Csizmadia Ervin: Generációs aspektus a politikában

„Gróf Széchenyi István 1841. január 30-án ezt írja a naplójába: „Mindenből ki vagyok zárva – fiatal emberek hátat fordítottak nekem -, most kell színt vallanom”. Néhány nappal az után írja ezt, hogy megjelenhetett Kossuth Pesti Hírlapja, és Széchenyiben már érlelődött a vele szembeni fellépés gondolata. Nem sokkal később meg is jelent a Kelet népe című vitairat, amit a gróf annak ellenére vetett papírra, hogy a korszak számos nagysága (Deák vagy Eötvös is) próbálta lebeszélni róla.

Széchenyiről nagyon sokat tudunk, „legnagyobb magyarságát” mindenki ismeri. Tudjuk, hogy ő volt a reformkor fáklyája. Tőle indult ki szinte minden. Nagy művek sokaságában ((hogy csak a legismertebb triászt említsük: Hitel, Világ, Stádium) vette radikális bírálat alá korának elmaradott viszonyait, és sokáig ő vezeti a reformmozgalmat. Valamit tudunk arról is, hogy egy idő után konfliktusa támadt Kossuthtal, de igazán ennek lelki-pszichikai vetületeiről nemigen tudunk.

Bejegyzése megmutatja, mi játszódik le egy emberben, aki viszonylag hosszú időn keresztül elsőszámú orákuluma az országnak, ám ennek a vezető szerepnek egyszer csak vége szakad. Olyan megrázó egyértelműséggel, mint ahogy Széchenyi fogalmaz, ritkán tekinthetünk bele egy tündöklés végébe: „mindenből ki vagyok zárva”. Bármi is a véleményünk Kossuth későbbi szerepéről, a lényeg ott van, hogy Kossuth és az általa fémjelzett generáció már az 1830-as évek közepétől elkezd kihívást jelenteni, és a 40-es évek elejére már le is körözi a grófot.”

Váncsa István: Háború közelg

„Az egyik oldalon mi, a magyar hazafiak, nem becsülném alá magunkat, sok millió ember, a másik oldalon pedig Brüsszel. És azok a magyarok, akik Brüsszelt támogatják a saját nemzeti kormányukkal szemben. (…) Mert a velünk szemben álló erőknek mindegy, mi a nevük, DK-nak hívják, vagy Tiszának, Gyurcsány Ferencnek vagy Magyar Péternek, ez teljesen mindegy, mert a szemben álló erők változatlanok.
Lehet új csapatot hirdetni, kicserélni a csapatzászlót, de az igazi erőforrás mögöttük az ugyanaz.”

A föntebbi szöveget a 24.hu oldalról másoltam ide, forrását pedig nyilván fölösleges volna megemlítenem, úgyis mindenki felismeri. Őrá gondolván többnyire a sárkányölő Szent György délceg alakja jelenik meg a lelki szemeink előtt életének abban a pillanatában, amikor dárdájával a Brüsszelt jelképező sárkányt ledöfi. Az is igaz, persze, hogy mások inkább az államkincstár udvarára képzelik őt, amint a páncéltermek tartalmának teherautókra való rakodását és Felcsútra szállítását kommandírozza, ám ezek afféle gyerekes fantazmagóriák csupán. Jelentőségük mindössze abban áll, hogy híven mutatják népünk egyszerű fiainak-lányainak érzelmi beállítódását, amely szerint a kissé bumfordi falusi legény számos akadályt leküzdvén felmegy a bűnös városba, ott igazságot teend, a sárkány temérdek kincsét pedig ládákba rakatja és hazaviszi.

Valójában ezen már túl is vagyunk, a kincs eljutott a rendeltetési helyére, de a sárkány birodalma is fennmaradt, nyilvánvalóan azért, hogy újra meg újra leküzdhető legyen. Sajnos a sárkányölő hősnek a továbbiakban is sárkányokat kell fosztogatnia, noha neki már semmi kedve hozzá, össze is barátkozott némelyikükkel, így aztán a sárkányviadal tartalmatlan rituálévá silányult, de hát ez így megy máshol is. A lényeg az, hogy a turisták örüljenek, és gyönyörű országunkat minél lelkesebben népszerűsítsék szerte a világon.

Alex Ben-Ari: Izrael Irán ellen

Tipikus péntek éjszaka volt Izraelben, amikor hajnali háromkor szokatlan riasztás jelent meg minden állampolgár mobilján: „Védett terület közelében kell maradnia”. Más volt ez, mint az az sms, amit sok izraeli megszokott – olyankor küldik, ha a jemeni húszik ballisztikus rakétát indítanak Izrael felé. Mivel ezeket a rakétákat általában elfogják, inkább csak kellemetlenséget jelentenek, mint valódi fenyegetést. A mostani riasztás után elkezdtek szállingózni az első hírek, amelyek izraeli támadás alatt áll szerint az iráni főváros, Teherán. Ezzel egy időben Benjámín Netanjáhu miniszterelnök bejelentette: megkezdődött az Am KeLavi (Felkelő Oroszlán) hadművelet. Új háború indult a Közel-Keleten, ezúttal egy atomhatalom és egy atomhatalmi szerepre törekvő állam között.

Az Irán elleni csapásról szóló döntést Izraelben két hónappal korábban hozták meg, miután egy hírszerzési jelentés azt jelezte, hogy az iszlám köztársaságban megtörtént a technikai áttörés, amely lehetővé teszi a nukleáris fegyver létrehozását. Az izraeli vezetés nem volt hajlandó megengedni, hogy Irán átlépje a kritikus küszöböt. A nukleáris kérdés szabályozásáról folytatott amerikai–iráni tárgyalások miatt azonban eltolódott a D-nap. Április 12-én Donald Trump amerikai elnök hivatalos levelet küldött Ali Khamenei ajatollahnak, Irán legfőbb vezetőjének. Ultimátumot adott: hatvan belül zárják le az alkut. Izrael tiszteletben tartotta az amerikai diplomáciai szándékot, és a hatvanegyedik napig várt a művelet megkezdésével. Addig politikai trükkökkel igyekezett őrizni a titkot, kijátszva a „nincs itt semmi különös” kártyát: Netanjáhu fiának, Avnernek közelgő esküvőjéről szóltak a hírek, s a család hétvégi nyaralást foglalt le Észak-Izraelben. A rá következő hétfőn folytatódtak volna az amerikai–iráni nukleáris tárgyalások. Jaron Avraham, a népszerű tévés újságíró még félrevezető információt is közreadott, azt állítva, hogy Trump ellenvetést fogalmazott meg Irán izraeli megtámadásának tervével szemben.

Marosán György: A megzavarodott „életpálya-iránytű”.

„A világban gyorsan növekvő káosz uralkodik, amelyet szándékosan teremtettek, és a tudatosan »megvezetett” emberek őrült igyekezettel rohannak, vagy épp mosolyogva sétálnak a vesztük felé.” Presser Gábor jellemezte így nemrég napjaink bizonytalanságból, tanácstalanságból és az ebből adódó frusztrációból összetevődő életérzését. A helyzet arra emlékeztet, mint amikor egy általunk ismeretlen helység felé tartva, a GPS útmutatásai szerint letérünk az autópályáról. Gyanútlanul követjük az utasításait, amikor arról tájékoztat, hogy 500 méter múlva, az elágazásnál forduljunk jobbra, majd néhány kilométer után már el is érjük célunkat. Ám kiderül: nincs semmiféle elágazás, nincs hova letérni, és tovább haladva már csak azt ismételgeti: „Újratervezés, újratervezés”. A probléma nyitja: nem frissítettük a szoftvert, így a régi térképen feltüntetett lehajtó és a célhoz vezető út a valóságban már nem létezik.

Ugyanezzel a problémával szembesül az emberiség: elmulasztottuk „frissíteni” a régi történelmi narratívákat és fejlődésmodelleket, így állandóan abba ütközünk, hogy „történelem-szoftverünk” járhatatlan utakra vezet. A jövő egészen új „nyomvonalon” folytatódik, amelyre minden társadalom rátérni kényszerül. Ám a csatlakozást az új történelempályára nemcsak a tanácstalan társadalmak kiszámíthatatlan viselkedése teszi nehézzé. Nem elegendő ugyanis az eddig használt történelemtérképet egy korszerűbbre cserélni.”

Kovács Zoltán: Mészáros Onasszisz

„Orbán úgy beszél, mintha minden milliárdossá lett rokona, barátja valamiféle onassis-i pályát futott volna be, hatvan dollárral kezdte jó mélyen, de húsz évvel később már övé volt a világ egyik legnagyobb tengeri flottája. Mészáros Onassziszé nem kifejezetten ilyen pálya, de Orbán vejéé sem, apjáé sem, meg senkié sem a rokoni körből. „Üzleti ügyekkel a jövőben sem kívánok foglalkozni” – zárta válaszát a kormányfő, aki pontosan tudja, hogy miről van szó, de amíg százharmincvalahány parlamenti képviselője egyemberként hajlandó vakot és tájékozatlant játszani, addig bármit mondhat, százharmincvalahány vak és tájékozatlan ember fogadja el, amit Orbán mond. „Rendületlenül” – írta 2024-ben, a Szabad György emlékére készült videofelvételre Orbán, de amikor megrendülten nézi a sírt, vajon hogyan él emlékezetében Szabad. Az Orbán-féle társasággal egyébként nagyon is szimpatizáló politikus ugyanis annak idején „hivatalából fakadó erkölcsi többletigényről” beszélt. Ismerve Orbánék hivatalgyakorlását, nincs, ami távolabb állna, mint az erkölcsi többletigény. Semmi sem számít már, csak a hatalom erős birtoklása és a szerzés végtelen vágya, ez köreikben úgyszólván mindennapos. A Matolcsy család gazdagodása is a családfő jegybankelnöki kinevezése után lódult be, vagyis a tapasztalatok szerint ebben a társaságban a pénz és a hatalom súlyos személyiségváltozást okoz, vagy hoz felszínre, ezzel nem képes megbirkózni senki, aki ebbe a körbe kerül.”

The post Háború közelg? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu