Az eleje rázós akkor is, ha már hatvan felé battyog az ember. Valamelyik nap egy fél mogyorónyi dudort találtam a nyakamon, ahogy az egyébként lenni szokott, mikor begyullad egy nyirokcsomó a fogam körül. Kértem időpontot fül-orr-gégészetre, ott kaptam az első gyomrost: »be kellene mennie a Kék Golyó utcai onkológiára. Fél tíz, ha teheti, menjen még ma, egyig van rendelés”.

„Innentől kezdve csak bolyongtam, nem tudtam, mi történik, hol vagyok éppen, csak voltam, hónapokig. »Algarat rák”, »teljes gégeeltávolítás”, »nem tud majd beszélni” – ezeket a mondatokat már csak távolról hallottam. Az orvos heti többször is közölhet ilyen hírt, sokan voltak a váróban, profi, bár itt nem megy a rutin, én is megpróbáltam úgy fogadni, de azért, na… A műtét utáni ébredés különös volt, filmeken látok hasonlót. Zajos, mégis néma világ. Sokáig nem néztem a tükörbe, hátha mégsem igaz, és nincs egy lyuk az ádámcsutkám helyén. Pedig volt.”

Magyarországon a rákos megbetegedések száma meghaladja az uniós átlagot, az OECD legfrissebb rákügyi országprofilja szerint 2022-ben 70 816 új rákos megbetegedés fordult elő, ami 100 ezer magyarra vetítve 626 fő. Bár a daganatoknak nagyjából csak a két százaléka érinti a gégét, a gége- és algaratrák előfordulását és halálozási arányát tekintve mégis világelsők közt vagyunk, évente összesen 5000 fej-nyaki daganatot diagnosztizálnak. Attól függően, hogy mennyire előrehaladott állapotú a betegség, felajánlhatnak gyógyszeres kezelést, sugár- vagy kemoterápiát, és ha ezek már nem képesek önmagukban segíteni, következik a laryngectomia, vagyis a gége részleges vagy teljes eltávolítása.

A fenti idézet egy ötvenes évei végén járó betegtől, Józseftől származik, akivel a Kék Golyó utcában találkoztunk. Az Országos Onkológiai Intézetben a műtétből felépülők számára heti rendszerességgel tartanak beszédterápiás foglalkozásokat, az egyikhez mi is csatlakoztunk, hogy megnézzük, miként lehet alkalmazkodni egy olyan változáshoz, ami gyökeresen felborítja az ember addigi életét.

Baráti társaság

A terápiát a kórház Tükörtermében tartják szerdánként, ahol a látogatásunkkor nagyjából tizennyolc beteggel ültünk egy szobában, de a létszám mindig változó, tekintve, hogy a rehabilitáció senkinek sem kötelező – ennek ellenére van, aki már 10–15 éve visszajár ide.

Akkor jó egy rehabilitációs klub, ha önjáró. Itt mindenki gyógyult, ez már nem a betegség, hanem a felépülés terepe. A legtöbbet a tapasztaltabb betegtársaktól lehet tanulni, így közvetlenebb az információ, és azokat a tanácsokat jobban elfogadják, amiket egymásnak adnak

– osztja meg a foglalkozás elején Dr. Mészáros Krisztina foniáter, a Magyar Fül- Orr- Gégeorvosok Egyesülete és a Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaság vezetőségi tagja.

A szakember 2007 óta tart beszédterápiát a Fej- Nyaki Daganatok Multidiszciplináris Központ tb-biztosított betegei számára, azonban a foglalkozások nem merülnek ki ebben a heti egy órában. Kollár Lászlóné, a csoport egyik oszlopos tagja megerősíti, hogy a hosszú évek alatt barátokká váltak a sorstársaival, és, ha új tag csatlakozik hozzájuk, bármikor kereshetik őket a kérdéseikkel.

„Ráadásul a doktornőnek hála sok hírességet megismerhettünk, például Bátori Éva rendszeresen látogatja a csoportunkat, és többször énekeltünk együtt a Hang világnapján Rúzsa Magdival, Bródy Jánossal, Gryllus Villmossal, de Vitray Tamás és Kiss Gergely vízilabdázó is voltak már a vendégeink” – mondja Kollár Lászlóné, hozzátéve: Rúzsa Magdi koncertjeire rendszeresen kapnak tiszteletjegyeket. A nyugdíjas éveiben járó beteg a gégeeltávolító műtétje után, 2011 februárjában csatlakozhatott a Mészáros Krisztina vezette hangterápiához, amit azóta is látogat.

Amikor közölték vele, hogy gégerákos, úgy emlékszik, megkönnyebbült, hiszen végre világossá vált, mi a feladata: meggyógyulni.

The post „Ha a lábunkra lépnek, nem kiabálunk” first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu