Richard Sandrak sokáig világszenzációnak számított, miután már gyerekkorában olyan izomzatra tett szert, amelyet bármelyik testépítő megirigyelhetett volna, azonban ezért komoly árat kellett fizetnie. A jelenleg 32 éves, ukrán származású férfi édesapja világbajnok testépítő volt, édesanyja pedig aerobiksztár, és a szülei egészen kiskorától kezdve hasonló pályát szántak a gyermeküknek is. A „Kis Herkulesnek” becézett férfi végül 16 éves korában felhagyott a testépítéssel, és most megrázó gyerekkori élményeiről mesélt – írja a Daily Mail.

Richard Sandrak hatévesen már majdnem 100 kilót nyomott fekve, és mindössze nyolcévesen megszerezte „a világ legerősebb fiúja” címet. Tinédzserkorára képes volt megemelni a testsúlyának majdnem háromszorosát, miközben a testzsírszázaléka (tehát a szervezetében lévő zsír és izom aránya) veszélyesen alacsony, egy százalékos értéket mutatott. A család az Egyesült Államokba költözött, és Sandrak sorra járta a testépítő versenyeket, Tiny Tarzan címmel dokumentumfilm is készült róla. Amikor bemutatták a dokumentumfilmet, sok nézőt megzavart az a brutális edzésterv és szigorú diéta, amelyet a fiúnak követnie kellett. Egyes szakemberek azzal is vádolták a szülőket, hogy szteroidokat adnak a gyermeknek, de a fiú anyja, Lena Sandrak tagadta ezt. A Guardiannek adott 2007-es interjúban az akkor 15 éves fiatalember azt állította, hogy

soha nem kényszerítették arra, hogy akaratom ellenére tegyek valamit.

A valóság ezzel szemben az volt, hogy a szülők szinte katonai kiképzésben részesítették a fiukat, akit az édesapja, Pavel Sandrak testileg és lelkileg is súlyosan bántalmazott. Miután a gyereknek nem volt viszonyítási alapja, normálisnak tartotta, hogy a napi rutinja harcművészeti edzésekből és súlyemelésekből áll. Még akkor is kénytelen volt megállás nélkül guggolásokat végezni, mikor tévét nézett, valamint az sem volt ritka, ha az apja dühbe gurult, hogy 12 órán keresztül tartott az edzése.

Többször volt olyan, mint amit össze tudnék számolni, hogy az edzés átfordult egy intenzív túszhelyzetté

– meséli Sandrak.

2003-ban az apja brutálisan bántalmazta az anyját, így a férfi rács mögé került, amire „leheletnyi friss levegőként” emlékszik vissza Sandrak. Lehetőségek és új tapasztalatok tárháza nyílt meg előtte, és felhagyott a súlyemeléssel. Barátai lettek, és életében először ehetett gyorsételeket, viszont „szociálisan alkalmatlannak” érezte magát, amiért azt a katonai közeget teszi felelőssé, amelyben fel kellett nőnie.

„Bizonyos értelemben a súlyemelés számomra olyan, mint a PTSD. Összeköt a múltammal” – mondja a férfi, aki bántalmazó édesapja emléke mellett az alkoholizmussal is megküzdött. Életének egy szakaszán napi egy üveg tequilát ivott, hogy elvonja a figyelmét a negatív érzéseiről, de már több mint egy éve józan. Jelenleg a barátnőjével és két macskával él Los Angelesben, kiskereskedelmi menedzserként dolgozik, és azon gondolkozik, hogy táplálkozási szakértőnek vagy személyi edzőnek áll.

Ha visszatekintek mindarra, amin keresztülmentem, olyan érzésem van, mintha egy másik ember életét nézném. És azt mondanám: többnyire elégedett vagyok azzal, aki ma vagyok.

The post Hogyan él ma „a világ legerősebb fiúja”? – megrázó emlékeiről mesélt az egykori gyerektestépítő first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu