Az Erzsébet királyné – tehát Sisi – emlékét őrző híd története összefonódik a Ferenc Józsefről elnevezett átkelőhelyével, amely a második világháború után Szabadság híd néven született újjá. Mindkét építmény célja az volt, hogy tehermentesíte a rohamosan fejlődő és a millenniumi ünnepségekre készülő Budapest túlzsúfolt csomópontjait. Az 1903-ban átadott, 374 méter hosszú Erzsébet híd közbeeső pillér nélkül épült meg, a hídtestet a két mederszéli pillér és a köztük feszülő láncok tartották. Miután a Duna ezen a szakaszon 270 méter széles,

ez a mérnöki megoldás világszenzációnak, sőt 20 évig világrekordnak számított.

Az elismerést kiváltó híd végül csak 40 évig pompázhatott teljes fényében, ugyanis a főváros második világháborús ostroma során, 1945. január 18-án a visszavonuló német csapatok felrobbantották. A négy lánckamrában elhelyezett detonátorok közül mindössze egy lépett működésbe, ám ez is elég volt, a híd vázszerkezete a Dunába roskadt. A robbanás a pesti oldal pilonjait nem rombolta le, így azok egészen a helyreállítás megkezdéséig mementóul szolgáltak.

Nem siették el, még az Árpád hidat is előbb – 1950-ben, Sztálin híd néven – nyitották meg a forgalom számára. Az Erzsébet híd kapcsán komoly dilemmát okozott, hogy milyen formában építsék újjá. Korábban a Lánchidat és a Szabadság hidat is eredeti formában restaurálták, így azok nem tartottak lépést Budapest forgalmának növekedésével. Ezt a terhet az új Erzsébet hídnak kellett átvállalnia, ám ehhez a meglévő 18 méter mellé plusz 10 méterrel kellett bővíteni a szélességét.

Az így megnövekedett súlyt az eredeti pillérek nem bírták volna, ezért egy kábelhidat építtettek a Duna fölé. Sávoly Pál mérnök tervei alapján – amelyek döntően a kölni Mülheim hidat másolták – 1959 nyarán kezdődtek meg a munkálatok, de az eredetileg tervezett dátumra, 1964. november 7-ére, „a nagy októberi szocialista forradalom” évfordulója nem készült el teljesen. Az újjáépített Erzsébet hidat végül 1964. november 21-én avatták fel.

Eredetileg itt haladt át a Duna felett a 19-es, a 44-es, a 60-as, a 60A, a 67-es és a 68-as villamos, ám a fokozott igénybevétel az évek során súlyos károkat tett a fémszerkezetben. A kelet-nyugati metró átadása után ezért 1972. december 31-ig az összes vonalat felszámolták, 1975-re pedig a síneket is felszedték.

Kiemelt képünkön az új híd terheléspróbája látható 1964-ben.

The post Húsz évre eltűnt az Erzsébet híd Budapestről first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu