Márciusban, közel négy hónapnyi kórházi tartózkodás után térhetett haza az otthonába Horváth Éva, aki még tavaly novemberben szenvedett motorbalesetet Balin. Lábsérülése olyan súlyosnak bizonyult, hogy az amputálást is számításba vették az orvosai, amit végül csak úgy tudott elkerülni a szépségkirálynő, hogy fixálták a bokáját.
Horváth most a story.hu-nak mesélt arról, hogy nemrég egy újabb speciális terápiának vetette alá magát: hiperbár oxigénterápiás kezelést kap.
Ez egy alternatív gyógymód, ami az arab országokban, illetve Izraelben jóval elterjedtebb, itthon mindössze három helyen van, és az orvosok sem annyira ismerik. Ez tulajdonképpen azt jelenti, beülök egy kamrába, ahol megemelik a környezeti nyomást, és egy maszkon keresztül százszázalékos oxigént lélegzem be. Ennek számos kedvező élettani következménye van az emberi szervezetre, például sztrók után kifejezetten hasznos lehet a felépülésben. Én a csontvisszaépítő és a baktériumölő hatása miatt vettem igénybe, mert a kórokozó csekély mértékben még mindig jelen van a szervezetemben. És az orvosaim nem szerettek volna több antibiotikumot felírni, mert már így is a túladagolás küszöbén álltam
– magyarázta a szépségkirálynő, aki bizakodó a terápiát illetően.
Azt mondja, egyelőre jók az eredmények, és úgy véli, ha előbb találkozott volna a lehetőséggel, talán a csontja is menthető lett volna. A kezelést egyébként Esztergomban kapja, amiért naponta úgy 100 kilométert ingázik.
Ez igazán semmiség ahhoz képest, amin keresztülmentem. Reggel 9-től délután 3-ig ülök a kamrában. Bő egy hónapig lesz ez így. Jelenleg még naponta két adagot is kapok. Nem mondom, hogy repül az idő odabenn, de igyekszem hasznosan kitölteni, például olvasni. Miután hazaérek, elvégzem az egyéb feladatokat, gyakorlatokat a lábammal, illetve a különféle alternatív kezeléseket. Egyébként apukám még mindig velem él, mert a hétköznapokban nem boldogulnék egyedül.
A beszélgetés során a szépségkirálynő arra is kitért, hogy reméli, mire újra látja a gyerekeit, már terhelheti majd a lábát.
Bő egy hónap, és megérkeznek, úgyhogy lassan indulhat a visszaszámlálás. Addig mindenképpen szeretnék eljutni fodrászhoz, hogy a vörös helyett újra barnán várjam őket
– tette hozzá az édesanya, aki tavaly karácsonykor találkozott utoljára a fiaival, akik az ünnepek után visszatértek édesapjukkal Indonéziába.
Ami a hosszas felépülését illeti, Horváth saját bevallása szerint hajlamos túlpörögni, és minden idegszálával a gyógyulásra koncentrálni, ami nem mindig jó.
Ilyenkor fülön csípem magam, és azt mondom, türelem! Ezért is mentem el nemrégiben színházba, hogy teljesen kikapcsolódjak. A baráti találkozások is sokat segítenek, ilyenkor elterelődnek a gondolataim. Ami még remek módszer lenne erre, az egy igazi piacozás, az már nagyon hiányzik. Imádtam megfogni az árut, néhány szót váltani az eladóval. Most a bevásárlást apukám intézi, de bízom benne, hamarosan ez is összejön.
A téma kapcsán Horváth Éva arról is beszélt, hogy rengeteg biztató üzenetet kapott az elmúlt időszakban. Mint mondja, minden támogatás jól jött, amikért nem lehet elég hálás, kapott továbbá hasznos tanácsokat is.
Vannak olyan sorstársaim, akik korábban hasonló helyzetben voltak, és rengeteg praktikus tanáccsal láttak el, amiknek a mai napig hasznát veszem.
The post Horváth Éva: Az antibiotikum-túladagolás küszöbén álltam first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
