Az ukrajnai invázió sok tekintetben példátlan a második világháború óta eltelt időszak európai történelmében: egy független államok közötti, nagyszabású, nyílt és teljes körű, imperialista motivációjú, hatalmas területeket elpusztító, jelentős és határokon átívelő propagandatevékenység által kísért konfliktusról van szó. Sőt, a krízis globálisan nézve is egészen egyedinek tekinthető, hiszen

• a világ bármely tájáról gyakorlatilag élőben követheti az ember;
• a háborúban a kiberhadviselés valódi stratégiai jelentőséggel bír;
• és korábban nem látott harcászati megoldások vonulnak fel.

Utóbbi oldalról a drónokat mindenképp érdemes kiemelni, hiszen nem volt még a történelemben

olyan háború, amelyben a robotoknak ekkora szerep jutott volna.

Több szempontból is felvetődhet egy aggasztó párhuzam az ukrajnai konfliktus, valamint az 1936 és 1939 közötti spanyol polgárháború között. Egyrészt mindkét krízis a tartós regionális instabilitásban, a belső megosztottságban és az ideológiai ellentétben gyökerezett – az ukrajnai konfliktus valójában nem a teljes orosz invázióval, hanem 2014-ben kezdődött, a külföldi beavatkozás apránként bontakozott ki, és vezetett végül a 2022-es nyílt orosz támadáshoz.

Másrészt mindkét esemény bír egyfajta tesztjelleggel: míg a múltbeli konfliktust a fasiszta és a kommunista tömbök használták fel új technológiák, képességeik, taktikáik és szövetségi rendszereik, valamint az erőviszonyok felmérésére, úgy hasonlónak tűnik a mostani helyzet bizonyos liberális demokráciák és az autokrata államok esetében. Adódik a nyugtalanító kérdés: vajon nem valami még súlyosabb konfliktus előjele-e Ukrajna – ahogy a spanyol hadszíntér volt a főpróbája a második világháborúnak.

Ma már tudjuk, hogy hónapokkal a náci Németország által támogatott Francisco Franco győzelme után Adolf Hitler támadást indított Lengyelország ellen, elhozva az újabb világégést, napjainkban pedig egyre több jel utal arra, hogy Vlagyimir Putyin Ukrajna után újabb célpontot kereshet magának – ezúttal akár a NATO-n belül. Közben ráadásul a világ más térségeiben is mintha fokozódna a feszültség.

Vajon milyen harcászati tanulságok szűrhetők le a szomszédunkban dúló konfliktusból, ezek tükrében milyen lépéseket kellene megtenni a biztonság fokozásának érdekében, illetve milyen hatásokkal járhat a hadiipar átalakulása? Ezeket a kérdéseket járja körben Dexter Filkins amerikai tudósító a The New Yorker 2025. július 21-i lapszámában.

Új típusú hadviselés

A drónhadviselés részleteiről, annak különleges mivoltáról korábban Dr. Kemény János, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos munkatársa részletesen beszélt a 24.hu-nak. Robotokat 2014-től kezdődően használnak az Ukrajnában harcoló felek, az invázió óta azonban szerepük egyre fokozódik. Először a török Bayraktar TB2 kapott komolyabb médiafigyelmet, 2022 végétől viszont már tömeges drónhasználatról beszélhetünk.

Ma már az egyszerű kereskedelmi termékektől kezdve a legmodernebb vízi robotokon át a sebesülteket szállító szárazföldi eszközökig megannyi típust bevetnek logisztikai, felderítési, konkrét harcászati és egyéb célokra. A többség által ismert eszközök távirányítású, úgynevezett FPV (first-person view) drónok, ezeket előszeretettel használják támadásokhoz.

A közösségi oldalakon és videómegosztó platformokon rengeteg videó érhető el FPV robotokkal végrehajtott akciókról.

The post Forradalom zajlik a hadszíntéren: így alakulnak át a háborúk first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu