„A 2006 és 2010 közötti időszakban magyarellenes éle volt Fico politikájának, ma ez nem látható. Nem tudom, belátta-e, hogy ez sehová nem vezet, vagy azért változtatott, mert a déli szomszédja az egyik legnagyobb szövetségese.” Ezt 2025 februárjában nyilatkozta az Indexnek. Majd egy évvel később, tavaly decemberben a Fico-kabinet a büntető törvénykönyvet úgy módosította, hogy akár hat hónap szabadságvesztéssel is büntethető a második világháború utáni szlovákiai berendezkedés – köztük a Benes-dekrétumok – nyilvános megkérdőjelezése. Most hogyan vélekedik Ficóról, visszatért a magyarellenes éle a politikájának?

Nem gondolom, hogy visszatért volna, inkább azt mondanám, hogy felszínre került. Egy számunkra nagyon érzékeny, szimbolikus és komoly témához nyúltak – rendkívül durva módon. Én hajlamos vagyok elhinni, hogy elsődlegesen nem magyarellenes motivációk működtek, hanem az ellenzéknek akartak odacsapni. Ugyanakkor azt valahogy az urak nem tudatosították, hogy nemcsak a Progresszív Szlovákiának (PS) az ablakát törték be – pontosabban akarták betörni –, hanem azokból a kavicsokból jutott a magyar párt, illetve a felvidéki magyar közösség ablakának is.

Akkor osztja azt a vélekedést, miszerint a fő ellenzéki párt, a Progresszív Szlovákia vitorlájából akarták kifogni a szelet, amely a Benes-dekrétumokon alapuló jelenkori földelkobzások leállítására szólította fel a kormányt?

Így van. Fontos megjegyezni, hogy három paragrafussal is módosították a büntető törvénykönyvet, és a szlovák közbeszéd nem a Benes témával foglalkozott elsődlegesen, hanem a Lex Gasparral, vagyis az együttműködő vádlott intézményének az eltörlésével. Amivel egyébként az egyik emberüket akarták bevédeni, zárójel bezárva. Az is megér egy gondolatot, hogy egy ilyen jellegű Btk.-módosításhoz ugyan mi szükség volt egy másik, teljesen más témájú módosítást hozzácsapni, amit mi Lex Benesnek nevezünk. Egy teljesen betarthatatlan jogszabályról beszélünk, és bízom benne, hogy ezt az Alkotmánybíróság is ki fogja mondani.

Ettől függetlenül áll a kérdés, hogyan lehet jellemezni azt a politikust és az általa vezetett kormányt, amely politikai eszköznek használja a felvidéki magyarságot?

Szűklátókörűnek.

Akkor a magyarellenes jelzőt erősnek érzi?

Azért hívom szűklátókörűnek, mert az intézkedésnek nem volt magyarellenes éle, de felszínre kerültek régi beidegződések és rossz reflexek.

Korábban pozitívan nyilatkozott a mostani kormánykoalícióval való együttműködésről: azt tűzte ki célul, hogy a felvidéki magyarságot segítő jogszabályokat kell kiharcolni. Nem úgy tűnik, hogy jelenleg karnyújtásnyira lenne ez a cél. Hol romlott meg a viszony?

Biztos, hogy nem rajtunk múlt. Olyan, mintha ők akarnák ránk csapni az ajtót, aminek az indokait őszintén szólva nem teljesen értem. Becsülöm és üdvözlendőnek tartom a magyar-szlovák kapcsolatok javulását, de mintha lenne egy harmadik dimenzió, ahova ez a jó viszony nem terjedne ki.

Az európai téren látunk egyfajta geopolitikai szövetséget vagy egymásra utaltságot, ahogy a gazdasági együttműködés, határ menti kapcsolatok terén is vannak pozitív eredmények, de a nemzeti közösségek jogállásával más a helyzet. Ezen a területen a magyar-szlovák barátság mintha nem mutatkozna meg. A szlovák kormánypártok képviselői beérik azzal, hogy ők Orbán Viktor szövetségesei a nemzetközi politikában.

Mi mint kisebbségi párt, a helyi magyarok pártja, a mindenkori magyar kormány stratégiai partnerei vagyunk, így nem érzik fontosnak, hogy tekintettel legyenek az igényeinkre. Úgy vannak vele, hogy a jó kapcsolat Budapesttel elegendő. Számomra az volna logikus, hogyha a szerencsés csillagállás okán a szlovák kormány szövetséget ápol a magyarral, akkor hoz olyan, a felvidéki magyarság számára kedvező jogszabályokat, amilyeneket korábban nem. Főleg úgy, hogy van egy kisebbségi kormánybiztosuk, akinek ebben az ügyben is ki kellett volna kérniük a véleményét. Ennek pont az ellenkezőjét látjuk, és a Benes-történet csak hab a tortán. Szigorítani akarták a nyelvtörvényt, több tucat felvidéki magyar civil szervezet nem kapta meg a támogatást a Kisebbségi Kulturális Alaptól annak ellenére, hogy erre megvan a szerződésük.

Visszaépíthető a bizalom a kormánypártok felé?

Politikus olyat nem mond, hogy valami végérvényesen eldőlt, de szinte ránk csapták az ajtót. Talán résnyire nyitva maradt.

Peter Pellegrini köztársasági elnök a megválasztása előtt még ígéretet tett arra, hogy megoldást kínál a vagyonelkobzásokra. Önök támogatták a jelöltségét…

Legalábbis az előző pártvezetés.

Sőt, az elődje, Forró Krisztián nemzetiségi tanácsadóként segítette is az elnök munkáját. Ezért kérdezem, hogy a párt a saját kudarcának tartja-e, hogy Pellegrini végül ellenjegyezte a büntető törvénykönyv módosítását, benne a helyi magyarságra nézve restriktív és diszkriminatív passzusokkal?

Én semmiképp nem érzem a saját kudarcomnak, Peter Pellegrini hibáit nem akarom magamra húzni. Értetlenül állunk a dolog előtt, mert tavasszal pont ebben a városban, Komáromban beszélt arról, hogy tarthatatlanok az utólagos vagyonelkobzások, amelyek kivizsgálására egy külön bizottságot is létrehozna. December 23-án Pellegrini megkapta a lehetőséget, hogy államférfiként viselkedjen, és visszadobja ezt a törvényt. Ehhez képest mindenféle kommentár nélkül, gyakorlatilag kritikátlanul aláírta, amivel korábbi önmagának is ellentmondott.

Stratégiai hiba volt őt támogatni az elnökválasztáson?

Erről az előző pártvezetés döntött, de, ha megnézzük, hogy a másik jelölt, a korábbi külügyminiszter Ivan Korcok hogyan nyilatkozott a magyar közösségről, logikus volt beállni Pellegrini mögé. Utólag úgy látom, hogy a legcélszerűbb az lett volna, ha a Magyar Szövetség egyik jelöltet sem támogatja.

Akkor nem történt mulasztás, amikor az elnöksége alatt nem tudták érdemben befolyásolni a politikai döntéseit?

Ugye a nemzetiségi tanácsadói tisztséget a korábbi elnök, Forró Krisztián töltötte be, ám őt nem a párt jelölte. Velem nem egyeztetett senki a kinevezéséről. Pellegrini választotta ki a korábbi pártelnököt, mert vannak tapasztalatai a nemzetiségi politika és a jogvédelem terén. Forró Krisztián helyesen cselekedett akkor, amikor a Btk.-módosítás aláírása után lemondott.

Említette, hogy a törvénymódosítás jogbizonytalanságot szült. Tehát nem világos, hogyan fogják alkalmazni a törvényt, mégis érdekelne, mi az arányos politikai válasz arra, ha vád alá vonnak vagy elítélnek személyeket a dekrétumok megkérdőjelezése miatt? Akár Fiala-Butora Jánosékat, akik törvénysértés gyanújával feljelentést tettek saját maguk ellen a komáromi rendőrkapitányságon.

Karácsony előtt tartottunk egy tüntetést Dunaszerdahelyen, melyet az ártatlanság menetének neveztünk el, ezzel is demonstrálva, hogy nem tartjuk magunkat bűnösnek. Ott arról beszéltem, hogy az újév a polgári engedetlenség időszaka lesz a Felvidéken. Szerintem ez egy adekvát reakció. Azt is mondtam, hogy nevetségessé kell tenni a hatalmat, mert teljesen abszurd, hogy büntethetővé válik történelmi időszakok megvitatása. Ha valaki a második világháború utáni időszakról dokumentumfilmet forgat, vagy egy történész egy konferencián számokkal szemléltetve elmondja, hogy hány családot lakoltattak ki, hány embertől vették el az állampolgárságát, hányat deportáltak a dekrétumokra hivatkozva, akkor a törvény betűje szerint büntethetővé válik?

A törvény végrehajthatatlan, mert abból nemzetközi botrány lenne, ha valaki ellen emiatt vádat emelnének.

Attól nem tart, hogy a törvény, akár a tudományos, akár a civil életben öncenzúrához vezet?

Ennek az ellenkezőjét tapasztalom: félelem és meghátrálás helyett fölbátorodtak az emberek.

Arra tehát nem számít, hogy alkalmazni fogják a törvényt?

Nem gondolom, hogy a hatalom idáig elmenne, de óvatosan kell fogalmaznom, mert arra sem számítottam, hogy idáig fajul a helyzet. Sem mi, sem az ellenzék vezető ereje, a Progresszív Szlovákia nem hánytorgatta fel a történelmi múltat. Amikor az ügy kirobbant, vagyonelkobzásokról beszéltünk, arról, hogy 2019 óta a Szlovák Földalap utólagosan vesz el földtulajdont örökösöktől a Benes-dekrétumokra hivatkozva, ami sem jogilag, sem erkölcsileg nincs rendben.

Főleg úgy, hogy 2004-ben az uniós csatlakozásnál az akkori szlovák kormány még azt mondta, hogy a Benes-dekrétumok történelmi dokumentumok, amelyeket a gyakorlatban nem alkalmaznak.

Ehhez képest decemberben beindult a kommunikációs licitháború a kormánypárti politikusok között, hogy ki tud nagyobbat mondani. Szlovákia államiságának, területi épségének megkérdőjelezéséről kezdtek beszélni, előkerült az irredentizmus vádja, ami teljesen abszurd, mert ilyesmiről senki sem beszélt. Tomás Taraba miniszterelnök-helyettes ezután egy tévévitában bedobta a kriminalizálás ötletét, mi pedig csak néztünk, hogy mi ez, egy showműsorban vagyunk? Aztán a viccből valóság lett: megszületett törvény. Ne zárjuk ki, hogy az őrületnek vége van.

Említette, hogy mindez a földelkobzások ügyével indult. Azt a Napunk tudta meg közadatigénylés útján, hogy felpörgött a Benes-dekrétumok alkalmazása a Szlovák Földalapnál: 2025 első öt hónapjában háromszor annyi föld átíratását kérték, mint 2023-ban és 2024-ben együttvéve. Mi ennek az oka?

A vagyonszerzés: ingyen juthat földhöz a kisajátítás révén mindenféle anyagi kárpótlástól mentesülve az állam ott, ahol mondjuk autópályát építhet. Sokszor az örökösök csak utólag értesülnek arról, hogy hopp, ez a telek már nincs a nevemen. Emellett létezik egyfajta földmaffia is, amely mindenféle csókosok nevére íratja a földeket, akik ingyen jutnak komoly értékű földtulajdonhoz, kifejezetten lukratív helyeken, például Pozsony környékén. Dolgozunk azon, hogy bemutassuk, ki mindenkinek van érdekeltsége ebben a történetben.

Hogy néz ki egy ilyen eset? Pellegrini például azzal próbálta elvenni a dolog élét, hogy kis parcellákról van szó.

Sok kis parcella van, de akadnak egész komoly területek is. Ott van például Bosits Mihály, akitől 35 hektárnyi erdőt vettek el. Több jogcímen is vesznek el földeket: ezek közül a legszomorúbb az úgynevezett hibakorrekció. Ez az érv a köznyelvre lefordítva úgy hangzik, hogy „ne haragudjon, de az apjától vagy a nagyapjától nem vettük el ’45 és ’48 között a földjét, ezért most öntől vesszük el.”

Ha jól tudom, ez gyakran nemcsak magyarokat, de németeket, sőt szlovákokat is érint.

Így van, a sajnálatos asszimiláció folytán az örökösök már nem is magyar nemzetiségűek. Másrészt: van, hogy nem is szlovák állampolgárok. A külügyi szakértőnk ennek már vizsgálja az európai dimenzióját, hiszen, ha német vagy osztrák állampolgár a sértett, az elkobzás uniós jogot is sérthet. Történt olyan is, hogy egy földtulajdonos nem élte meg a második világháború végét, hiszen ’41-ben elhunyt, viszont az örököstől – aki ráadásul nem is magyar nemzetiségű volt, hanem szlovák – mégis elvették a földet ’45 után, ugyanis az volt az érvelés, hogy a földtulajdon megörökölte a korábbi tulajdonosának a nemzetiségét. Oké, hogy a második világháború utáni zűrzavarban ilyen átment, de az, hogy a 21. században ezt az érvelést a szlovák kerületi bíróság jóváhagyja…

Tehát megtudtuk azt is, hogy a vagyontárgyaknak van nemzetisége. Ilyen alapon ennek a kávénak meg Kofolának is lehet. Hihetetlen, hogy mit meg nem tesznek egy kis ingyen földért.

A földelkobzások sértik az unió Alapjogi Chartáját?

Egyértelműen.

Ez esetben akár kötelezettségszegési eljárást is lehet indítani Szlovákiával szemben.

Ez volna a legdurvább lépés, de mi nem szorgalmazzuk. Úgy gondoljuk, hogy ez egy jogállamisági probléma, hiszen sérti a jogbiztonságot: potenciálisan félmillió magyar ember nincs biztonságban, ha örökölt földet a nagyapjától, mert nem tudhatja, hogy mikor kobozza el a földalap. A másik ügy pedig a Btk.-módosításra vonatkozik, amely ellehetetleníti, hogy történelmi igazságtalanságokról beszéljünk, sérti a szólásszabadságot, valamint az oktatás szabadságát.

Ez az ügy komoly hullámokat vert a magyar politikában is. Nemrég tartotta a Fidesz a kongresszusát, ahol minden határon túli magyar közösség és párt elnöki szinten képviseltette magát: beszédet mondott Kelemen Hunor, Pásztor Bálint és Breznovics László is, és bár a Magyar Szövetség is jelen volt, ön távol maradt. Mi ennek az oka: nem ért, rá nem tartotta fontosnak, vagy valamilyen üzenete volt a távolmaradásának?

Egy ősszel lefoglalt téli vakáción voltam a feleségemmel. Külföldön voltam.

Azért kérdezem, mert történt több olyan esemény is, ami elnehezíthette a Fidesz és a Magyar Szövetség viszonyát. Milyen most a kapcsolat a két szervezet között?

A történtek nem befolyásolták semmilyen módon a viszonyunkat, de nem is a Fideszről beszélnék, mert nekünk a stratégiai partnerünk a mindenkori magyar kormány. Amikor visszajöttem erről a téli vakációról, másnap a Karmelitában Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel tárgyaltam, aki azt mondta: a magyar kormány a maga eszközeivel, a diplomáciai lehetőségekhez mérten természetesen minden támogatást megad. Abba nem látok bele, hogy a diplomácia színfalai mögött mi történik. Szili Katalin (a volt szocialista házelnök a miniszterelnök főtanácsadójaként dolgozik, és immáron a KDNP tagja – a szerk.) levélben fordult Ursula von der Leyen bizottsági elnök asszonyhoz, Orbán Viktor és Gulyás Gergely pedig jogi segítségnyújtást ígért. Nyilvánvalóvá tették, hogy számíthatunk rájuk, az elköteleződésükben nincs okunk kételkedni. A segítség mértékét nyilván ők tudják fölmérni. Mi vészjelzéseket, segélyhívásokat nem intéztünk senki felé: a szlovákiai belpolitikában és a nemzetközi fórumokon is képviseljük az ügyünket, ha pedig valaki mellénk áll, és jogi, diplomáciai, politikai segítséget nyújt, azt természetesen üdvözöljük.

Semjén Zsolt politikai és jogi támogatást ígért: az elárulható, hogy pontosan milyen lépések mellett kötelezte el magát?

Ennek a részleteibe nem mentünk bele, de a jogi segítségnyújtás nyilván abból áll, hogy, amennyiben valaki jogvédelemre szorul, annak kifizetik az ügyvédi díját, vagy, ha nincs mellette ilyen szakember, akkor ők szolgáltatnak. Ilyen esetekre jött létre a Kisebbségi Jogvédő Intézet, amely azokat a határon túli magyarokat segíti, akiket valamilyen joghátrány ér.

Amikor arról beszéltem, hogy történtek olyan események, amelyek elnehezíthették a viszonyukat, például arra gondoltam, amikor Lázár János leszlovákozta a Tisza Párt sárvári képviselőjelöltjét, Strompová Viktóriát, aki a Felvidéken született. Ennek volt a párton, vagy akár a felvidéki közösségen belül visszhangja?

Lehet, hogy az online térben volt, de a párton belül nem.

Önnek mi a véleménye róla?

Nem tartom szerencsésnek, de betudom a kampány hevének. Nem tudom, hogy a miniszter ezt a kijelentését később kommentálta-e, vagy adott-e rá valamiféle magyarázatot.

Azt írta, sajnálja a rossz megfogalmazást.

Nem gondolom, hogy a felvidéki magyarokat szerette volna megsérteni, és nem is vesszük sértésnek. Abban is biztos vagyok, hogy ismerve a miniszter úr kommunikációs kvalitásait, most egy kicsit másképp fogalmazna, ha több ideje lenne a gondolatait rendezni.

Amiatt is sok kritika érte a magyar kormányt, hogy nem szólalt fel, amikor a kormánytöbbség megszavazta a Btk.-módosítást, 12 órával azután, hogy abba bekerült a Benes-dekrétumokra vonatkozó kiegészítés, sem akkor, amikor a köztársasági elnök aláírta a törvényt. Hogy értékeli a kormány óvatoskodását?

Említettem Szili Katalin levelét, a jogi segítségnyújtást, továbbá a nemzetpolitikai terület szereplői elég egyértelműen kiálltak mellettünk. A diplomácia színfalai mögött pedig lehet, hogy történnek egyeztetések, és vannak olyan eszközök a kormány kezében, melyekkel hatékonyan tud nyomást gyakorolni Pozsonyra. Az is lehet, hogy ezt a kérdést majd inkább április 12-e után veszik elő. Ebbe nem látok bele, de azt semmiképp sem állítanám, hogy óvatoskodnak.

Csakhogy a magyar diplomácia épp a frontális, konfrontatív természetéről ismert. Elég, ha arra gondolunk, hogy a Hertha kapusedzőjének kirúgása miatt bekérették a német nagykövetet, Svédország NATO-csatlakozását pedig több mint egy évig gáncsolták azért, mert kormánykritikus riportfilmet adott le a svéd köztévé. Elég kontrasztos az, ahogy a kormány ezt az ügyet kezeli.

Szerintem tudják, mit csinálnak. Bízom benne, hogy megvan az eszközrendszerük a diplomáciai nyomásgyakorláshoz, bár azt nem tudom, Fico mitől visszakozna. Majd meglátjuk. Ugyanakkor azt hozzá kell tennem, hogy

szerintem a magyar-szlovák kapcsolatoknak el kell bírniuk ennél keményebb fellépést is.

Ha valóban stabilak és erősek.

Mit nyer a felvidéki magyarság a stabil és erős kapcsolatokból, ha azt látjuk, hogy az államnyelvtörvény nem változik, az állampolgársági törvény nem változik, földeket koboznak el, és ilyen Btk.-módosítás születik?

Az interjú elején említettem, hogy olyan, mintha ebben a dimenzióban a magyar-szlovák kapcsolatok javulása nem köszöntött volna be, de abból mindenképp profitálunk, hogy nem olyan a közhangulat, mint a ’90-es években a Meciar-korszakban. Infrastruktúra-fejlesztésekkel is sokat nyerünk: új híd épül Esztergom és Párkány között, sorban épületek az Ipoly-hidak, meghosszabbították az autópályákat a határig és még sorolhatnám. A jogállási kérdésekben nincs javulás, de ez szerintem nem a magyar félen múlik. Ha Ficóék tényleg a barátjuknak gondolják a magyarokat, akkor az a rossz hírem van, hogy ebbe beletartozik a felvidéki magyarság is. Ehhez képest nem születik új jogállási törvény, sem nemzetiségi iskolahálózatokról szóló törvény, és nem csökken az északi és déli települések közti különbség.

A magyar kormánynak alkotmányos kötelezettsége is felelősséget vállalni a határon túli magyarságért. Nem várható el attraktívabb fellépés, amikor olyan jogszabály-módosítás születik, amely mégiscsak a felvidéki magyarságnak az egészét érinti diszkriminatívan?

Nem tudom, az Alaptörvénynek ez a passzusa értelmezhető-e arra, hogy konfrontációt kell vállalni egy szomszédos állammal, erről egy alkotmányjogászt kell megkérdezni. Nemcsak bízom benne, de hiszem is, hogy a magyar kormány eleget tesz az alkotmányos kötelezettségének, és megvédi a határon túl rekedt nemzeti közösségeket.

Magyar Péter kilátásba helyezte a budapesti szlovák nagykövet kiutasítását, ezt arányos válaszlépésnek tartaná?

Megint csak azt tudom mondani, hogy a kampány hevében mond az ember erőseket, nincs ebben semmi meglepő. Minden kiállást üdvözlünk, a magyar ellenzéktől is, de

azt azért nem szeretnénk, hogy a számunkra érzékeny és fontos Benes-téma a magyarországi belpolitikai verseny szintjére süllyedjen.

Ami a nagykövet kiutasítását illeti, én inkább a behívását tartanám célravezetőnek, mert a kiutasítás lényegében a diplomáciai kapcsolatok megszüntetését jelenti.

Akkor ebben mulasztott a magyar külügy, hogy nem hívta be a szlovák nagykövetet?

A külügyminiszter azzal érvelt, hogy az ügyet direktben meg tudja beszélni a szlovák kollégájával, ezért nincs erre szükség. Ugyanakkor azt tegyük hozzá, hogyha ez a lépés megtörtént volna, a magyar ellenzék sem tudná a kormány szemére vetni, hogy felléphetett volna keményebben. De ezt a diplomatáknak és a külügynek kell mérlegelnie.

Magyar Péter és Robert Fico csörtéjéről mit gondol? Inkább árt vagy segít a felvidéki magyaroknak?

Nem tartom szerencsésnek. Legutóbb már nem is a Benes-ügyben estek egymásnak, hanem Fico mentelmi joga miatt.

Magyar Péter mond erőseket, az ellenzék vezetőjeként végül is ez a dolga, de arról nem vagyok meggyőződve, hogy mennyire konstruktív.

Megvan a veszélye, hogyha a magyar politikai vezetés és a szlovák kormány erőseket mond egymásra, akkor annak a végén a felvidéki magyarság issza meg a levét?

Nem szoktunk ebből jól kijönni. Függetlenül attól, hogy milyen színezetű a kormány Pozsonyban és Budapesten, a felvidéki magyarság alapvetően békére vágyik. A történelmünket ismerve, ez érthető. Ebből a szempontból egészen biztosan nem szerencsések ezek a csörték.

Amikor Pellegrini felháborodott azon, hogy Magyar Péter Felvidékről írt, védelmébe vette ezt a szóhasználatot.

Persze. Legyen már meg a jogunk ahhoz, hogy hogyan határozzuk meg és nevesítjük a saját identitásunkat. Ha én felvidéki magyarnak tartom magam, abba ne szóljon bele senki. Értem, hogy a szlovákoknak mi lehet a bajuk a fogalommal, viszont a Felvidék egy olyan területet jelöl, amely a török időkben született. A történelmi Magyarország északi része, amelyet az Oszmán Birodalom már nem tudott elfoglalni. Ezt nevezték Felföldnek, amelynek a végvárrendszer egri és esztergomi várai is a részét képezték. Azt javaslom a szlovákoknak, hogy beszélgessünk erről konstruktív és észszerű keretek között, de azt látom, hogy hasonlóan Benes-ügyhöz, a józan ész és a ráció egyből elpárolog, ha a téma szóba kerül. Arról érdemes vitázni, hogy a kétoldalú kapcsolatokban szerencsés-e a Felvidék szót használni, mert megértem, ha a szlovákok úgy gondolják, hogy más a konnotációja, ha ezt egy magyarországi politikus mondja egy hivatalban levő szlovák politikusak, mintha a felvidéki magyarok használják saját magukra.

Magyar Péter az év eleji sajtótájékoztatóján azt ígérte, a felvidéki magyarok képviselőivel fel fogják venni a kapcsolatot – történt-e azóta megkeresés?

Nem történt ilyen, engem legalábbis nem kerestek.

Egyébként nyitottak a párbeszédre? Végső soron ugyanannak a politikai közösségnek a tagjai az Európai Néppártban.

Már csak emiatt is – arról nem szólva, hogy egy politikusnak egyébként is tárgyalnia kell bárkivel –, viszont a magyarországi kampány miatt erre vélhetően csak április 12. után kerül sor.

A Tisza az EP állampolgári jogi szakbizottságától kérte, hogy vizsgálja meg a szlovákiai jogsértéseket, ezzel kapcsolatban sem egyeztettek a Magyar Szövetséggel?

Helyesen tették, de nem kerestek minket. Az EP Kisebbségi Munkacsoportjának, a Minority Intergroupnak az ülésén részt vettünk, de ott sem történt ilyen megkeresés a Tisza részéről. Viszont, ha lenne ilyen, természetesen együttműködnénk velük, hiszen egy oldalon vagyunk ebben a történetben.

Beszéljünk egy kicsit a szlovákiai politikai helyzet változásáról is. Korábban azt mondta, hogy ön a Magyar Szövetségnek a legkonzervatívabb elnöke.

Ezt tartom.

Ehhez képest decemberben a liberálisokkal találta magát egy színpadon egy tüntetésen. Meglepte, hogy éppen a Progresszív Szlovákia tűzte zászlajára a magyar kisebbség ügyét?

A Frankfurter Allgemeine Zeitung azt írta, hogy Fico akkora öngólt lőtt, hogy sikerült neki egy „echte Orbán-embert” a progresszívek színpadára lökni.

Tud azonosulni ezzel a jellemzéssel?

Fején találták a szöget.

Akkor egy echte Orbán-emberhez van szerencsém?

Nézze, a politikai előéletemet, a politikai vércsoportomat én vállalom, de ez ügyek mentén nem zárja ki az együttműködést más politikai színezetű pártokkal. Egy egészséges politikai kultúrában ennek bele kell férnie. Ami a PS fordulatát illeti, ha onnan nézzük, hogy ők liberálisok, akkor tulajdonképpen konzekvensek, hiszen a kisebbségek védelmébe a nemzeti közösségek jogainak a védelme, bővítése is bele kell, hogy tartozzon. Volt ennek más olvasta is: azzal vádolták őket, hogy szavazatszerzés a céljuk. Már bocsánat, de melyik politikai pártnak nem a szavazatszerzés a célja? Ezt azért ne hányjuk a szemükre.

Olyan dolgokat mondtak ki, amelyeket vezető politikai erő ritkán vállal fel Szlovákiában.

Kijelentették, hogy lemaradt a déli infrastruktúra fejlesztése az ország északi részeihez képest, a magyarok nyelvhasználata a hivatali érintkezésben nem kielégítő, és el kell vetni a kollektív bűnösség elvét, hiszen annak nincs helye a jogrendben. Bár minden szlovák párt ilyen nyilatkozatokat tenne! Nem osztom azt a véleményt sem, hogy valamilyen nemzetközi összeesküvés áll a háttérben a magyar-szlovák kapcsolatok szétverésére. Ha így lenne, akkor kizárólag a Benes-ügyről beszélnek, és sokkal provokatívabban lépnek fel.

Sok olyan követelést fogalmaztak meg, melyek átfedést mutatnak az Együttélés 2040 című programjukkal.

Lényegében lemásolták a programunkat. Mi más koordináta-rendszerben mozgunk nemzetiségi pártként, mint az összes többi szlovák párt: nem ideológia mentén határozzuk meg magunkat, hanem egy nemzeti közösség jogainak a védelme, bővítése a feladatunk, és az, hogy gazdaságilag fejlődjön az a régió, ahol ez a közösség él. A politika stílusát tekintve viszont inkább a konzervatív, kereszténydemokrata pártok állnak hozzánk közel. Az állami szuverenitás és az Európán belüli önálló mozgástér megőrzése szempontjából a mostani kormánypártok állnak hozzánk közelebb, a kisebbségvédelem, valamint a nemzetiségek jogainak bővítése terén pedig a liberális pártokkal értünk egyet. Abban a jövőre tekintve komoly lehetőséget látok, hogy a PS nyitott a párbeszédre.

Ez nem okoz zavart a párt konzervatív szárnyában?

Én vagyok a főkonzervatív, szóval nem. Engem egyetlen dolog köt pártelnökként: a közösségünk érdeke. Érdekünkben áll, hogy partnereket találjunk a szlovák politikai térben, akikkel a mi sorskérdéseinkről beszélni lehet. Ha ez a partner a jelenlegi ellenzékből jön, akkor velük kell együttműködni, nincs mese. A kérdés az, hogy a jó magyar-szlovák viszony ellenére miért zárkózott el a párbeszédtől és a jogbővítéstől a Fico-kabinet.

Ha jól értem, akkor a kritikák egy része arra irányul, hogy mennyire őszinte a PS elköteleződése vagy hirtelen felélénkült érdeklődése a helyi magyar kisebbség ügye iránt. Szijjártó Péter például úgy fogalmazott, hogy Szlovákiában is „van olyan párt, amelyik csak ellenzékben fedezi fel, hogy élnek magyarok a Felvidéken.” Opportunisták a liberálisok?

Nem tudjuk megítélni, mivel a PS még nem volt kormányon. Más már kormányzott, és abból túl sok jó nem származott a felvidéki magyarság számára.

Akkor a PS kormányra jutása egy lehetőség?

Ilyen szempontból igen.

Az felmerült, hogy valahogy formalizálják az együttműködést, és partnerségre lépnek?

Ügyek mentén bárkivel nyitottak vagyunk a tárgyalásra. A Benes-téma kapcsán sem csak a PS-t kerestük, hanem az összes pártot, én magam írtam alá a meghívót az összes parlamenti párt elnökének és frakcióvezetőjének. Arról mi nem tehetünk, hogy a PS ezt elfogadja, majd magyar származású politikusokkal és jogászokkal felkészülten segítik az ügyet, a többi párt pedig fütyül rá. Ez a helyzet.

Említette, arra készül, hogy csaknem húsz év után visszavezeti a parlamentbe a Magyar Szövetséget. Kormányra készül-e, ha a Progresszív Szlovákia nyeri a választást?

Ha a mi kormányprogramunkból átvesznek elemeket, akkor természetesen. Főleg ennyi idő után hiba lenne nem élni egy ilyen lehetőséggel. Mi az Együttélés 2040 programunkhoz keresünk partnereket: ha valaki úgy gondolja, hogy ennek a nagy része átemelhető egy közös kormányprogramba, akkor vele együttműködünk. Ebből a szempontból a kormány színezete mindegy is. Ráadásul a politikai mozgásokat figyelve, ha a magyar párt visszakerül a parlamentbe, márpedig visszakerül, akkor mi lehetünk a mérleg nyelve. De mondok meredekebbet:

szerintem a szlovák politikai kultúrának el kéne jutnia oda, hogy becsüli annyira nemzetiségeit, hogy nekik szinte ab ovo helyet szorít a kormányban, ahogy az a finnországi svédek és a svédországi finnek esetében van.

A másik követendő példa a román. Ugye a romániai választásokon szokás elmondani azt a viccet, hogy az a választások tétje, ki fog kormányozni az RMDSZ-szel. Kelemen Hunorék abból a szempontból is követendő politikát folytatnak, hogy miközben a magyar kormány stratégiai partnerei, mégis olyan erőkkel kormányoznak, amelyek geopolitikai szinten enyhén szólva sem nevezhetők a magyar kabinet szövetségesének.

Ha lehet egy cinikus kérdésem a végére: a hatalom felől érkező fenyegetés segítheti-e azt, hogy pozíciókat fogjanak akár a parlamentben, akár az idei önkormányzati választáson?

Az, hogy »nekünk Mohács kell”, benne van a kisebbségi létben.

A magyar pártokat 1998-ban sem az egymás iránti szeretet hozta össze, hanem a meciari politikától való félelem. Úgyhogy igen, de nem is a pozíciószerzésre hegyezném ki, hanem inkább azt remélem, hogy a közösségünk immunrendszerét tudja erősíteni a veszélyhelyzet.

The post Gubík László: A magyar-szlovák kapcsolatoknak el kell bírniuk ennél keményebb fellépést is first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu