonos ember gumiból való, felfújható, visító Miki egeret kínál. A nyakába csüng egy nagy kosár, teli Miki egérrel.”

Az Ujság gyermekmellékletének előfizetői között 1926-ban kisorsoltak háromszáz „világhírű Dorco-féle felfújható húsvéti nyulacskát, elsőrendű gyártmányt, mely kellő kezelés mellett eltart, amíg a kisgyerekből felnőtt lesz.” Igen, a gumitalpú tornacipőket jelölő dorkó szó karrierje is ebben az évtizedben indult, a Dorogi Gumigyár nevéből alakult ki.

A kérdés megjelent még Lőrincze Lajos nyelvész, az MTA Nyelvtudományi Intézetének munkatársaként írt tanulmányában is. Köznyelv és népnyelv találkozását vizsgálva arra jutott, hogy sok helyen „a gumi tornacipőt dorcó-nak hívják, valószínűleg a Dorco gyári név hatására.”

Cikkünkhöz az Arcanum Újságok gyűjteményében az Élet és Tudomány, a Textilipar, a Gumiipari Hírlap szaklapok számait böngésztük, de nem egyszer úgy tűnt, mintha vicclapok oldalaira tévedtünk volna. A különféle találmányok fáradságos munka gyümölcsei lehettek, de mit szóljunk a felfújható lúdtalpbetéthez, a sarkvidéki kutatóknak a hideg ellen kitalált felfújható alsónemű hallatán, vagy a japánok felfújható kalapjához, amit apró pumpával együtt árusítottak, használat után pedig csak kiengedték belőle a levegőt, és zsebre vágták, akár egy zsebkendőt.

Ha átfutjuk az 1938-as lipcsei őszi vásáron bemutatott újdonságok listáját (ma a háztartásunk alapfelszerelései), nem csodálkozhatunk a Kerék lelkendezésén: „Korunkat az utókor joggal fogja gumikorszaknak nevezhetni…” A látogatók láthattak gumikesztyűt, gyermekkocsira való tömör gumiabroncsot, gumicsuklyát vízi sportokhoz, szivacs állatfigurákat, matracokat mintázott szövetekből, rugalmas fenőszíjat borbélyoknak, akasztókat, gumikalapácsokat és gumidugókat különböző nyaknyílású üvegekhez. Valamint lefutott autógumikból összeállított lábtörlőket – a korabeli újrahasznosítás jegyében.

Egy évre rá megváltozott a világ nagyáruházainak és divatszalonjainak a képe. Háborús cikkek jelentek meg a kirakatokban, Londonban gázálarctartó retikülök, valamint az elsötétített utcán hasznos foszforeszkáló kitűzők. Párizsban az elegáns Printemps áruház kirakataiba légiriadó-újdonságokat tettek, öltözékeket, felfújható matracokat, impregnált csuklyát, filcpapucsot, gumikesztyűt, gumi alsónadrágot.

Akadt azért más is: 1935-ben a győri Hattyú illatszertár óriási, bársonyos gumitex lóval, kutyával, tevével csábította a gyerekeket, 1942 nyarán a népszerű figura a víziló lett, mert annak a hátára hárman is ráülhettek. De a nagy méret nem mindig keltett rokonszenvet: 1948-ban a Dolgozók Világlapjánál a reklámszobrászat túlzásain dohogtak. Azon az esőköpenyt és sárcipőt népszerűsítő harmincméteres amerikai krokodiluson például, aminek az árát a szerzők szerint óhatatlanul a vevők fizetik majd meg.

A második világháború utáni évtizedekben világszerte kísérleteztek felfújható házak, hajók, mentőeszközök gyártásával. Régen felmerült már a felfújható bútorok ötlete, csak az esztétikával és az időtállósággal voltak gondok. Koslik Rudolf dzsesszgitáros sárga fotelje azonban utolérhetetlen darab. De a felfújható csodák szezonja a nyár volt. Magyarországra játékok, csónakok és medencék eleinte Csehszlovákiából érkeztek, de idővel a hazai gyártók is felzárkóztak: Palma matracokon és csónakokban ringatózhatott a strandoló közönség.

Hogy voltak-e problémák? Nos, az óvodásoknak készült gumijátékok túl nehéznek bizonyultak, és kiálló, megfogható részek híján a gyerekek nemigen boldogultak velük. Előfordult olyan is, hogy a cipőgyártók teljesen egyforma minőségű lábbelit különböző kategóriákban hoztak forgalomba.

„Ha megkérdeznék tőlem, mi a legkedvesebb nekem a Balatonban úszkáló színpompás hattyúkon, kacsákon, tutajokon, eskü alatt vallanám: az a semmi kis műanyag dugó, mely a felfújt holmi nyílásába illesztve őrzi az egész vacaknak a lelkét” – írta Somogyi Pál 1967-ben a Lúdas Matyiban, mert dugót sehol nem lehetett kapni. A humorista megfigyelte a strandolókat, a probléma megoldására a legtöbben fadarabkákat farigcsáltak, mások ceruzát dugtak a kacsa szelepébe, és voltak, akik radírból faragtak dugót.

Mindez persze messze járt az igazi gondoktól: a gumitermékek balesetveszélyes üzemekben készültek, és a munkások folyamatosan egészségre káros anyagokkal dolgoztak. Már az ’50-es évektől meg-megjelentek panaszok a nem működő vagy hiányzó levegőcserélő és porelszívó berendezésekről, de bátrabb beszámolók inkább a ’70-es és a ’80-as évekből maradtak fenn. A dolgozók észrevették például, hogy valós intézkedés helyett sokszor inkább a munkavédelmi ellenőröket cserélgették, így az ügyeket a végtelenségig el lehetett húzni.

A hiánygazdaság éveiben bizonyos cikkekért a kisiparosokhoz kellett fordulni. Cukorkaöntő gumiformákat karácsonyra a vulkanizálóhoz, gumicsizmát (vízpróbával), illetve autógumiból gyártott új csizmát, halászcsizmát a gumilábbeli készítőhöz. Hosszú éveken át hirdette termékeit az ipar kiváló óbudai mestere, akiről fényképet is őrzünk. Egy kiállításon látható, a standjára a dekoratőrök hibásan írták fel a nevét, mert a valóságban Stanisovszky Jánosnak hívták, és festőhengereket készített „közismerten jó, puha nyersgumiból.” Az érdeklődőknek ingyenes zsebkollekciót is szívesen küldött.

Írta: Lukács Zsolt | Képszerkesztő: Virágvölgyi István

A Heti Fortepan blog a Capa Központ szakmai együttműködésével valósul meg. Az eredeti cikk ezen a linken található: https://hetifortepan.capacenter.hu/felfujhato

Ha van olyan családi fotója, amit felajánlana a Fortepan számára, akkor írjon a fortepan@gmail.com e-mail-címre!

The post Felfújható világ – a gumikorszak csodái és hátulütői first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu