Gyáva ember volt Kádár János?

Kádár János több mint 30 évig vezette Magyarországot, egy egész korszak viseli a nevét. A kommunista diktatúra 1989-ben megbukott Magyarországon, Kádár ugyanabban az évben meghalt, ő maga és rendszere mára történelem. Ennek ellenére megítélése jelenkorunkban, sőt hétköznapjainkban is vitatott, sőt sokszor egészen szélsőséges.

Az egyik véglet a jóságos Jani bácsira emlékszik, aki remek politikusként gyakran még Moszkva akarata ellenében is jó irányba terelte az életünket, rosszat legfeljebb kényszerből tett. A másik a kommunista diktátort látja, amint gyáván behódolt a birodalmi akaratnak, és nemcsak kiszolgáltatta a népét, hanem rettegésben tartotta, gyilkolta is, ha kellett. És persze itt vannak azok, akik szerint „nem volt olyan rossz”, de legalábbis lehetett volna sokkal rosszabb, ha nem ő vezeti az országot.

A hatalom csúcsán eltöltött három évtized elegendő volt arra, hogy Kádár János saját szája íze szerint formálja a róla kialakult véleményt, és jelenleg – az orosz levéltárak hozzáférhetetlensége, és nem utolsó sorban Kádár tudatos zárkózottsága miatt – sem tudunk róla minden részletre kiterjedő objektív képet festeni.

A Kádár János életéről szóló sorozatunkat ezért nem zárhatjuk le a „főhős” halálával, hiszen története még formálódik. Így hát arra kértük a korábban a cikksorozatban nyilatkozó történészeket, hogy kissé átlépve hivatásuk szigorú korlátait, szakmai tapasztalatuknak és benyomásaiknak is némileg engedve válaszoljanak a kérdéseinkre. Gyáva ember volt Kádár János? Ezt a címet viseli a sorozat egyik zárásának szánt „minisorozat”, amelyben időrendben haladva, adott korszak szakértőjével beszélgetünk Kádár döntéseinek személyes hátteréről.

Gyávaság, hatalomféltés, ügyes taktika? Egyik sem, vagy mindhárom? Összetett és érdekes személyiség volt, ennyit biztosan állíthatunk.

Szent-tamási Mihály / Fortepanfor Kádár János 1957-ben.

Jelen cikkünkben az 1945-ig tartó illegalitás időszakát, majd a Rákosi-korszakot tekintjük át Dr. Szekér Nóra történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) Kutatási Osztályának vezetője, és Dr. Krahulcsán Zsolt történész, az ÁBTL tudományos kutatója kalauzolásával. Mindkét szakember egyben a Nemzeti Emlékezet Bizottsága kutatási projektjének munkatársa.

Igazságérzet és öntudat

Nem tudjuk, egészen pontosan mikor és milyen indíttatásból csatlakozott a kommunista mozgalomhoz, saját elmondása szerint egy verekedés hatására, e magyarázatot a történettudomány összességében elfogadhatónak tartja. Csermanek János 1930. szeptember 1-jén, 18 éves korában véletlenül futott bele az utcán egy szocdemek által szervezett tüntetésbe, ahol tömegverekedés alakult ki, amelybe az ifjú is bekapcsolódott. Mindene fájt utána, de az agyába tóduló adrenalin lelkesítette, később is meghatározó, pozitív élményként emlegette – itt írtunk erről bővebben.

Sokkal több volt ez részéről egy »jó balhénál”, inkább az elnyomott düh kiengedése lehetett, ha akkor még nem is fogalmazta meg hajszálpontosan. Igazságtétel a generációkon átívelő társadalmi elnyomásért, a szegénységből fakadó megaláztatásokért, üldöztetésért. Amikor megélt sérelmei osztályöntudattal találkoztak, és azzal az élménnyel, hogy érzéseivel nincs egyedül, úgy érezhette, hogy végre igazságot tett

– mondja a 24.hu-nak Szekér Nóra.

Erős igazságérzet és öntudat dolgozott benne, egész fiatalon mélyen elköteleződött a mozgalom mellett, amiért komoly árat fizetett, hiszen ezzel szakított az életformával, ami egy viszonylag biztonságos egzisztenciális hátteret jelenthetett volna, és így végső soron cserben hagyta a családját. Édesanyja minden korábbi erőfeszítése értelmét vesztette, maradt a nyomor megfejelve azzal, hogy Kádár bármikor börtönbe kerülhetett. Gyerekkoráról, a két-, majd háromtagú család életkörülményeiről és Csermanek Borbála küzdelméről itt írtunk bővebben.

Gyáva ember volt Kádár János? 2 — Fortepan A Cukor utcai elemi iskola tanulóinak csoportképe, az elöl ülők közül balról a harmadik Kádár János 1921.

Önérzetes, de nem a mozgalomban

A Horthy-rendszerben egyre szigorúbb törvényeket hoztak az illegális kommunisták ellen, hozzájuk csatlakozni nem nevezhető gyáva tettnek. Kádár nem volt hősködő, vakmerő típus, felesleges kockázatot nem vállalt, viszont már maga az életforma rengeteg stresszel és veszéllyel járt. A történész ismét kiemeli az ifjú szegénységéből és igazságérzetéből fakadó önérzetét, amit – legalábbis a kezdeti időkben – erős motivációs háttérnek tekinthetünk. Itt írtunk például felháborodásáról, amikor mestere inget akart neki adni a saját ruhatárából.

A rendőrség 1933 nyarán egy lakásban tartott titkos kommunista találkozóra csapott le, a négy „összeesküvő” egyike, Csermanek János egyedüliként, de társai által is igazolt módon keményen nekitámadt a nyomozóknak. Ezt követően agyba-főbe verték, majd erőszakkal és kihallgatási praktikáikat is bevetve vallomásra bírták: feladta a társait. Emiatt pedig elvbarátai gyengének, gyávának bélyegezték – a gyávaság vádja emiatt is kísérte élete végéig –, kiközösítették, ami rendkívüli módon megviselte.

Gyáva ember volt Kádár János? 3 — Magyar Nemzeni Múzeum gyűjteménye Kádár János rendőrségi fényképe 1933-ban.

Ha a mozgalomról volt szó, nem horgadt az önérzete. A megaláztatást is sokkal inkább el tudta fogadni, mintha maga is elhitte volna, hogy valóban gyáva, valóban bűnös, lelkifurdalást érzett, amiért magatartásával ártott a mozgalomnak. Ám ez nem csak rá igaz, ha a központból jött a feddés, a legkarakánabb kommunisták is sűrű mea culpázásba kezdtek. Kádár (is) teljesen alárendelte magát (és mint láttuk, valójában őszintén imádott édesanyja és öccse érdekeit is feláldozta) a közös cél, a hitük szerinti új és jobb világ felépítésének érdekében.

Egyébként pedig az, hogy ki mennyire bírja a verést, vagy egy 21 éves zöldfülűt milyen könnyen húznak csőbe a dörzsölt kihallgatótisztek, nem csak erő, bátorság vagy hit kérdése, hanem adottság is.

Gyáva ember volt Kádár János? 4 — Magyar Nemzeni Múzeum gyűjteménye Kádár János a Kaszab Esernyőgyár munkásnőivel 1938-ban.

Bátorságpróba és önálló döntések

A második világháború alatt – 1943-tól, amikor az emigrációval és Moszkvával is megszakadt a kapcsolata, miközben Kádárból vezető titkár lett – kiderült, hogy alkalmas stratégiai és taktikai gondolkodásra, illetve erős nyomás alatt is képes önálló döntéseket hozni. Méghozzá hatékonyan és ügyesen, itt írtunk erről bővebben az általa létrehozott Békepárt kapcsán.

A direkt kihívásokon, mondjuk úgy, közvetlen »bátorságpróbákon” ugyan többször megbukott, félelemmel reagált. Ám ha egy helyzetben otthon érezte magát, akkor nem pánikolt, hanem tudott és mert cselekedni még akkor is, ha nagyon nagy volt a rizikó

– foglalja össze a történész.

Gyáva ember volt Kádár János? 5 — Adrián Zoltán / 24.hu Dr. Szekér Nóra

Kortársai sokáig gyávasággal vádolták azért is, amiért a német megszállás után Kádár mint pártvezér nem állt a nácik elleni fegyveres harc élére, hanem inkább Jugoszláviába indult Tito közvetítésével a szovjetekkel tárgyalni. Még Magyarországon lebukott, börtönbe került – erről is itt írtunk –, mégis úgy tűnt, inkább a könnyebbik utat választja. Nem zárhatjuk ki, hogy esetleg ez is közrejátszott a döntésben, ugyanakkor figyelembe kell venni: amikor ez történt, 1944 tavaszán egy kommunista vezetőnek már sokkal fontosabb volt kapcsolatba lépni a moszkvai elvtársakkal, mint itthon kézigránátokat dobálni.

Illetve azt sem tudjuk, valóban ő osztotta-e saját magára a feladatot, vagy esetleg kifejezetten őt hívták. Egyébként a jugoszláv vállalkozás a legkevésbé sem volt veszélytelen, egy valódi honvéd nevére kiállított papírokkal ment, katonaszökevényként agyonlőhették volna.

Az „élj túl” parancsa

Összességében a történész szerint az érettebb Kádárnál észlelhető egyértelműen, de fiatal énjén is tetten érhető a simulékony jellem. Igazi sakkjátékosként folyamatosan „játszmázott”, igyekezett kompromisszumokat kötni, okos volt és jó emberismerő, remek kommunikációs képességekkel.

Kádárt egy nagyon fegyelmezett figurának látom, akinek a neveltetése, az egész idegrendszere a túlélésre rendezkedett be, ez mintha bele lett volna kódolva a személyiségébe. Alkatilag nem volt gyáva, de minden egyes helyzetben reflexszerűen az »élj túl” parancsának engedelmeskedett

– zárja a gondolatmenetet Szekér Nóra.

Gyáva ember volt Kádár János? 6 — Album059 / Fortepan Kádár János 1957-ben.

Hozzáteszi: első, „felnőtt döntésével” nem az írógépműszerész csendes életét választotta, hanem egy illegális mozgalomhoz csatlakozott, a börtönt, sőt idővel már az életét kockáztatva, napi szinten szembe ment a saját karakterével. Tudjuk, hogy rettenetesen szenvedett a törvényen kívüli életformától, a kommunizmus által ígért új világ iránti elköteleződése mégis fölülírta a személyiségét.

Szótlanul tűrte a pofont

A Vörös Hadsereg érkezésével Kádár élete 180 fokos fordulatot vett, megszűnt az életveszély, véget ért a bujkálás, hirtelen a győztesek oldalán találta magát. Vélhetően megdöbbenéssel fogadta, hogy a szovjetek nyomában hazatérő moszkovita kommunisták azonnal átvették az irányítást, a mindvégig itthon küzdő elvtársakkal szemben bizalmatlanságot mutattak, és több szinttel lejjebb fokozták őket. Sőt, Kádárral kapcsolatban kifejtették, hogy érdemtelenül jutott az élre, szóban és tettben is nyilvánosan megalázták, 1945 januárjának végén megrovásban részesült korábbi döntései miatt – itt írtunk minderről bővebben.

A pártban lefokozták, miközben rendőrfőkapitány-helyettessé nevezték ki. Nem ő kérte, semmi köze nem volt az egyenruhához és a rendőrséghez azon kívül, hogy többször letartóztatták, mégis szó nélkül elfogadta habitusából, személyiségéből, illetve pártfegyelméből adódóan. Komoly pozíció volt, mégsem feledtethette, hogy korábbi pártbéli státuszát elvesztette, és mennyire lekezelő módon bántak vele a „nagy öregek”.

Bukásként értelmezte a történteket és mélyen érintette a nyilvános megaláztatás, óriási pofon volt. Innen datálódhatott az egészen 1956-ig érzékelhető kisebbrendűségi érzés, valamifajta bizonyítási vágy: meg akarta mutatni, hogy mégsem érdemtelenül vezette ő a hazai kommunistákat az illegalitás legnehezebb időszakában

– mondja Krahulcsán Zsolt, hozzátéve: csalódottságának soha nem adott hangot, csupán évtizedekkel későbbi visszaemlékezéseiből lehet következtetni érzéseire.

Gyáva ember volt Kádár János? 7 — Varga Jennifer / 24.hu Krahulcsán Zsolt

A későbbiekben aztán már komoly párttisztségeket is rábíztak, illetve 1948 augusztusától belügyminiszter is lett – itt fejtettük ki bővebben –, de Kádár János minden megbízatás során ugyanazt a viselkedésformát mutatta. Mindent a párt szemszögéből nézett, politikai szempontoknak rendelt alá, osztályharcos elhivatottság jellemezte, visszafogott volt, higgadt, csendes, kerülte a vitákat és a nyilvános összefeszüléseket. Minden cselekedetével a párt által meghatározott célokat szolgálta, legjobb tudása szerint, ahogy azt elvárták tőle.

Holott pozícióinál, hatalmánál fogva lehetett volna sokkal autonómabb személyiség, akárcsak elődje, Rajk László volt, akit pont ezért váltottak le – Kádár nyilván leszűrte a számára fontos tanulságokat.

Jellemtelen cselekedet

A korszakban számos példát találunk a diktatúrák kiépítése és működtetése során, amikor egyes személyek lelkiismerete, erkölcsi érzéke ellentétbe került azzal, amit a korábban szívvel-lélekkel támogatott eszme gyakorlati megvalósulásakor tapasztalt. Így váltak nácibarátok ellenállóvá vagy egykori illegális kommunisták – mint a fenegyerekként bemutatott Libik György – elhivatott antikommunistává. Volt egy pont, amikor azt mondták, ez már bűn, eddig, és ne tovább!

Kádárnál a Rajk elleni perben, a régi harcostárs, mondhatni barát kivégzésében játszott szerepét tekinthetjük ilyen vízválasztónak. Miért vállalhatta?

Gyáva ember volt Kádár János? 8 — Berkó Pál / Fortepan Rajk László beszéde a március 15-i ünnepségen 1947-ben.

A háború utolsó éveiben Rajk és Kádár együtt, pontosabban mivel valamelyikük általában börtönben volt, inkább felváltva vezették a magyarországi pártot. Ők jutottak a legmagasabbra a hazai kommunisták közül, szúrták is jó pár moszkovita elvtárs szemét. Túl sok közös volt bennük, Kádár János gondolhatta úgy, hogy inkább asszisztál Rajk halálához, mintsem ő maga üljön a vádlottak padjára. Addigra (1949 tavaszán járunk) nagyon is jól kiismerhette, hogyan működik a Magyar Dolgozók Pártja legszűkebb vezetése, a Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Farkas Mihály) által kiépített hatalmi gépezet.

Jellemtelen, és emberileg nehezen érhető cselekedet volt részéről, nem véletlen, hogy halála előtt, utolsó beszédeiben többször előbukkant a lelkiismeret-furdalás

– fogalmaz a történész.

A kivégzés után fél évvel Kádár önszántából távozott a belügyminiszteri székből, de nem a lelkifurdalás miatt, hanem félelemből: érezte, hogy a pártvezetés bizalma megingott benne, és nem akart hasonló sorsra jutni. Egyébként valószínűleg jól döntött, utódját, Zöld Sándort ugyanis kevesebb mint egy év után öngyilkosságba kergette az elviselhetetlenségig fokozott paranoia.

Túlélni a dzsungelharcban

A Rákosi-korszakban gyakorlatilag mindenki cselekedeteit, miként Kádárét is a félelem mozgatta, esetében azonban ez ügyes taktikával párosult: gyakorlatilag csak ő maradt életben a hazai kommunisták közül. Amikor 1951 áprilisában letartóztatták, tudta, hogy koncepciós eljárás folyik ellene, mindenképpen el fogják ítélni. Ezért önkritikát gyakorolt és a kisebb súlyú vádpontokban (a kommunista párt feloszlatása, a Békepárt létrehozása) elismerte bűnösségét, következetesen tagadta viszont, hogy 1933-ban besúgó lett volna, mert az már a halálbüntetés veszélyét rejtette – végül életfogytiglant kapott.

Az ellene indított perben mutatkozott meg ennyire plasztikusan, de Kádár valójában végig a Rákosi-korszakban ugyanazt a stratégiát követte: mindent elvállalt és végrehajtott, amit rábíztak, nem vitatkozott és nem akart önállóskodni, „cserébe” túlélt, illetve maradhatott a tűz közelében. Hiába tárgyaltunk két különböző korszakot, Krahulcsán Zsolt összegzése teljes összhangban áll Szekér Nóra értékelésével:

Nagyon erős túlélési ösztön munkálkodott benne, mintegy hatodik érzékként irányította az életét és pályáját a Rákosi-kor „dzsungelharcaiban”.

Gyáva ember volt Kádár János? 9 — Magyar Nemzeni Múzeum gyűjteménye Kádár János szabadulása után 1954-ben.

Legkésőbb Rajk kivégzésénél

Korábban írtunk arról is, hogy természetesen börtönéveit leszámítva Kádár János tettestársává vált Rákosi minden bűnében, másként fogalmazva a közös bűnök összekötötték őket. Megvolt vajon a lehetősége, hogy saját döntéséből visszalépjen, és ő is azt mondja, eddig, és ne tovább?

Az illegalitás éveiben ez ugye fel sem merül, ’45-től a háborús bűnösök elleni, kivégzésekkel járó fellépés is vállalható, igazolható. A párton belüli leszámolások kezdetével még gondolhatta azt, hogy persze, meg kell szabadulni a frakciósoktól, le kell számolni a belső ellenséggel, de itt majd megállunk.

Azt gondolom, legkésőbb Rajk kivégzésénél egy egészséges morális érzékkel bíró ember föláll, azt mondja, hogy ezt nem vállalja, nem adja hozzá az arcát, a nevét. Persze ennek meglett volna a kockázata, valószínűleg életfogytiglani börtönre, vagy őt is halálra ítélik

– fogalmaz a történész.

Ő maga is érezte, érezhette ezt, nem véletlenül beszélt a dilemmáról 1989-ben. Ott és akkor az osztályharcos szemléletben, a párt mindenhatóságába vetett hitben, a marxista-leninista diktatúra machiavellisztikus alapjaiban kereshetett magyarázatot, talán kibúvót.

Gyáva ember volt Kádár János? 10 — Szalay Zoltán / Fortepan Béla király út 28-30., a kormány vendégháza előtt Kádár János és Szűrös Mátyás politikusok a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének budapesti találkozója idején, 1986. június 11-én.

És mi mozgathatta cselekedeteit, amikor a forradalom zűrzavaros napjaiban Nagy Imre mellé állt? Majd hirtelen a párt és az állam élére kerülve szabad folyást engedett a bosszúnak? Ezzel folytatjuk.