A yorki hercegi pár és gyerekeik idilli és csendes családi élete 1936-ban éles fordulatot vett: a király, V. György halála után idősebbik fia, VIII. Eduárd lett az uralkodó, ám nem viselte sokáig a koronát. Kevesebb mint egy év uralkodást követően lemondott a trónról, hogy feleségül vehessen egy elvált amerikai nőt, Wallis Simpsont. Így a királyi cím öccsére, VI. Györgyre szállt, aki sosem készült uralkodói szerepre, hasonlóan lányához, Erzsébethez, aki 10 évesen szembesült azzal, hogy egy nap királynő válik majd belőle.

A király unokahúgából a trón várományosa

VIII. Eduárd lemondása után a yorkiaknak el kellett hagyniuk a korábbi otthonukat, hogy a Buckingham-palotába költözzenek. Noha a rezidencia jóval fényűzőbb volt korábbi lakhelyüknél, VI. György trónra lépése az egész család számára nagy stresszel járt. Apja mellett Erzsébet vállára is sokkal nagyobb felelősség nehezedett, a családnak pedig egyre kevesebb ideje jutott a közös időre – amihez a palota mérete is hozzájárult.

Az embereknek itt kerékpárra van szükségük

– jegyezte meg a 10 éves Erzsébet hercegnő, meglátva új otthona hatalmas folyosóit, amelyeken nem volt könnyű eligazodni.

A Buckingham-palota több kellemetlenséget is rejtett: a konyha például félórás sétára volt a család étkezőjétől, így az étel általában kihűlt, mire az asztalukra került. Emellett több szoba nyirkos volt, a falak repedeztek, és a rágcsálók is csúnyán elszaporodtak. De azért így sem voltak embertelenek a körülmények.

Bár az újdonsült király és királyné igyekeztek megsokszorozódott teendőik mellett időt szánni a családi életre, ez jóval nehezebben ment, mint korábban: a hétvégéket és az ünnepnapokat ha tehették, a Royal Lodge-ban töltötték, ahol együtt játszhattak, piknikezhettek és lovagolhattak, ám, mivel VI. György immár királyi szerepben volt kénytelen helytállni, a hétvégéin is néhány óra után vissza kellett térnie az állami ügyekhez. Nem kölcsönzött számukra túl meghitt hangulatot az sem, hogy lépten-nyomon őrök vigyáztak rájuk.

VI. György koronázására 1937 májusában került sor – attól a perctől, hogy apja fejére került a korona, Erzsébet lett az első a trónöröklési rendben, aminek nyomán érthetően még nagyobb figyelem szegeződött rá.

A trónvárományos hercegnőnek szélesebb körű oktatást kellett kapnia, hogy felkészüljön a jövőbeli szerepére: alkotmányos történelmet és a jogot kezdett tanulmányozni. Apjától kapott oktatást, valamint Sir Henry Marten, az Eton egyetem alelnöke is tartott neki órákat. Utóbbi többször hangsúlyozta, hogy a sikeres monarchia titka az alkalmazkodóképességben rejlik, felhívta továbbá a hercegnő figyelmét arra, mennyire fontos, hogy a királyi család kapcsolatot tartson a nyilvánossággal, akár közvetítések formájában.

Erzsébet francia és belga nevelőnőitől tanult meg franciául, mely nyelvtudás később igen jól jött neki, különösen a francia nyelvű országokban tett látogatásai során.

Apjuk trónra kerülése után a család tartott attól, hogy Erzsébet és húga, Margit még inkább izolált életet fognak élni, ezért a király testvére, Mária hercegnő azt javasolta, csatlakozzanak egy cserkészegylethez. Az ötlet kezdetben vitás helyzeteket szült, lévén, hogy a hercegnőket hagyományos iskolába sem akarták járatni. Végül egy különleges csoportot hoztak létre a számukra: a Buckingham-palota első számú lánycserkész csapatát az arisztokrácia Erzsébethez hasonló korú lányrokonai alkották, és 1937-től rendszeresen összegyűltek a kastélyban. Túrákon, felfedezőutakon vettek részt a palota hatalmas területén, érdemjelvényeket szereztek, és nyílt tűzön sütögettek.

Későbbi éveiben a királynő nosztalgikusan emlékezett vissza a cserkészként szerzett élményeire, és hosszú uralkodása idején is támogatta a szervezetet.

A háborús évek

1939. szeptember elsején kezdetét vette a II. világháború. 1940-ben, a Blitz néven elhíresült légiháború csúcspontján a hercegnőket biztonsági okokból a Windsor-kastélyba költöztették, ahol a háborús évek nagy részét töltötték. Itt folytatták tanulmányaikat, légoltalmi gyakorlatokon vettek részt, és az egyszerű emberekhez hasonlóan ők is nélkülöztek: zöldségeken és más alapélelmiszereken éltek, csak ritkán jutottak olyan csemegékhez, mint a vaj vagy a cukor.

A király és a királyné, amikor csak tehették, meglátogatták lányaikat Windsorban, de idejük jelentős részét Londonban töltötték. A háborús erőfeszítéseket támogatva bejárták az országot, bombázásokkal sújtott közösségeket is meglátogattak. Ez az időszak az egész ország számára – beleértve a királyi családot is – a megszorítások és a szorongás éveit jelentette. A kastély falai közt karácsonykor azonban némi megkönnyebbülés következett, amikor Erzsébet és Margit a személyzettel együtt pantomim előadást tartottak a családjuk és a királyi háztartás alkalmazottainak szórakoztatására.

Abban az évben a 14 éves Erzsébet hercegnő megtartotta első nyilvános rádióbeszédét a BBC Children’s Hour, azaz Gyermekóra című műsorában, hogy vigaszt nyújtson a háborútól szenvedő fiatal sorstársainak. Az említett adás nemzetközi szenzáció volt, főleg Észak-Amerikában, ahol számos brit keresett menedéket a háború borzalmai elől.

Mindannyian tudjuk, hogy végül minden jóra fordul, mert Isten gondoskodik rólunk, győzelmet és békét ad nekünk. És, amikor eljön a béke, ne feledjétek, hogy rajtunk, a mai gyermekeken múlik, hogy a holnap világát jobbá és boldogabbá tegyük

– fogalmazott a leendő királynő, majd húgával az oldalán jó éjszakát kívánt az őket hallgató gyerekeknek.

A háború utolsó éveiben Erzsébet a felnőtté válás útjára lépett, és próbálgatni kezdte a szárnyait, noha finomabban, mint a vele egykorú lányok. A hercegnő továbbra is kötelességtudó volt, és igyekezett a szülei kedvére tenni, de már megvoltak a saját meggyőződései. Királynői szerepére készülve államtanácsossá nevezték ki, apja pedig egyre több királyi feladattal bízta meg: nyilvános rendezvényeken tartott beszédeket, és jótékonysági szervezetekben tevékenykedhetett. A hercegnőnek azonban ez nem volt elég, ki akarta venni a részét a háború körüli teendőkből is, ám apja csak akkor engedte meg neki, hogy bevonuljon, amikor már biztos lehetett abban, hogy a harc hamarosan véget ér, méghozzá a britek győzelmével.

Erzsébet 1945-ben 19 évesen csatlakozott a brit hadsereg Auxiliary Territorial Service nevű női ágához, ahol megtanult vezetni és járműveket karbantartani. A királyi család aktív női tagjai között elsőként szolgált teljes munkaidőben.

Miután a háború véget ért, az európai győzelem napján Erzsébet és Margit engedélyt kaptak a szüleiktől, hogy inkognitóban elvegyüljenek a londoni utcákon ünneplő tömegben. A királynő évekkel később, egy 1985-ben adott interjú során úgy emlékezett vissza a történtekre:

Rettegettünk attól, hogy felismernek minket. Emlékszem, hogy ismeretlen emberek karöltve sétáltak a Whitehallon, és mindannyian csak sodródtunk a boldogság és a megkönnyebbülés hullámán.

Egy királyi tündérmese

Erzsébet még a háború kirobbanása előtt, az 1930-as években ismerkedett meg későbbi nagy szerelmével, Fülöp görög és dán királyi herceggel. Ők ketten először 1934-ben, Fülöp unokatestvérének és Erzsébet nagybátyjának esküvőjén találkoztak. Öt év telt el, mire újra látták egymást: ekkor a királyi pár és lányaik meglátogatták a dartmouth-i Királyi Haditengerészeti Főiskolát, ahol Fülöpöt bízták meg azzal, hogy körbevezesse az intézményben Erzsébetet és Margitot.

Nevelőnője visszaemlékezése szerint a trónörökös hercegnő le sem tudta venni a szemét a sármos, szőke, kék szemű ifjúról, aki később egy vacsorára is velük tartott a királyi család jachtján.

Bár ismerkedésük közepette kirobbant a világháború, Erzsébet és Fülöp kitartóan leveleztek egymással, majd a herceget 1943-ban meghívták, hogy töltse a karácsonyt Windsorban, a királyi család társaságában – a leendő királynő nagy örömére.

Noha ők ketten nagyon eltérő személyiségek voltak, valószínűleg a különbségeik is szerepet játszhattak a kettejük között kialakult vonzalomban. Míg Fülöp kifinomult, de önfejű és gyakran bántóan tiszteletlen volt, addig Erzsébet ártatlan és szemérmes. Ez imponált a hercegnek.

Egy 1944 nyarán tett palotai látogatása után Fülöp nagybátyja, a királyi család által csak Dickie-nek becézett Lord Mountbatten hamar felvetette VI. György előtt unokaöccse és Erzsébet házasságának lehetőségét. Úgy tudni, hogy a királyi párnak számos fenntartása volt Fülöppel kapcsolatban, különösen a temperamentumát, híres nőügyeit, lázadó természetét és a családja részben német származását illetően. Ezen felül úgy vélték, hogy 18 éves lányuk még mindig túl fiatal ahhoz, hogy jegyben járjon. Lord Mountbatten ezt követően más udvaroncokhoz és politikusokhoz fordult kérésével, hogy unokaöccse ügyét támogassák.

Erzsébet bár nem mutatta jelét annak, hogy neheztelne szüleire, mert nem lelkesednek a Fülöppel való kapcsolatáért, de nem is titkolta előttük az érzéseit. Nevelőnője arról írt, hogy a hercegnő a nappalijában tartotta Fülöp fotóját, majd, amikor megkérdezte tőle, bölcs dolog-e ez, tekintve, hogyha valaki meglátja a képet, pletykálni és spekulálni kezdhet, Erzsébet eltette a fotót, és egy másikra cserélte, amin szerelme vastag szakállal, rendezetlen hajjal látható.

Tessék! Kétlem, hogy bárki felismerné

– mondta Erzsébet a képcsere után.

A herceg végül 1946 nyarán egy balmorali látogatás alkalmával kérte meg a leendő királynő kezét, aki igent mondott. VI. György azonban ragaszkodott ahhoz, hogy az eljegyzést csak a hercegnő 21. születésnapja után, a következő év tavaszán jelentsék be – egyes történészek szerint ez egyfajta stratégia volt annak reményében, hogy a pár elég időt töltsön külön ahhoz, hogy egyikük elveszítse érdeklődését. Ha így is volt, a friss jegyesek érzéseit az idő és a távolság sem halványította el.

Az év őszén VI. György és felesége, Erzsébet királyné királyi körútra indultak, ahová lányaik is velük tartottak. A körút során ünnepelték meg Erzsébet hercegnő 21. születésnapját Fokvárosban. A trónörökös születésnapi beszédét a Nemzetközösség szolgálatának szentelte, kijelentve, hogy egész életét, legyen az rövid vagy hosszú, a népe, valamint a birodalom szolgálatának szenteli.

A királyi család nyáron tért vissza Londonba, Erzsébet és Fülöp pedig július elején a nyilvánosság előtt is bejelentették eljegyzésüket.

Egy nagy és nyilvános királyi esküvő azonban komoly píár-kockázatot jelentett a háború utáni időszakban, amikor a gazdaság még nem állt helyre. A közvélemény mégis izgatottan fogadta a menyegző hírét. Számos hétköznapi polgár és jószándékú ember adományozta oda a ruhaadag-utalványait a menyasszonynak, hozzájárulva az esküvői ruhájának elkészüléséhez. Az elefántcsontszínű selyemből készült, 10 ezer apró gyönggyel díszített darabot Norman Hartnell tervezte, aki később azt mondta, ez volt a legszebb ruha, amit valaha készített.

Az esküvő előtt volt más is, amivel foglalkozni kellett: Fülöp lemondott a német vezetéknevéről, illetve görög és dán címeiről, hogy brit állampolgárrá válhasson, áttért továbbá az anglikán hitre is. Ettől kezdve Fülöp Mountbatten hadnagyként volt ismert, amíg az esküvő napján apósa neki nem ajándékozta az Edinburgh hercege címet.

A pár 1947. november 20-án, a westminsteri apátságban fogadott egymásnak örök hűséget egy pompás ünnepség keretében. Több mint tízezer gratuláló táviratot és közel háromezer esküvői ajándékot kaptak a világ minden tájáról. Utóbbiakat a Szent Jakab-palotában állították ki, ahová kétezer ember látogatott el csak azért, hogy láthassa, mi mindent kaptak a friss házasok.

4 fotó

Nászútjukat a hampshire-i Broadlandsben, Fülöp nagybátyjának otthonában, illetve Birkhallban, a skóciai Balmoral birtokon töltötték. A király nekik ajándékozta a Clarence-házat, oda érkeztek meg első közös gyerekeik: Károly herceg 1948-ban, húga, Anna hercegnő pedig 1950-ben született.

Fülöpöt aztán a ’40-es évek végén Máltára szólította a haditengerészeti hivatása. Erzsébet királyi kötelességei ellenére is úgy döntött, hogy a férje mellett lesz, még akkor is, ha a gyermekeik az Egyesült Királyságban maradnak. Károly első lépéseiről lemaradtak, ahogy annak idején Erzsébet első szaváról is a szülei.

A hercegnő igyekezett minden reggel legalább egy órát, majd este is ennyi időt a gyerekeivel tölteni fürdetés és lefekvés előtt. Amikor nem tartottak külföldre a szüleikkel, Károly és Anna a Clarence-házban maradtak dadáik gondozásában, vagy épp nagyszüleik, a király és a királyné sandringhami házában laktak. Bár egyesek kritizálták Erzsébetet azért, mert sokat volt távol a gyerekeitől, érdemes megjegyezni, hogy őt és a húgát is hasonlóan nevelték a szülei, mégis úgy tartották, hogy szoros volt közöttük a családi kötelék.

Egy új fejezet kezdete

A pár 1951-ben tért haza Máltáról, amikor VI. György egészsége hirtelen romlásnak indult. A királynak éveken át tartó dohányzását követően tüdőrákja lett, ami miatt orvosai kénytelenek voltak eltávolítani a teljes bal tüdejét, de Györgynek számos más kapcsolódó betegsége is volt. Erzsébetet és Fülöpöt felkérték, hogy segítsék a királyt a feladataiban, melynek kedvéért a herceg – akárcsak korábban a címeit is – feladta a katonai karrierjét, hogy új szerepet vállaljon felesége, a leendő uralkodó mellett.

A trónörökös Erzsébet és férje számos nemzetközösségi látogatást vállaltak királyi munkásságuk részeként. 1952 januárjában is egy ilyen utazásra indultak, amikor VI. György megromlott egészsége ellenére is kiment a reptérre, hogy búcsút vegyen a lányától. Apa és lánya ekkor látták egymást utoljára, a király ugyanis néhány nappal később meghalt, Erzsébeték életében pedig ismét egy új fejezet vette kezdetét.

*

Cikksorozatunk első része: Erzsébetet nem a trónra szánták, mégis a korona lett a végzete – így telt az évszázad királynőjének gyerekkora

The post Hogyan talált egymásra Erzsébet királynő és élete hű társa, Fülöp herceg? first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu