… meg van egy jó fej pumitenyésztő, aki tetoválóművész is egyben
– állt egy mindent megpecsételő csetüzenetben azt követően, hogy végül nem valósult meg a riportom egy Helsinkiben élő magyar kolbászgyárossal. Ő ajánlotta figyelmembe Fodor Zsoltot, és a két hívószóval – pumitenyésztő tetoválóművész – azonnal megvett. Zsolt pedig készségesen mondott igent arra, hogy ha kész vagyok Heinoláig utazni, szívesen mesél életéről és az általa alapított Pastorius kennelről, miközben pumikat dögönyözhetek, és ha szeretném, kivarrja a karomat. Túl tökéletes terv volt ez ahhoz, hogy ne vegyek azonnal buszjegyet a finn kisvárosba. Pláne, hogy az is kiderült: barátjával, egy magyar zongoraművésszel Finnországban élnek évtizedek óta, Süle László pedig amellett, hogy fergeteges Boci, boci tarka-variációkat tud improvizálni zongorán, ugyancsak érdekes életúttal rendelkezik.
Magyarországról Helsinkibe, onnan a vidéki finn életbe
Heinola 140 kilométerre fekszik Helsinkitől északkeletre, 18 ezer lelket számlál, az elsődleges internetes keresések alapján tipikusan kedves finn kisvárosnak tűnik, ahol túl sok látnivaló nincsen. Ezt támasztotta alá egy Helsinkiben élő finn válasza is, aki azért annyit hozzátett, hogy tudomása van egy madármenhelyről. Zsolték azonban rögtön megcáfolják azt, hogy ne lenne nevezetesség a városkában, és rögtön oda is vezetnek hozzá: Heinola büszkélkedhet ugyanis Finnország legmagasabb fájával. Még neve is van: a finnek Tsaarinpoppelinek nevezik, amely nyers fordításban nagyjából annyit tesz, hogy a „cár jegenyéje”, utalva ezzel arra, hogy még bőven cárok fennhatósága alá tartozott Finnország, amikor a fa nevet kapott. Tényleges korát nehéz megállapítani, de 130-180 évesre saccolják, utoljára lézer segítségével mérték meg még 2011-ben, ekkor 34 és fél méteres volt, ezzel rekorder a finn fák között, amely nagy szó annak tükrében, hogy bőven van konkurencia, az ország kétharmadát ugyanis fák borítják. Ahogy idegenvezetőim magyarázzák, a fa azért is különleges, mert néhány méterre található a Kymijoki folyótól, amely az elmúlt két évszázad alatt átélt már pár árvizet, megcibálva a környék növényzetét, a cár fája azonban rendületlenül ellenállt a természeti erőknek.
Heinola fő nevezetességének kipipálása után Zsolt tetoválószalonja felé vesszük az irányt. Ahogy a fának Finnországban, úgy neki is megvan a maga konkurenciája, a városban az övével együtt két tetoválószalon van, ám azt követően, hogy elvégezte a konkurenciaelemzést, úgy gondolja, ő van előnyben. Annyit sikerült kiderítenie, hogy a tulaj nem heinolai, több tetoválószalont tart fenn a környező városokban, épp ott tetovál, ahol akad kivarrni való bőrfelület.
Honlapja sincs, Facebookon sincs róla infó. Egyszer láttam bent valami mozgást. Szóval eldöntöttem, hogy én most itt átveszem az uralmat.
A hatalomátvételt gondosan megtervezte, honlapja, Facebook-oldala és egészen aktív Instagram-profilja is van a Tricky Trips Tattoo névre keresztelt üzletének. A tapasztalatai alapján sokat számít, hogy csekkolni lehet a munkáit a honlapon, és olyan ismeretterjesztő tartalom is van rajta például, hogyan kell utókezelni a tetoválást. De vajon hányan akarnak tetováltatni egy kisvárosban? „Januárban szerintem több kuncsaftja volt, mint Helsinkiben fél év alatt” – magyarázza Laci, aki egyben a szalon egyszemélyes menedzsmentje is, ő intézi többek közt a foglalásokat. Zsolt számszerűsít, hetente átlagosan három-négy varrnivalója van. Úgy tapasztalta, jellemzően a közeli városba, Lahtiba járnak be a tetoválásra vágyók, a novemberben nyílt szalonját azonban egyre többen fedezik fel. Ha már ott vagyok, magam is megbizonyosodom róla, hogyan dolgozik: gyorsan és profin tervezi meg tetoválásom, bátran meg meri mondani, ha hülyeséget akarok, de minden észrevételre nyitott. Precíz mozdulatokkal kerül az alkaromra a közösen kitalált minta, amelybe Zsolt ötlete nyomán még finn fenyők is kerülnek, ha már egyszer Finnországban vagyunk.
The post Finnországig mentem, hogy kitetováljon egy magyar pumitenyésztő first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
