Már körzeti gyermekorvosként dolgoztam, amikor megismerkedtem a második férjemmel, Buday Gáborral, akiről megtudtam, hogy három gyereke van, és rajong értük – miként én is odavoltam, odavagyok a fiamért.

Világéletemben négy gyereket szerettem volna, de a párkák másként szőtték a fonalakat, és Gábor akkor már fiatal felnőtt gyerekeivel meg az én unokahúgommal és unokaöcsémmel kiegészülve a maga módján meg is valósult az álmom: elképesztően aranyosak voltak, és keresztbe-kasul barátságba keveredtek egymással.

Közös ünnepek, ebédek, vacsorák, programok jelezték, hogy ebből a szempontból is jó páros lettünk.

Hét országra szóló lakodalmat tartottunk, amiről a betegeim, pontosabban a betegeim szülei is értesültek.

Büszkén vettem fel a férjem nevét, igaz, amikor alá kellett írni valamilyen papírt, alig fért el a nevem a kipontozott részen.

Úgy hívtak, hogy: Buday Gyarmati Andrea. Sőt, elöl a saját jogomon, hátul Gábor jogi diplomája okán szerepelt egy-egy doktor is a hivatalos iratokon.

Természetesen bemutatkozáskor sose használtam egyik doktort sem. Azt gondoltam, a doktor nem a nevem, hanem a foglakozásom. Mellékesen van erről egy mulatságos történetem.

Lakásfelújításkor kérdi a festő:

– Hogyan szólíthatom?

– Szólíthat akár Gézának is, bár arra nem biztos, hogy hallgatok. Egyébként Andreának hívnak, azt pont jó lesz.

– Nem kell doktornőnek hívnom?

– Nem szükséges.

Na, de gyerünk a rendelőbe.

Egy viszonylag csöndes délutánon azzal jön egy nagymama, hogy:

– Gratulálunk, doktor néni, hallottuk, férjhez mentél.

– Köszönöm szépen – mondom pironkodva, mint egy friss ara, de érzem, valamiről még szót szeretnének ejteni.

– Te akkor most Buday doktornő és Gyarmati is vagy?

– Tulajdonképpen igen.

– És mondja, Andrea, nem túl kövér a férje?

Elgondolkozom.

– Hát, nem mondanám nádszálvékonynak, de kövérnek még kevésbé.

– Érdekes. Nekünk annak tűnik… És tessék mondani, nem túl fiatal önhöz Buday úr?

Kapcsolok, hogy itt névazonosságból adódó erőteljes tévedés esete forog fenn.

Az én Budaym az én korosztályom, hiszen ő nem Buday Péter, a remek és ismert séf, hanem Buday Gábor, a Gundel igazgatója.

Eloszlatom a tévedést, megnyugszanak a kedélyek.

Egy remek nyaralás során a férjemtől és három gyerekétől megkapom a B5 (értsd: az ötödik Buday) kitüntető címet, amit akkor is megtarthatok, amikor jóval később elválunk. Sőt, a hetvenedik születésnapomra egy táblát ajándékoznak nekem, rajta a felirat: „B5-nek az összes többi B-től.”

A személyes tanulság annyi, hogy néha csak átmenetileg lehet teljes egészében a tiéd, ami a szíved vágya, de a szeretet olykor lehetőséget ad legalább egy szeletke megtartására.

Utózönge: olvasom, hogy Buday Péter sokat fogyott, amihez szívből gratulálok, de a köztünk lévő korkülönbség ettől bizonyára nem változott.

The post Gyarmati Andrea: Szólíthat akár Gézának is first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu