A máltai építészeti emlékek elképesztő messzeségbe nyúlnak vissza, hiszen az időszámításunk előtti negyedik évezredben emelt komplexumoktól kezdve az ókori romokon át a középkori, illetve újkori csodákig minden kor, illetve hatás nyomot hagyott a szigeteken.

Az újkőkorszaki ember által emelt megalitikus templomok (i. e. 3600-2500) – amik közül hét ma a világörökség része – megszületését követő három évezred nem bánt kesztyűs kézzel az épített örökséggel, a főníciaiak, majd a Római Birodalom fennhatóságát ugyanis csak töredékek őrzik.

A Nyugatrómai Birodalom bukása után a szigetet magába olvasztó Bizánci Birodalom, illetve a 870-ben érkező arabok épületei is hasonló sorsra jutottak, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne gyakoroltak volna sokszor máig tartó hatást Málta arcára, hiszen sokszor még a modern lakóházak részletein is visszaköszönnek.

Az arab befolyás bizonyításához elég csak a tradicionális lakóházak finom díszeire, illetve a színes zárterkélyekre gondolni, a múlt és a jelen közti kapcsolat ennél persze jóval mélyebb.

4 fotó

A városokat elhagyva feltűnő teraszos mezőgazdasági területek, az öntözési rendszerek, sőt, a citrom- és a gyapottermesztés gyökerei is az arab időszakig nyúlnak vissza, a Tunézia irányából érkező hódítók pedig a máltai nyelv, illetve a gasztronómia formálásából is kivették a részüket. Előbbit akár a települések neveiből is leszűrhetjük (Mgarr, Mqabba, Gozo), utóbbihoz pedig csak Vallettában kell tennünk egy rövid sétát, hiszen szinte minden utcában fűszerárusokkal, valamint mandulás édességeket árusító standokkal és cukrászdákkal találkozhatunk.

Az európai korstílusok végül a Szicíliai grófság normann katonák érkezésével jelentek meg a különböző településeken, ez a hatás a Szicíliai Királyság 1130-as megszületése után pedig csak egyre erősödött, Málta és Gozo szigetén járva azonban már egy jóval későbbi időszak, a Szent János-lovagok, azaz a johanniták több mint kétszázötven éves (1530-1798) fennhatósága alatt emelt struktúrák uralják a városképeket.

Érkezésük után az erődítmények egész sorát – így a csillag alaprajzzal született Szent Elmo-erődöt – felépítő rend tagjai ismertették meg a szigetek lakóival a Firenzéből indulva Európa-szerte dominánssá vált reneszánszt, majd a XVII. században azt váltó, Rómából kigyűrűző barokkot.

A főváros, Valletta a puszta létét is a johannitáknak köszönheti, utcáin pedig szinte egymást érő, gyönyörű belsőket rejtő paloták, a templomok, illetve a festői lakó- és középületek, amik között járva sokszor egy festői olasz városban érezhetjük magunkat. Ennek megéléséhez a legjobb, ha a Valletta sziluettjét uraló Szent János-társkatedrális (1572-1577) felé vesszük az irányt, aminek Caravaggio zsenijét kitűnően mutató festményei, illetve belső tereinek gazdag aranyozása Rómát, Firenzét, Velencét, vagy épp Milánót idézi.

3 fotó

Az itáliai (ezen belül leginkább szicíliai), illetve arab hatás Málta és Gozo gasztronómiai világát is nagyban befolyásolta, hiszen a méz, a tengeri só, az olívaolaj, a különböző tészták – így a ravioli helyi verziója, a ravjul – és a finomabbnál finomabb sajtok az étrend fontos alapkövei. Ezek a hatások a legkönnyebben elérhető ételeknél is kiütköznek, hiszen a legtöbbször reggelire fogyasztott, ricottával, illetve zöldborsós-currys keverékkel töltött pastizz Olaszország, a csillagánizs és szegfűszeg aromájával nyáron is téli hangulatot adó máltai mézkarika (Qagħaq Tal-Għasel), valamint a datolyával töltött maqrut pedig Tunézia, illetve Észak-Afrika felé tesz főhajtást.

Az ország nemzeti étele, a nyúlpörkölt (stuffat tal-fenek) születése során egészen más utat járt be: létezését a helyi legendák szerint a johannita lovagokkal szembeni ellenállásnak köszönheti, azok ugyanis korlátozták a vadászatot.

4 fotó

Az építészet az elmúlt évszázadokban persze tovább fejlődött, hiszen 1800-ban a Brit Birodalom vette át az uralmat Málta felett, újabb nagy változást hozva a látképekben. A XIX. századot az antik, illetve a gótikus építészet visszaidézése határozta meg, így sorra nőttek ki a földből az oszlopcsarnokokkal a járókelők felé néző villák, az államigazgatás új székhelyei, illetve az érett középkort idéző csúcsíves homlokzatok. Ezt a XX. században aztán Európa-szerte felváltotta a szecesszió, ami itt mindössze néhány példát termelt ki magából, ellentétben a modernnel, ami ma főleg lakónegyedekkel veszi ki a részét a látképből.

Az elmúlt néhány évtized ezzel némiképp szakítani látszik, hiszen a bármelyik országban megtalálható társasházak, villák és családi házak mellett szerephez jutottak a helyi alapanyagok, így a mészkő használatával született kisebb-nagyobb struktúrák közt olyan, a hagyományokat is tisztelő darabokat fedezhetünk fel, mint a máltai parlament erődöket idéző otthona (Renzo Piano, 2011-2015), vagy épp a manikatai Szent József-templom (Richard England, 1964-1974), ami a leginkább melléképületekként használt, kőből rakott girnákra emlékeztet.

The post Hét évezred öröksége adja Málta csodálatos arcát first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu