A londoni Tower erődjének mélyén, egy kisebb épületben 1605 vége felé egy férfi kihallgatása folyt. Ez volt Nagy-Britannia legjobban őrzött épülete, az állam itt számolt le az ellenségeivel. Az állam ellenségét ezúttal Guy Fawkesnak hívták, a kihallgatási jegyzőkönyv ma a brit országos levéltár, a National Archives kincsei között található. Az nyilvánvaló, hogy az írnok feljegyezte Fawkes szavait, és az is, hogy az összeesküvőt felszólították: írja alá a nevét, ezzel igazolva a dokumentum hiteles voltát. Az egyik oldalon ez az aláírás világos és határozott: Guido Fawkes. Két nappal később a neve csupán halvány macskakaparás, a történészek többsége egyetért abban, hogy a két aláírás között eltelt időben Fawkest brutálisan megkínozták, ennek következtében már a nevét sem tudta leírni. Pár héttel később életét is vesztette.

Történet az erőszakról

Egész elképesztő, hogy ebből a vértől csöpögő történetből 400 évvel később egy minden évben megrendezett családi népünnepély lett, a Brit-szigeteken november ötödikén lángra lobbanó örömtüzek és tűzijátékok eredete jórészt a feledés homályába vész. Pedig ezen a napon az I. Jakab angol király (a skót trónon VI. Jakab) elleni merénylet meghiúsítását ünneplik, amit a sokak által terroristának tartott katolikus szélsőségesek terveltek ki. Ha az ember kilép a londoni metróból a Charing Cross állomásnál – mondjuk, mert a brit Nemzeti Képtárat, a National Galleryt jött meglátogatni –, megcsodálhatja a lőporos összeesküvés résztvevőinek hatalmas, csempére festett képmásait a peronon. Az összeesküvők magas kalapjukban, lobogó fürtjeikkel, sanda pillantásukkal úgy néznek ki, mint egy stílusos rockbanda.

Ha összehasonlítjuk mindazt, amit a modern világban a radikalizálódásról tudunk, azzal, ami Fawkesszal és társaival történt, számos hasonlóságra bukkanunk.

Bár Guy Fawkes neve jól ismert manapság, sok ember nem is tudja, hogy nem ő volt az összeesküvés vezéralakja. A merényletet valójában egy warwickshire-i úriember, Robert Catesby tervezte meg, azonban az ő szerepét beárnyékolta Fawkes elfogatása és kegyetlen megkínzása. Az összeesküvésben két testvérpár is részt vett, közülük az egyik Christopher és John Wright voltak, akik együtt nőttek fel York városában Fawkesszal. Ott még elevenen élt a katolicizmus, amit I. Erzsébet protestáns királynő uralkodásának évei (1558–1603) alatt hevesen üldöztek a hatóságok.

Guy-t 1570-ben protestánsként keresztelték, de úgy tűnik, hogy tizenéves korában a neofiták teljes buzgalmával áttért a katolikus hitre. Valószínűleg 1586 körül kezdhetett radikalizálódni, amikor tanúja lehetett egy yorki nő, Margaret Clitherow felkavaró, nyilvános kivégzésének. A nőt rajtakapták, hogy menedéket adott a törvénytelen katolikus hit papjainak, ezért megalázó, lassú és gyötrelmes módon végeztek vele.

Fawkes és a Wright testvérek valószínűleg korán rádöbbentek, hogy csak akkor lesz könnyebb az életük, ha lemondanak a katolicizmusról – vagy ha leszámolnak a kormánnyal.

Szélsőséges eszmék vonzásában

A húszas évei elején Fawkes élete nagyot változott, eladta York közelében fekvő birtokait, áthajózott a kontinensre, és zsoldosként szolgálta a katolikus egyház ügyét. A mai szélsőségesek jelentős része hasonló pályát fut be: külföldre megy, kitanulja a háborúzás mesterségét, és hasonló világnézetű fiatalok társaságában tölti az időt, így a családjuk és a szűkebb környezetük sem tudja csillapítani a szélsőséges indulatait.

A hit nevében harcoló katona világnézete gyakran fekete-fehérre szűkül.

Európában Fawkes nemsokára a katolikus Spanyolország zsoldjába állt, és számos olyan készségre tett szert, amelyek idővel vonzóvá tették az összeesküvők szemében. Különösen azzal, hogy értett a robbantástechnikához. Közben egy másik fiatalember is radikalizálódott: Robert Catesby fejéből pattant ki az ötlet, hogy felrobbantsák a Lordok Házát, és így végezzenek a királlyal, a családja több tagjával, a parlament tagjaival és egy sor előkelővel.

Catesby régóta elégedetlen volt az angol kormányzattal, Erzsébet uralkodása alatt a családja komoly bírságot volt kénytelen fizetni, mert nem vettek részt a protestáns istentiszteleteken. Ráadásul még az 1601-es, Essex-féle összeesküvésbe is belekeveredett – bár ez nem kifejezetten katolikus összeesküvés volt, hanem inkább különböző felekezetű, elégedetlen emberek csoportosulása, akik meg akarták változtatni az udvar hatalmi viszonyait. A felkelés azonban nem járt sikerrel, és Catesby hatalmas bírságot volt kénytelen fizetni, hogy eltekintsenek ettől a botlásától.

Aztán 1603-ban Erzsébet meghalt, és Jakab skót király örökölte a koronáját – úgy tűnt, Catesby nagy reményeket fűzött az új rezsimhez. Az új király okos politikus lévén megpróbált szélesebb potenciális támogatói kört szerezni magának, és azt sejtette, hogy sokkal együttérzőbb lesz a jövendőbeli katolikus alattvalói iránt, mint Erzsébet. Végül is Oldenburgi Anna személyében katolikus felesége volt.

Amikor Jakab trónra lépett, azok, akik jobban ismerték, talán nem lepődtek meg, amikor a király gyorsan elfelejtette a beharangozott új tolerancia-politikát, sőt, még rosszabbra fordult a helyzet. Catesby és a többi katolikus mélyen csalódott, amikor az új uralkodó kijelentette, hogy soha nem fogja tolerálni a vallásukat. Ezt követően a radikális megoldás felé vezető út újabb állomása következett.

Kölcsönös barátság

Ekkoriban Catesby még nem ismerte Guy Fawkes-t, de volt egy közös kapcsolatuk: Fawkes új barátai, a spanyolok. Spanyol levéltárak őrzik Fawkesnak az európai kontinensen írt leveleit, amelyekben az angliai helyzetet elemzi. Az új király, Jakab pozíciója nem stabil, állította Fawkes, és azt bizonygatta, hogy igazságos dolog erőszakot alkalmazni az „igaz” vallás védelmében. Fawkes nyilvánvalóan alkalmas volt rá, hogy beszervezzék a katolikus összeesküvők közé.

A vallomások révén a lőporos összeesküvés történetével kapcsolatos létfontosságú dokumentumokhoz jutunk: a túlélő összeesküvők a merénylet kudarcát követően írt feljegyzéseihez. Az egyik összeesküvő, Thomas Wintour (néha Winternek írják a nevét) leírta, milyen volt, amikor Catesby elmondta neki, miként eszelte ki a módját, hogy visszaállítsák a katolicizmust Angliában. Azt tervezte, hogy

az ülés megnyitásának napján felrobbantja a parlamentet, megölve a királyt és a parlament összes képviselőjét, akik megszavazták a katolikusok elleni igazságtalan törvényeket.

Hátborzongató, hogy Catesby úgy képzelte: ez a cselekedetük önmagában elegendő ok a halálukra. Catesby fontos feladatot bízott Wintourra: utazzon Európába, hogy találjon néhány „bizalmas” úriembert – ami azt jelentette, hogy ők megbízhatnak benne –, akikre rá lehet bízni a merénylet kivitelezését. Hallotta, hogy egy bizonyos Guy Fawkes alkalmas lehet a feladatra – ráadásul más előnye is van a személyének, olyan sok éve élt külföldön, hogy csak kevés ember emlékszik az arcára. Catesby már felkerült a hatóságok radarjára, de Fawkes nyugodtan végigsétálhat a Westminster-palotában anélkül, hogy felismernék.

Hogy elfedje a személyazonosságát, Fawkes olyasmit tett, amit a mai szélsőségesek is szoktak: illegalitásba vonult és a John Johnson álnevet használta. Az összeesküvés kezdett formát ölteni. Catesby azt tervezte, hogy maximálisan kihasználja a Westminsterben végrehajtandó robbantást követő zűrzavart, az angol uralom megrendülését követően felkelést akart indítani a szülőföldjén, Közép-Angliában és Jakab lányát, Erzsébetet szerette volna bábkirálynőként trónra ültetni.

Azonban sehogy sem akart eljönni a megfelelő pillanat. A parlament megnyitását elnapolták, és nemsokára túl sok ember szerzett tudomást a titokról. Az pedig kiszivárgott. Az egyik összeesküvő aggódott, hogy katolikusok is lesznek a parlamentben a kérdéses napon, és nem akarta, hogy ők is meghaljanak, ezért névtelenül figyelmeztetést írt. A katolikus Lord Monteagle levelet kapott, hogy ne menjen el a megnyitóra, ez a hatóságok kezére jutott, és komoly aggodalmat keltett. Vajon valóságos fenyegetésről van szó?

Sok kérdés maradt megválaszolatlan: nem tudjuk, mennyit tudtak ezen a ponton a hatóságok, de annyi bizonyos, hogy különleges védelem alá helyezték a Westminstert. Fawkes egy pincében rejtőzött elsötétített lámpásával, a puskaporos hordóival és a kanóccal, hogy olyan merényletet hajtson végre, ami nagy valószínűséggel megváltoztatta volna a Brit-szigetek vallási viszonyait.

Kihallgatási technikák

Miután elfogták és a Towerba vitték, Fawkes megtapasztalhatta, hogy milyen is az egész világon ma is elterjedt módszer: a kihallgatás. Mai pszichológusok szerint a Towerben feltett első kérdések gyakorlott kihallgatóktól származtak, a kérdések pedig tömörek, célirányosak és érthetőek voltak. Valahányszor Fawkes tudta vagy gyanította, hogy a hatóságok ismerik a választ, magabiztosan felelt nekik. De az összeesküvő társai nevét nem fedte fel, ezért maga a király lépett közbe. Összeállított egy listát kevésbé eredményes, de „okoskodó”, bonyolult kérdésekből, amelyekre bármely gyanúsított is csak nehézkesen és bizonytalanul tudott volna válaszolni. A király akciója – nem meglepő módon – kudarcot vallott. Fawkes pedig olyasvalamit tett, ami a radikalizálódási kirakós első és utolsó darabját alkotja: nem árulta el a társait.

A szélsőségesek akkor és ma is társas lények. A barátságra és bajtársiasságra támaszkodnak. Ez, valamint a politikai és vallási meggyőződésük vezeti őket.

A király elrendelte a kínvallatást, és Fawkes végül megtört. Meglepő, de a hatóságoknak nem volt szükségük az információira, már nyomon voltak, és a támadás előtt Londont hirtelen elhagyó katolikusok után vetették magukat. Végül Közép-Angliában, egy védett házban csaptak le az összeesküvőkre. Thomas Wintour vallomásában szerepel egy mozzanat, ami a hatóságok hirtelen felbukkanása előtt történt, és ami akár romantikusnak is lehetne nevezhető, ha eltekintünk attól, hogy olyan emberekről szól, akik készek voltak több száz, de lehet, hogy több ezer ember életét kioltani. Mind megegyeztek, hogy együtt halnak meg.

Amikor a helyi sheriff belépett, eldördültek a fegyverek és Catesbyt lelőtték. Fawkest és az életben maradt összeesküvők közül néhányat felakasztottak, kizsigereltek és felnégyeltek Londonban.

Az összeesküvők talán elbújtak volna szégyenükben, ha tudják, hogy összeesküvésük nemhogy nem ért célba, de megszilárdította Jakab uralmát, hiszen túlélte: vagyis Isten láthatóan az ő oldalára állt. Jakab ragaszkodott hozzá, hogy az összeesküvés meghiúsításában játszott szerepére emlékezve minden évben tartsanak ünnepséget az évfordulón. Négy évszázaddal később sok brit még mindig így tesz – bár a legtöbben elfelejtették, mit is ünnepelnek ezen a napon.

A cikket Rindó Klára fordította.

The post Guy Fawkest úgy megkínozták, hogy a nevét sem tudta leírni first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu