Nem te vonulsz vissza a filmektől, a filmek vonulnak vissza tőled. Ha már nem kapsz szerepet, vagy, ha amit kapsz, az mind szar, vagy, ha a felkínált pénz nem elég, akkor egy idő után azt mondod: inkább otthon maradok és tévézek
– mondta Micheael Caine 2017-ben. Aztán öt évvel később, betöltvén a 90-et, bejelentette, hogy visszavonul. Az ő esetében, úgy tűnik, nem a szerepek apadtak el, hanem valóban maga döntött a saját nyugdíjazásról: A nagy menekülőben egy utolsó, méltó főszerepet kapott, hiába volt szó róla korábban, hogy nemsokára eljátssza majd még Charles Darwint is, arra végül nem került sor. 2023 óta békésen tölti nyugdíjas éveit (például azzal, hogy Trumpot oltogatja az X-en). Caine olyasmiben láthatóan nem hitt, hogy egy színész félúton meggondolja magát, és más szakma után néz. Az ő generációjában ilyesmi szinte fel sem merült.
Hollywoodot manapság sem jellemző csak úgy otthagyni – ezért is volt meglepő, mikor Cate Blanchett nemrég bejelentette, hogy valószínűleg végleg abbahagyja a filmezést – , de azért az utóbbi években egyre több, a nyugdíjkorhatártól még bőven messze lévő színész dönt a távozás mellett.
De miért hagyja ott valaki a szakmát fiatalon, a karrierje csúcsán? És tényleg otthagyja?
Jó volna megőrizni az épelméjűség utolsó foszlányait
A családom mindig forgatja a szemét, mikor erről beszélek, de komolyan gondolom. Komolyan feladom a filmezést. Sok olyan dolog van, amit szeretnék még csinálni az életben
– nyilatkozta a friss interjúban Blanchett. Azt nem lehet mondani, hogy ne szólt volna előre. Ha valaki az elmúlt években látott a színésznővel készült interjúkat, nagy eséllyel hallotta már a visszavonulásról beszélni. Julia Robertsszel folytatott beszélgetésében még 2019-ben például így fogalmazott: „Ahogy öregszel, a színészet egyre megalázóbbá válik. Amikor fiatalabb voltam, nem értettem, hogy az idősebb színészek, akiket csodáltam, miért beszéltek folyton arról, hogy abbahagyják. Mára rájöttem, hogy azért, mert meg akarták tartani a kapcsolatot az épelméjűségük utolsó foszlányaival.” Később, mikor Roberts megkéri, hogy ugyan ne mondogassa már, hogy ideje visszavonulni, azt mondja:
De komolyan! Ma este is ki kell mennem a színpadra alsóneműben, és az jár majd a fejemben: »Miért? Miért nem etetek inkább csirkéket és olvasok Proustot?” Ott van a könyvespolcomon, innen is látom, ahol ülök. Ott van ez a sok könyv, amit még soha nem olvastam. Miért nem vettem őket a kezembe? Miért szórakozom még mindig azzal, hogy filmeket készítek?
Egzisztenciális vívódás ide vagy oda, 2019 óta azért készített még egy pár filmet, például a Tárt, amiért meg is kapta a nyolcadik Oscar-jelölését. Bár ezúttal nem váltotta díjra, azért nem panaszkodhat: van már kettő aranyszobrocskája (a Blue Jasmine-ért a legjobb színésznőnek, az Aviátorért pedig a legjobb női mellékszereplőnek járót vehette át). Legutóbb Steven Soderbergh Fekete táskájában tűnt fel Michael Fassbender mellett, ami biztos jó mulatság volt, előtte viszont a csapnivaló Borderlandsben szerepelt, ami után mi is inkább otthagytuk volna Hollywoodot. Még azért jön is jó pár filmje: nemrég fejezte be Jim Jarmusch Father, Mother, Sister, Brother című filmjének forgatását, már dolgozik is az Alpha Gang című sci-fi vígjátékon, és produkciós cégével Ben Stiller következő projektjébe, a The Championsbe is elígérkezett.
Blanchett egyszer egyébként már hátrébb lépett a színészettől:
The post Higgyünk-e még a hollywoodi sztároknak, akik látványosan nyugdíjazzák magukat? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
