Melyik a világ legviccesebb filmje?
Vegyük komolyan az értelmetlen kérdést, és vessünk számot a lehetséges válaszok miriádjával. Egyesek Charlie Chaplinnél le is állítanák a felsorolást, és az Aranyláz dülöngélő kalyibájánál vagy a Nagyvárosi fények bokszmeccsénél tényleg kevés tökéletesebb komikus jelenet akad. A későbbi, de szintén klasszikus hollywoodi filmek rajongói talán valamelyik örökzöld romantikus vígjátékra szavaznának, esetleg A nagy sztorira vagy a Van, aki forrón szeretire. Előkerülhetnének a nagy francia nevettetők Jacques Tatitól Louis de Funèsig. A Magyarországon világhírű Bud Spencer rajongói esetleg a Kincs, ami nincs vagy a Különben dühbe jövünk nagyszerűségéről próbálnának meggyőzni.
De a világ legviccesebb filmje igazából a Gyalog galopp. Annak ellenére erre szavazunk, hogy alkotói, a Monty Python csoport tagjai néhány évvel később elkészítették a világ második, kevésbé elfogult vélemények szerint a harmadik legviccesebb filmjét, a Brian életét.
Ennél tovább nem számolnánk. „Háromig számolj, és ameddig számolsz, az háromig legyen.” De ezzel már vissza is tértünk a Gyalog galopphoz.
Jogos kérdés, hogy azért gondoljuk-e a Gyalog galoppot a világ legviccesebb filmjének, mert gyerekként megszerettük, és nem vagyunk hajlandók megtagadni tizenkét éves önmagunkat. Nem. A Gyalog-galopp bemutatásának ötvenedik évfordulóján újranézve is éppen olyan vicces, mint emlékeztünk.
Sőt, most már az is feltűnik benne, hogy milyen bátran megy szembe a közönség elvárásaival. Sem rendes eleje, sem vége nincs. Alkotói a „történetet” bármikor, habozás nélkül kisiklatják, ha arra van szükség egy jobb poénhoz.
Olyan szabálytalanul filmeznek, hogy az már szinte amatőrökre vall, és a Monty Python tagjai bizonyos szempontból azok is voltak, mert korábban nem készítettek önálló nagyjátékfilmet.
Éppen ezért talán megsértődnének a kifejezésen, de a Gyalog galopp néhány kulcsfontosságú elemében igenis professzionális film. Terry Bedford úgy fényképezte a skót tájat, hogy abból a sok sárból, ködből, erdőből és domboldalból tényleg megképződik, összesűrűsödik valahogy a középkori Anglia. Így a paródia még erősebb, mert olyan érzésünk lehet, mintha ez a maroknyi idióta tényleg visszautazott volna az időben, hogy hülyét csináljon az angolokból. A kisebb szerepekben is feltűnő Neil Innes zenéje megint csak simán megállná a helyét egy komolyan vett lovagos filmben is, bár el kellett tennie némi időnek, mire az angol filmesek megint komolyan mertek venni egy lovagos, pláne Artúr királyos filmet. A következő talán az Excalibur volt a nyolcvanas évek elején, de az meg tele van varázslattal, úgyhogy realisztikusnak aligha nevezhető.
Honnan jött a Gyalog galopp merészsége? Mi az, amit ma már kevésbé találunk benne jópofának, és mi az, ami múlhatatlanul vicces? Hogyan értettük félre mi, magyar nézők a Gyalog galoppot, és miért jártunk mégis jól?
The post Hogyan lett az ötvenéves Gyalog galopp a világ legviccesebb filmje? first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
