Nemrég végéhez ért a Hunyadi-sorozat. Így visszanézve hogy érzed, sikerült kitörni az állami pénzből készült kurzusfilmes skatulyából?

Nagyon nehéz, amikor egy produktum megítélése elsősorban nem magától a produktumtól függ. Amikor nem arról beszélünk, hogy milyen az alkotás szakmailag, hanem hogy annak milyen hátszele lehet, honnan érkezhet a pénz, és mi lehet a bújtatott mondanivaló. Az ember színészként ilyenkor csak kapkodja a fejét, hogy mégis hogyan érdemes erre érdemben reagálnia.

A Hunyadinál egy percig sem volt célunk, hogy bármiféle pártpolitikai üzenettel gazdagítsuk a történetet. Úgy látom, az emberek is most kezdenek csak ocsúdni, hogy talán nem is kell utalásokat vagy felesleges összefüggéseket keresni ebben a történetben. Szerintem ez lényeges.

Okozott benned bármiféle dilemmát a történelmi műfajnak ez a fajta átpolitizáltsága a szerep elvállalásakor? Kellett mérlegelni?

Amikor elvállalok valamit, mindig szakmai alapon igyekszem dönteni. Ha egy produkcióról tudvalevő, hogy egy adott holdudvarba tartozik, annak az üzenetét próbálja közvetíteni, és én azzal az üzenettel nagyon nem értek egyet, akkor el szoktam kerülni. De nem sokszor utasítottam vissza ilyen ajánlatot; elsősorban azért, mert engem eleve meg sem keresnek a tőlem távol álló közegek. Szerencsére azt érzem, hogy eddig önazonos tudtam maradni. Amikor elolvastam a Hunyadi-regényeket, egyértelműen kiviláglott, hogy ez egy komolyabb, nagyobb volumenű produkció lesz, amiben ráadásul egy bonyolultabb női sorsot is meg lehet jeleníteni, mint amit általában látunk manapság a filmekben. Úgyhogy nem okozott dilemmát. Egyébként azt, hogy műsorpolitikában hogy fog megmutatkozni, melyik országban melyik csatornán megy majd, felkerül-e streamingszolgáltatóra, és ha igen, melyikre, nem tudjuk előre.

Hogy kerültél be a produkcióba?

Az utolsó pillanatban. Luxemburgi Erzsébet szerepére valahogy nem találták a megfelelő embert. Emlékszem, 2021 őszén volt a Toxikoma című Herendi Gábor-film bemutatója, amiben egy picit feltűntem. Abban a filmben szúrt ki Nagypál Orsi rendező és Mandel Helga casting direktor, akik engem még nem láttak, nem ismertek, de hirtelen meg akartak nézni erre a szerepre. Két nap múlva elmentem castingra, egy héttel később pedig már enyém volt a szerep.

Ekkor még nem került szóba, hogy egyébként félig németül kell majd beszélned a sorozatban?

A castingon emlékeim szerint még nem volt szó erről. Ennél a szerepnél valamiért nem volt olyan fontos, hogy német ajkú vagy nemzetiségi szereplőt válasszanak, mint oly sok más esetben a sorozatban. Fontosabb volt nekik a kisugárzásom, a személyem vagy a színészi eszköztáram, mint a német nyelv. Azt gondolták, hogy az egyik tanulhatóbb: úgyhogy nekiálltam németet tanulni.

Megtanultál?

Az erős túlzás, most nagyjából az alapfoknál járok. A felkészülés alatt főként meglévő szövegeket próbálunk a lehető legszebben, legautentikusabban kiejteni. Ehhez hozzátanultam egy kis nyelvtant, elkezdtem járni a Goethe Intézetbe, amit egyre jobban megszerettem, egyre több sikerélményem volt benne, úgyhogy elhatároztam, hogy előbb vagy utóbb rendesen is megtanulok németül.

Emlékeztél Luxemburgi Erzsébetre a töriórákról? Mit tudtál róla a Hunyadi előtt?

Szerintem kevés szó esik ezekről női történelmi alakokról. Luxemburgi Erzsébetről kifejezetten keveset hall az ember, általában akkor is csak olyan vonatkozásban, hogy szült-e és mennyit. Ebben a korban a nők hírértéke körülbelül a trónörökösszülésre szorítkozott. A koronalopásos történetre ugyan emlékeztem a történelemórákról, azt viszont már a forgatásra készülve tudtam meg, hogy amikor kialakult ez a helyzet, hogy a magyar urak a lengyel királyt, Ulászlót szerették volna a trónon látni, a női örökös pedig a Habsburgokhoz ment segítségért könyörögni, akkor valójában Luxemburgi Erzsébet lányát adták hozzá Ulászló királyhoz. A frigy másnapjának reggelén Erzsébet furcsa módon meghalt. Nem lehet pontosan tudni, hogy mi történt.

A Hunyadi-sorozat azt mindenképp elég sikeresen bizonyította, hogy a magyar történelemben van bőven fantasybe illő izgalom. Más azért egy valós történelmi személy szerepére készülni, mint ha kitalált karaktert formál meg az ember? Kutattál, lapozgattál történelemkönyveket a felkészüléskor?

Abszolút, bár azt azért tudni kell, hogy ez nem egy történelmi dokumentumfilm: a Hunyadi vállaltan egy regénysorozat feldolgozása, nem tűzték zászlajukra a tökéletes történelmi hűséget az alkotók. Amennyire lehetett, nyilván utánakerestem Luxemburgi Erzsébet történetének, de főként Bán Mór könyveit olvastam, és az általa elképzelt Luxemburgi Erzsébetet igyekeztem megismerni. A könyveiből nagyon sok minden megtudható róla, amit a filmben is használni tudtunk. Például az anyjának, Borbálának, akit Ónodi Eszter játszik, van némi alkohol- és férfiproblémája a regényekben, állandóan veszekszik Zsigmonddal, aki egy ponton el is küldi a gyerekkel együtt egy kolostorba. Erzsébet tehát az anyja ledérsége miatt apácák között nevelkedik, amíg Zsigmond egyszer csak katonákat nem küld, hogy öljék meg a feleségét, mert tudomást szerzett egy újabb házasságtörésről. A katonák rájuk törnek, amit Borbála sajátos módon szerel le. Olyan módon, amit egy gyerek, jelen esetben Erzsébet jelenlétében nem volna szabad. Bán Mór regényeiben rengeteg ilyen izgalmas történet van, ezeket a sorozatban épp csak felvillantjuk egy-egy jelenetben: az Erzsébet és Borbála közötti viszony például Zsigmond halotti torán egy tíz másodperces jelenetben, egy hangsúlyban jelenik csak meg. Úgyhogy én inkább a regényekből táplálkoztam, semmint a történelemből. De az is fontos szempont nekem ilyenkor, hogy mi az, amit az írói és rendezői szándékon túl én magam el szeretnék mondani.

Erzsébetnél mi volt ez?

The post Hermányi Mariann: Inkább ne prédikáljon az, aki nem is tudja eldönteni, éppen mit iszik first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu