Mottó:

A Besiktas, no meg a Burkina Faso…

Ugrik még be, ha már se gondolat, se szó.”

(Bertók László: A vége)

Kezdetben vala a sheffieldi iparvidék. Csak azután jött Brazília, Argentína, Uruguay. Meg a mezítlábas Leônidas. Aztán Farkas János Angyalföldről, Diego Maradona a romlott Nápolyból, Roger Milla egy nyugdíjasklubból, Paul Gascoigne a sörcsap mellől. The very best of. A világbajnokságok története, dióhéjban.

Egy brazil apokrif szerint Ábrahám nemzé Izsákot, Izsák nemzé Jákobot, Jákob nemzé Júdát és testvéreit, Júda nemzé Fárest és Zárát, a korábban tejkihordóként is dolgozó João Ramos do Nascimento pedig nemzé Pelét.

Unom, sóhajt a sznob.

Unja Brazíliát, unja Angliát, unja a szambát és a Sweet Caroline-t. Messi? Ugyan. Valami újra vágyik. Különlegesre. Türkizkék koktélra, amely ködöt lehel az agyra. Egy pohár abszintra, az ánizs édeskés párájára, a smaragdzöld fényre. Sós, napégette párlatra, amelynek ízében kikötők, poros országutak és ismeretlen nyelvek zengenek. Éjféli tequilára, a citrom savanyú támadására, és a sivatagi lángra, amely végigszalad a torkán.

Unottan pásztázza a menetrendet. Spanyol, francia, német? Ürességet érez. Ismeri őket, minden gondolatukat. A hőtérképeiket is. Új neveket keres. Üzbegisztán? Kipcsak testvéreink azúrban. Kongói DK, Jordánia, Irak? Nocsak. Haiti, Zöld-foki szigetek? Bűnös, buja vágyak. Mire leteszi az újságot, már választott: Curaçao! [Ejtsd: küraszáo.]

– Curaçao? Az hol van?

– kérdezi a pultosnő a Fekete Kutyában.

Keserű, rekedtes hang a félhomályból:

– Előttünk.

Tizenöt évvel ezelőtt még azon méltatlankodott egy jeles magyar zsurnaliszta az Aranylabda-szavazás után, hogy a Virgin-szigetek szövetségi kapitányának a voksa hogyan érhet ugyanannyit, mint Egervári Sándoré, ez ugyanis, okfejtett tovább borotvaéles logikával a jel-magy-zsur, szakmai szempontból bántóan aránytalan.

The post Gazdag József: És hol marad Burkina Faso? Vb-kalauz sznoboknak first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu