Világéletemben módomban állt elmondanom a magamét, és jobbára figyelembe vették még azt is, amit érzek. Már fiatal versenyzőként szabad volt véleményt alkotnom, sőt az edzőm, aki nem mellesleg az édesanyám volt, el is várta, hogy beszámoljak mindarról, amit egy-egy új módszer, edzésterv bevezetésekor tapasztaltam.

Így aztán később nehezen tűrtem, ma is nehezen tűröm, ha rám, ránk erőltetnek bármi olyat, ami a valódi világban nem úgy működik, mint ahogy egy íróasztalnál kitalálták.

Röviden fogalmazva: szeretem, ha partnerként kezelnek.

Egyik reggel el kellett intéznem valamit a számítógépen egy továbbképzéssel kapcsolatban, és amilyen vagyok, nem találtam a belépéshez szükséges jelszót. Telefonáltam, rém készséges a másik fél, alig egy perc alatt elintéződik a dolog. Viszont elgondolkodom egy vicceskedő mondaton, ami így szól:

Aztán nehogy kiszerkesszél minket, hogy nehézséget támasztottunk eléd!

Nem is igazán értem a dolgot.

Aztán arra jutok, hogy alighanem kivételes szerencsés vagyok, hogy lehetőségem van a gyors segítségkérésre.

Nos, ha ez a helyzet, gyerünk, kérek még abból a támogatásból, és kapásból bemutatnám az életünket, vagyis a beteg, a szülő, az asszisztens, a tanár és a gyerekorvos életét megkeserítő viszonylag friss rendelkezést.

Induljunk a kályhától, pontosabban a KRÉTÁ-tól.

Mi is az a KRÉTA?

A magyar értelmező szótár szerint először is „osztálytermi táblára író eszköz, amely finom szemcséjű mészkőből készül”. Aztán „Görögország legnagyobb és a Földközi-tenger ötödik legnagyobb szigete”, ez már jobban tetszik, szívesebben készülnék oda, mint hogy a mi KRÉTÁ-nkkal bajlódom.

Mert ez a mi KRÉTÁ-nk nem más, mint a Köznevelési Regisztrációs És Tanulmányi Alaprendszer nevű iskolaadminisztrációs rendszer, mely „az adminisztrációs és oktatásmenedzsment feladatainak hatékony ellátása érdekében jött létre, és a 2017/18-as tanév óta minden állami fenntartású magyarországi iskolában kötelező.

És immár a gyermekrendelőben is.

A betegcsúcsban hív telefonon egy zaklatott szülő, hogy kéne a fiának egy orvosi igazolás a KRÉTÁ-ba, keddtől péntekig, ugyan írjam már be. Jó, de melyik kedd, melyik péntek, és mi is a baja a fiúcskának? És ha minderre választ kapok, azzal szembesülök, hogy a rendszer elég rendszertelenül működik, illetve inkább nem működik, mint működik. S mindez, mondom, az aktív rendelési időben, miközben épp beteget hallgatnék, már ha hallanék valamit a zajtól.

Egyszerre három telefon szól, kérdez az asszisztensnőm, plusz nyomják a csengőt a bejáratnál. Elvileg időpontra dolgozunk, ami szerintem elmebaj, hiszen, ha ma beteg a gyerek, akkor ma szeretné megmutatni a szülő. Én pedig biztosan nem küldök el beteget, akár bejelentkezett, akár nem. Legfeljebb morgok.

A szeretett ősidőkben (értsd, a Covid előtt) a beteg eljött, kivárta a sorát, és találtunk megoldást. Ma azt sem tudom, hová kapjak, és azt sem, mindez meddig fokozható.

Szóval nem értem, a krétázással miért kell az összes gyermek-háziorvos és asszisztenseik életét megnehezíteni.

Szeretném tudni, van-e remény változtatni.

És remélem, van, aki nemcsak olvassa, hanem meg is hallja a gondjainkat, és bízom benne, olyan is akad, aki segíteni tud és fog is.

Az én imádott szakmámban első a helyes diagnózisnak, aminek a megfelelő előtörténet, az anamnézis felvétele az alapja, és a korrekt kórmegállapítás esetén lehet meghatározni a működőképes kezelést, a terápiát.

Én a rendelőben azon vagyok, hogy minden egyes nap a tőlem telhető legtöbbet adjam a betegeimnek. Aki hozzám fordul a bajával, megérdemli és meg is kapja a teljes figyelmemet. Megérdemli, hogy amikor megosztja velem a problémáját, csak ő érdekeljen.

Na, az utóbbi időben ez lehetetlenült el.

Értem én, hogy a KRÉTA jó, haladni kell a korral (bár szerintem a vesztünkbe rohanunk ezzel a csuda gépesítéssel), de kérek segítséget, mielőtt a lényeg, a gyógyítás elvész ebben az újsütetű kapkodásban.

Miért nem tekintjük felnőtteknek a szülőket? Miért nem lehet, hogy miként mostanáig, eztán is ők küldjék be a KRÉTÁ-ba az igazolást? Eddig egész jól működött a dolog, nem?

Miért kell ránk, egészségügyiekre terhelni egy újabb, nem egészségügyi feladatot, ami a gyógyítástól veszi el az időt?

Bárki illetékest, bármikor szívesen látok a rendelőben, ha kíváncsi a mi valóságunkra.

Nem kritika ez, nem kötözködés, semmi esetre sem a bántás vagy az árulkodás vezérel, hanem a jobbító szándék.

Hátha egyetlen fecske is csinál nyarat – szívesen lennék az a fecske.

The post Gyarmati Andrea kiakadt a gyerekorvosokat sújtó extraadminisztráción – inkább gyógyítana first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu