Tán nem köztudottt, hogy az Adidas sporszermárka az alapítójáról, Adolf Dasslerről kapta a nevét.
Ami azért került épp ma elő, mert mint a szemfüles MTI írja: százhuszonöt éve, 1900. november 3-án született a márka névadó alapítója.
És akkor a meseszerű történet:
Adolf a cipőgyártásból élő bajorországi Herzogenaurachban látta meg a napvilágot, apja is cipészként kereste kenyerét. Pékinasnak tanult, de szíve a sporthoz és a cipészethez húzta. Az első világháborús szolgálatból visszatérve anyja mosókonyhájában indította el cipészműhelyét. A háború utáni szűkölködésben nem volt megbízható áramszolgáltatás, még a gyengébb minőségű alapanyagok is korlátozottan voltak hozzáférhetők. A gyártás beindításához a kreativitására volt szükség, áramtermelésre egy átalakított kerékpárt használtak, az alapanyagokat (bőrt, selymet) a használt hadifelszerelésekből szedték ki. Az első sportcipő prototípus vitorlavászonból készült. A technika és a felhasznált anyagok is gyorsan finomodtak, Dassler már ekkor látogatta a fontosabb versenyeket, konzultált a sportolókkal. 1924-ben Rudolf bátyjával közösen megalapították cipőgyárukat (Gebrüder Dassler Schuhfabrik), Adolf a technikai-, gyártási- és tervezési folyamatokkal, Rudolf a marketinggel és a cég vezetésével foglalkozott. Az indulás éveiben egy tucat munkásuk naponta körülbelül 50 pár cipőt gyártott, köztük az első bőr stoplis focicipőket és a szöges futócipőket. Minden atlétát a neki legjobban megfelelő cipővel akartak ellátni. Az 1928-as amszterdami olimpián már az ő cipőjükben diadalmaskodott Lina Radke a 800 méteres síkfutás első női olimpiai bajnoka. Adi közben a szakmát is elsajátította, 1932-ben a pirmasensi Cipőipari Szakiskolában tanult, itt ismerte meg Katharinát (Käthe), a neves kaptafa-gyártó, Franz Martz lányát. Két évvel később összeházasodtak, egy fiuk és négy lányuk született. Cégük számára az 1936-os berlini olimpia hozta meg a nemzetközi áttörést, amikor az amerikai Jesse Owens a Geda fantázianevű sportcipőjüket viselve négy atlétikai számban is győzött. A fekete csodaatléta diadalmenete alaposan felbőszítette Hitlert, még kezet sem fogott vele, a Dasslernek viszont óriási reklámot jelentett. Az edzők és a sportolók felfigyeltek a márkára, a termelés felfutott, a második világháborút megelőző években évente közel kétszázezer pár cipőt adtak el. Hitler 1933-as hatalomra jutása után gazdasági érdekeik miatt beléptek a náci pártba, cégük tovább működhetett, de termelését jelentősen korlátozták. 1940 nyarán Adit besorozták a Wehrmachtba, ahol rádiósként kezdte meg kiképzését, de 1941 januárjában a szolgálat alól felmentették. Miután Joseph Goebbels propagandaminiszter 1943-ban totális háborút hirdetett, több kis- és középvállalatot, így a Dassler-gyárat is hadifelszerelés gyártásra alakították át. A háború után a szövetséges hatóságok nem látták bizonyítottnak egyik testvér esetében sem, hogy súlyos bűnt követtek volna el, 1946-ban szabadon engedték őket.
A vállalatvezetés miatt a fivérek között már korábban megromlott viszony ekkorra már úgy elmérgesedett, hogy végül megszakították kapcsolatukat. Rudolf Dassler Puma néven alapított vállalatot, Adolf pedig nevének (Adi Dassler) összevonásával Adidasra keresztelte át cégét, amelyet 1949. augusztus 18-án jegyeztetett be, védjegye pedig a három párhuzamos csík lett.
A gyár kezdetben 47 munkással működött, vászonból és amerikai benzintartályok gumijából gyártottak sportszereket. Lábbelijeikkel emlékezetes sikert arattak a számunkra szomorú emlékezetű 1954-es labdarúgó-világbajnokságon, ahol a nyugatnémet csapat a berni döntőben a sáros, csúszós talajon a könnyebb, új fejlesztésű, csavaros stoplijú adidas cipőkben kétgólos hátrányból győzte le az esélyesként pályára lépő magyar Aranycsapatot. 1955-ben kibővítették a herzogenaurachi gyárat, majd négy évvel később fia, Horst Dassler vezetésével gyárat alapítottak Franciaországban. Később négy lánya is kivette részét a családi vállalkozásból: Inge a német sportvilággal tartotta a kapcsolatot, Karin a sajtóközleményekért és a reklámokért volt felelős, Brigitte a nemzetközi ügyfelekkel foglalkozott, míg Sigrid a textilosztályt irányította. Az ötvenes években elterjedt újfajta, szintetikus és nem utolsó sorban olcsón előállítható nejlon felhasználásával Adi Dassler 1967-ben piacra dobta első ruházati termékét, a háromcsíkos, kétrészes tréningruhát. A németek szupersztárjával, Franz Beckenbauerrel reklámozott ikonikus melegítőszett hamarosan a fitneszrajongók ruhatárának alapdarabja lett.
Az első osztályú német labdarúgó-bajnokság, a Bundesliga 1963-as megalakulásakor kezdett a cég futball-labdák gyártásába, és az 1970-es mexikói labdarúgó világbajnokság óta mindig ők a hivatalos labdaszállítók. (A 2026-os labdarúgó vb hivatalos labdája a 500 hertzes mozgásérzékelővel ellátott Trionda lesz.) A hatvanas évek végére az Adidas 16 gyárat üzemeltetett és naponta 22 000 pár cipőt gyártott. A nagy siker ellenére Adi Dassler kerülte a nyilvánosságot, ritkán adott interjút, szívesebben időzött a műhelyben, ahol sokszor ortopéd- és sportorvosokkal együttműködve új ötleteken dolgozott.
Adi Dassler 1968-ban megkapta a német Szövetségi Érdemrend kitüntetést, 1974-ben a Bajor Érdemrendet, 1978-ban pedig első nem amerikaiként beiktatták a Sportszeripari Hírességek Csarnokába. Rövid betegség után 1978. szeptember 6-án halt meg, a céget ezután felesége, majd fia vitte tovább. A Dassler több mint 700, világszerte elismert szabadalmat és használati mintát regisztrált. A cégalapító ülőalakos szobrát 2006-ban avatták fel szülővárosa róla elnevezett stadionjában.
The post Hajszálon múlott, hogy nem Rudidas lett az Adidas first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
