Jönnek a szürke hétköznapok.

Már, ha ugyan valóban szürkék.

Gyerek voltam, amikor elváltak a szüleim. Próbáltam megérteni a számomra érthetetlent. Aztán jó sokára anyukám elmesélte, az adta meg számára a végső lökést, hogy apu azt mondta neki:

Elképzelem a sok szürke hétköznapot, ami még vár ránk, és nem vagyok igazán boldog.

És az én egyáltalán nem szürke édesanyám annyira megsértődött azon, hogy az én egyáltalán nem szürke édesapám leszürkézte a közös életüket, hogy döntött: elválnak.

Sose fog kiderülni, mi lett volna, ha együtt maradnak. Jobb? Rosszabb? Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy minden kisgyerek vágya, hogy a szülei együtt maradjanak, mert ez adja a biztonságot.

Miért épp ez jut eszembe az új esztendőről? Mert a szürkézős beszélgetés épp újév hajnalán zajlott édesanyám és édesapám között.

*

Világéletemben lelkes és kíváncsi voltam, ma sincs ez másképp. Szilveszter napján rendelni kellett, én pedig faggattam a kis pácienseket és szüleiket, hogyan zajlott a karácsony, és közvélemény-kutatást tartottam arról, ki mire vágyik 2026-ban.

Ezt mondja az egyik gyerek:

Kaptam sok mindent, de a nagy legót már nem tudta a Jézuska feltenni a szánra, persze jó lenne, ha postán azért elküldené.

A másik elcsacsogja, hogy: „Anyáék halálra izgulták magukat, pedig hát semmi dolguk nem volt. Hiszen mindent a Jézuska intéz.”

A harmadik közel hajol, anyukája nehogy meghallja: „Doktor néni, én már tudom, hogy nem a Jézuska hozza az ajándékot, de anyáék még nem tudják, el ne áruld nekik.” Isten őrizzen! Ezt felelem, és nehéz komolynak maradnom.

A felnőtt válaszok kevésbé lepnek meg: vezet az egészség, a szeretet, a békesség, a ne bántsuk egymást.

Szeretem az idézeteket. Azt mondja Berzsenyi Dániel:

„Ha van mit ennünk, innunk, és szeretnünk,

Ha józan elménk, s testünk nem beteg,

Kívánhatunk-e és lelhetünk-e több jót,

S adhatnak-é mást a királyi kincsek?”

*

Behunyom a szemem.

Elegáns ruhában érkezik, tényleg egy földre szállt angyal: nyílt tekintet, hátizsákjából előkerül a varázspálca.

Megszólal: „Én vagyok a Jó Tündér, teljesítem a kívánságodat, Andrea doktor néni.”

Végre!

Sorolom, mi mindent szeretnék, ő pedig forgatja a varázspálcát, komoly arccal bólogat hozzá.

„Mennyit kívánhatok?” – kérdezem, nehogy túl sok legyen a feladat. „Amennyit csak szeretnél!” – szól a nagylelkű válasz.

Nos, akkor:

• Leginkább azt szeretném, hogy a fiam, az unokám és a menyem boldog, sikeres és egészséges maradjon, és váljanak valóra az álmaik.
• Magamnak is szeretnék egészséget. Meg persze betegeket is – hogy legyen dolgom –, de olyanokat, akiket sikerül gyógyuláshoz segítenem.
• Szeretnék szeretni, és szeretném, ha szeretnének.
• Szeretném, ha sokat nevetnénk, ha értelmes célokat találnánk, ha békésebb lenne a világ.

Egy szuszra ennyi.

*

„Az élet teljességét nem években mérik, hanem örömben. Kinek-kinek annyit ér az élete, amennyi örömet szerez másoknak” – ezt olvastam a minap.

Jó hír számomra.

Azt kívánom tehát: legyen sok örömben részünk.

Vagy ahogy Anna írta nekem:

„Minden jóból a Legjobbat sok szeretettel a következő évre!”

Ne szürkét, hanem színeset! Mindenkinek.

The post Gyarmati Andrea: Az egyik nem szürke megsértődött azon, hogy a másik nem szürke leszürkézte a közös életüket – válás lett belőle first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu