Halálos csapdába csalták a románok a magyar forradalom hősét

Vasvári Pál, a „márciusi ifjak” egyik vezéralakja 176 éve, 1849. július 13-án vesztette életét. A fiatal férfit 22 éves korában érte a halál, rövid élete azonban igencsak eseménydúsan telt – írja a Rubicon.

Ígéretes írói pálya állt előtte

Fejér Pál néven született 1826-ban, 1837-ben beiratkozott a nagykárolyi gimnáziumba, ahol olyan kiváló eredményeket ért el, hogy gróf Károlyi József is felfigyelt rá és felvette házitanítónak. A Károlyiak anyagi támogatásának köszönhetően később feljutott Pestre, ahol bölcsészetet, majd jogot tanult az egyetemen.

Egyetemi évei alatt kezdett írni, több lapba is publikált álnéven, emellett esszéket, eposzokat és számos más művet is írt. A fiatalember ígéretes írói pálya előtt állt, ám az 1848-as forradalmi események közepette sorsa máshogy alakult.

Vasvári Pál 1844 óta a politizáló egyetemi ifjúság ismert alakja volt, 1847–48 fordulóján pedig Petőfiékkel és a Pilvax kávéházban szerveződő társasággal is kapcsolatba lépett. A páratlan küldetéstudattal rendelkező fiatalember a párizsi és bécsi események után kulcsszerepet játszott az Irinyi József-féle 12 pont véglegesítésében és a március 15-i pesti forradalom megszervezésében. Vasvári március 15-én több helyen is beszéddel lelkesítette a tömeget, ami nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a polgárság a következő napokban megőrizte nyugalmát, és a forradalom vérontás nélkül zajlott le.

Fegyvert fogott a hazáért

Ezután a Belügyminisztériumban, majd Kossuth Lajos pénzügyminiszternél vállalt titkári állást, nyugalmas munkáját azonban otthagyta, amikor Jellasics horvát bán támadást indított Magyarország ellen. A lánglelkű férfi az elsők között követelte a nemzeti honvédsereg megszervezését, majd részt vett a pákozdi csatában, ahol a magyarok legyőzték Jellasics túlerőben lévő seregét.

Vasvári neve ezzel felkerült a halálraítéltek listájára, nem sokkal később pedig ismét a harctérre ment. Ezúttal Nagyvárad és Nagyszalonta környékén fogott toborzásba, majd II. Rákóczi Ferencről elnevezett szabadcsapatával a Bem hátában fellázadó románok ellen küzdött.

1849 júliusában Vasvári Pált és önkénteseit a Gyalui-havasokban táborozó román felkelők ellen küldték, akik Havasnagyfalu közelében, a Funtinel nevű fennsíkon kelepcét állítottak. A magyarok besétáltak a csapdába, és a július 13-án vívott ütközetben 400 honvéddal együtt a szabadcsapat vezére is életét vesztette.

Vasvári holtteste – egy másik nagy „márciusi ifjú”, Petőfi Sándor földi maradványaihoz hasonlóan – soha nem került elő, hősi emléke azonban mindmáig fennmaradt.

Magyarország évezredes története bővelkedik a hősi halottakban, sorsdöntő csatákban, árulásokban és merényletekben. Múltunk bizonyos eseményei még a legizgalmasabb filmek történéseit is felülmúlják, ezek közül lapunk sokat cikk formájában dolgozott fel. Íme néhány ezek közül: