Gordon Ramsay-vel jó lóra tesznek a streamingóriások: rendkívül népszerű, évtizedek óta ontja magából a különféle műsorokat, ráadásul igazi showman.

Tavaly augusztusban jelentették be, hogy a Netflixszel többmillió dolláros szerződést kötött, amelynek részeként dokumentumsorozat készül majd a séfről. Az Én, Gordon Ramsay valóban életrajzi sorozatra utal, de nem Ramsay-ről lenne szó, ha a sztorizgatások mellett nem akarna éppen éttermeket nyitni lehetetlen helyeken. Ennek köszönhetően a Netflixen február 18-án debütált, hatrészes sorozat egészen érdekes hibrid lett:

kicsit dokumentumsorozat, kicsit reality, kicsit lenyomata Ramsay éttermeket gatyába rázó műsorainak.

A sorozat keretét az adja, amit Ramsay minden részben többször is élete legnagyobb vállalásának tart: hogy egyszerre nyisson meg öt teljesen különböző profilú egységet London egyik új felhőkarcolójának tetején, a 22 Bishopsgate-ben.

Ambiciózus tervének részei:

• a Lucky Cat étterem – ez Ramsay Lucky Cat-franchise-zának legújabb egysége, egy ázsiai stílusú luxusétterem. A Bishopsgate tetején levő intézmény egyszerre 300 vendég fogadására alkalmas, és egyben Európa legmagasabban található fine dining étterme.
• Restaurant Gordon Ramsay High – a Lucky Cat mellett, a felhőkarcoló 60. emeletére tervezett egy exkluzív kulináris élményt, amely egy mindössze 12 fő befogadására alkalmas látványkonyha. Az étterem séfje a vendégek előtt főz, és meglepetésmenüt tálal fel. Az étterem nem sokkal a nyitás után máris megkapta első Michelin-csillagját.
• Bread Street Kitchen – szintén egy franchise része, amely nem fine dining, inkább a megfizethetőbb, hétköznapibb ételeket helyezi középpontba.
• Gordon Ramsay Academy – a séf 2021-ben nyitotta meg gasztroiskoláját, amelynek új helyszíne szintén helyet kapott a toronyban.
• Lucky Cat Terrace – az épület legtetején egy olyan bárt tervezett, amelynek nyitható teteje van.

Az első epizódban dübörögnek a számok: a projektet 20 millió fontból valósítja meg (a későbbiekben további 5 millió fontos pluszköltségekről beszél), 2025 februárjában kezdődtek a tervek, a sorozat 22 hetet ölel fel, ennyi ideje van a nulláról felépíteni az öt különböző egységet. Mikor a Netflix kameráit beengedi az életébe, a felhőkarcoló teteje valóban a nullán áll: a teljesen üres terekben rengeteg munkásember sürgőlődik, elsőre nehéz is elképzelni, hogy hónapokon belül London új luxuséttermei kapnak itt helyet.

A mesteremberek nehézségekről beszélnek a kamerába, Ramsay folyamatosan azt hajtogatja, hogy élete legnagyobb kockázata mindez, és megismerjük a jövendőbeli séfeket is – egész hamar világos lesz, hogy nincs feltétlenül elég izgalmas muníció abban, hogy hat órán át nézzük egy étterem felépülését.

Ramsay, a családos ember

De nem véletlenül Én, Gordon Ramsay a sorozat címe: a pörgős éttermi jeleneteket homlokegyenest más hangulatú jelenetek szakítják meg, ahogy Ramsay visszavonul cornwalli otthonába, és a családja nagy részét realityszereplővé teszi. Hat gyerekének nagy része szerepel benne: végigkövethetjük lánya, a 24 éves Tilly útját, ahogy séfiskolában tanul, és apjával szívják egymás vérét szakmai kérdésekben. De ugyanígy beengedi a kamerákat lánya, a 26 éves Holly eljegyzési partijára is, ahol a vőlegény, Adam Peaty olimpiai bajnok mond könnyek közt köszönetet Ramsay-nek, amiért neki adta lánya kezét. Legalább ekkora szeletet kap a sorozatból a hatéves Oscar, láthatóan őt viseli meg a legjobban apja távolléte.

Ez utóbbi kérdés rendszeresen előkerül azzal együtt, hogy Ramsay felesége, Tana szerint minden támogatás ellenére nehéz helyzeteket okoz az, hogy férje olykor hat hétig nem jön haza, és ahogy ő mondja, felborítja a családi rendet azonnal, amint hazaér. Szintén előkerül az is, miért vonták már be gyerekeiket egészen kicsi koruk óta a közszereplésbe – erről azonban azon túl, hogy fátyolos szemmel elmesélik, hogyan szorították kezüket és bújtak mögéjük a vörös szőnyegen a gyerekek kiskorukban, csak annyi derül, ki, hogy mindketten bólogatnak: az szívszorító élmény volt.

És ha már életrajzi sorozat, mintegy kötelező kipipálásként Ramsay a múltjáról is beszél: alkoholista apjáról és negyven éve heroinfüggő testvéréről. Nehéz gyerekkorából eredezteti maximalizmusát, de ezek az érzelmes visszaemlékezések helyett inkább szenvedélyes motivációs beszédek a részéről azzal kapcsolatban, hogyan lehet egészen mélyről feltörni a csúcsra. Esetében a 22 Bishopsgate tetejére.

Ramsay, a magas fordulatszámon pörgő gép

A cornwalli idillből időről időre kiszakad, és ilyenkor Ramsay fáradhatatlanul pörög: be a kocsiba, be a repülőbe, hol Amerikába, hol Ázsiába utazik, hogy a Ramsay-birodalom alá tartozó megszámlálhatatlanul sok étterem valamelyik legújabb egységét megnyissa, és abból van elég: nagyjából 90 étterem tartozik hozzá világszerte. Bár értelemszerűen felsorolni is nehéz lenne, hol mindenhol van jelen a világban, Ramsay a sorozatban többször hangsúlyozza, hogy szeret mindenhol ott lenni, ismerni a személyzetet, a séfeket is – az egyik epizódban éppen Manilába megy, hogy ott veregesse vállon az utolsó mosogatófiút is. Közben hol egy ázsiai utcai bisztrónál eszik kézzel, azt hangsúlyozva, hogy ezek a menekülések jelentik számára az igazi gasztroélményt, hol a Forma-1-gyel kötött szerződése nyomán nézi meg, milyen menüt tálalnak fel 35 ezer fontért a boxutcában a nevével fémjelzett étteremben.

Közben válaszol azokra a kérdésekre, pontosabban kritikákra is, hogy a tévéséfes karrierjével nem üti-e ki az igazi szakács hitelességét, amelyre természetesen az a válasza, hogy nem, a kettő kiegészíti egymást. Az Én, Gordon Ramsay mintha ezzel kicsit védőbeszéd, a károgók szájának befogása is lenne: nem magyarázkodik, csak igyekszik elhelyezni a fejekben azt, hogy mi is ő pontosan.

Sztárszakács? Showman? Üzletember? Realitysztár? A választ egyértelműen megadja a sorozat: mindegyik egyszerre.

De megnyitja-e végül az éttermeit?

Jókora vargabetűkkel, de vissza-visszakanyarodunk az egy idő után repetitívvé váló jelenetekhez: Ramsay végigviharzik a továbbra is darabokban heverő étteremkezdeményein, kioszt pár embert, záporoznak a káromkodások, majd elmondja, hogy az élete, a hírneve és a pénze múlik mindezen.

Mindeközben fény derül arra is, ami a sorozat valódi célja: az önpromó.

Ramsay sokat beszél ugyanis arról, hogy minden létező csatornán meg kell ragadni a figyelmet, ezért hol influenszereket hív a még bőven építkezés alatt álló étterembe pezsgőzni, hol ő maga áll ki többszáz méter magasba, hogy figyelmet generáljon.

Mikor már nincs mivel kitölteni a műsoridőt, végre eljutunk a finishez, amely a főzős realityműsorainak cliffhangereit idézi: minden rossz, minden összeomlik, mindenkivel ordibál – az igazi dráma, mikor kiderül, hogy a próbanyitás első hetében 320 darab macskaszobrot loptak el a vendégek az étteremből. A nyitás természetesen pazarul sikerül, hónapokra előre betelnek a foglalások. Az ötből ugyan végül csak három egység nyílt meg – a tetőbár és a Bread Street Kitchen még várat magára –, ám Ramsay úgy számol, hogy úgyis a Lucky Cat bevétele a legfontosabb, így nincsenek krokodilkönnyek.

Mit meg nem teszünk a kibaszott kajáért 270 méter magasan

– mondja el szokásos stílusában Ramsay a sorozat egyik epizódjában. A választ épp a sorozat adja meg: az Én, Gordon Ramsay a felszínen egy önéletrajzi sorozatnak, éttermi realitynek álcázott egyveleg, amelyben a sztárszakács beengedi az otthonába, az életébe a kamerát. Valójában viszont egy minden porcikájában megtervezett, majdnem hatórás reklám.

Én, Gordon Ramsay, 2026, Netflix.

The post Gordon Ramsay csináltatott magáról egy majdnem hatórás reklámot a Netflixszel first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu