Ha ilyen egy gyengébb évad A Fehér Lótuszból, akkor nyugodtan jöhet még pár

Mike White mindennél jobban rajong a túlélőshow-kért. Nemcsak hogy szerepelt rögtön kettőben is, de HBO-s sikersorozatához, A Fehér Lótuszhoz is a Survivor jól bevált receptjét használja újra és újra: végy egy rakás fura figurát, zárd őket össze egy festői helyszínen, és indulhat a találgatás, vajon ki (nem) éli túl a nyaralást. Persze van egy fontos különbség a két sorozat között, hiszen White a kiszavazásnál valamivel drasztikusabb drámai eszközzel él: nála egy-két szereplő minden évad végén tényleg hullazsákban távozik a Fehér Lótusz nevű luxushotellánc adott egységéből.

Amikor tehát a régóta várt harmadik évad úgy kezdődött, hogy a gyönyörű thaiföldi dzsungelben meditáló srác spirituális elmélyülését egy közeli lövöldözés zaja szakította félbe, nem sokkal később pedig egy vízen lebegő hullába botlott, a szemünk se rebbent. Egyébként akkor se, mikor menekülés közben mintegy mellékesen lerohadékozta az első útjába kerülő Buddha-szobrot. White-nak van egy sajátos humora.

Az író-rendező azért adott még egy fontos, saját hozzávalót is a recepthez: a kicsinyes problémákkal küszködő, boldogtalan, gazdag fehéreket. Ők feszültek össze a többnyire őslakos személyzettel az első évadban, amellyel White és a sorozat berobbant a köztudatba. Megjelenése idején épp nagy divatja volt a szatirikus, osztályharc-tematikájú filmeknek (hogy csak néhány jót említsünk, ekkoriban jött ki az Élősködők, a Tőrbe ejtve, A szomorúság háromszöge és A menü is), White valahogy mégis el tudta kerülni, hogy A Fehér Lótusz ezek egyszerű, didaktikus sorozatverziója legyen. Krimibe oltott, bohókás társadalomkritikája egészen egyedi hangot ütött meg.

A második évad bejelentésekor fel is merült a kérdés, hogy frissen lehet-e tartani az ütős alapkoncepciót, és sikerül-e White-nak nagyon hasonló keretek között, csak új helyszínen, új garnitúra gyötrődő gazdaggal izgalmasat mesélni. Sikerült. (Mondjuk ha a Survivor-hasonlatnál maradunk, akkor kábé a negyvenhatodik évadig nem kell kimerüléstől tartaniuk az alkotóknak.) A Fehér Lótusz második nekifutásra a vendégek pénztárcája helyett hálószobájukban turkált hasonló élvezettel, a végeredmény pedig még az első évadot is felülmúlta. Ezek után harmadszorra már bátran bíztuk magunkat White-ra és kísérteties hotelláncára, noha a kérdést, hogy van-e még mondanivalója a Fehér Lótusz felső egy százalékba tartozó vendégköréről, ezúttal sem lehet megkerülni.

HBO

Hawaii és Szicília után most a hotellánc thaiföldi egységébe látogatunk, ennek köszönhetően a harmadik évad még az eddigieknél is szebb: a visszafogott luxus jegyében felhúzott, modern szálloda a zöld minden színében tündöklő dzsungel kellős közepén áll. Minden gyönyörű, még a személyzet is, de azért van valami baljós, helyenként fojtogató is az átláthatatlan dzsungelben (pláne az események állandó háttérszereplőjeként ellenszenvesen rikoltozó majmokkal). Ide érkezik meg a friss adag gazdag, fehér főszereplő – azaz hogy van most egy majdnem-vendég státuszban érkező fekete karakter is: az első évadban megismert masszőr, Belinda (Natasha Rothwell), aki szakmai továbbképzésre jött a világ másik felére.

Ott van a Ratliff família; a munkamániás családfő, Timothy (Jason Isaacs), a nyugtatófüggő anyuka (Parker Posey) és három gyermekük, a beképzelt, hedonista báty (Patrick Schwarzenegger – igen, az ő fia, és nem, nem a papa miatt kapta a szerepet), a buddhizmussal szemezgető jókislány (Sarah Catherine Hook) és a kettejük között őrlődő öcs (Sam Nivola). Ők a közeli buddhista templom miatt jöttek, a lánygyermek ugyanis a szerzetesekből írná a szakdogáját. Ott van továbbá a borús Rick (Walton Goggins) és legalább húsz évvel fiatalabb, spiri barátnője, Chelsea (Aimee Lou Wood). Utóbbi abban a hitben jött, hogy nyaralni fognak, Goggins azonban láthatóan valami sötét terven töri a fejét a hotel tulajdonosaival kapcsolatban. És ott van a három, első blikkre megkülönböztethetetlen középkorú szőke szépség (Leslie Bibb, Carrie Coon és Michelle Monaghan), akik a gyerekkori barátságukat jöttek újraéleszteni.