Amikor Kocsis Máté, a Fidesz parlamenti frakcióvezetője bejelentette, hogy a parlament leghamarabb csak az őszi időszakban foglalkozik majd az úgynevezett átláthatósági vagy ellehetetlenítési törvényjavaslattal, a felnőtt népesség túlnyomó többsége megkönnyebbülhetett. A döntő többség ugyanis hallott a törvényjavaslatról, és egyáltalán nem értett vele egyet:

háromnegyedük június elején úgy látta, hogy a javaslat valódi célja a kormánykritikus hangok elhallgattatása.

A javaslat elfogadásával a Fidesz–KDNP a saját szavazóin kívül szinte az egész magyar társadalommal szembe találta volna magát, mert még azokban a jobboldali szavazói csoportokban sem számíthatott támogatásra, melyek közéleti kérdések megítélésében általában nem állnak távol a kormánypártok szavazóitól.

Az IDEA Intézet 2025. május 31. és június 6. között elvégzett országosan reprezentatív, kérdőíves felmérése több kérdéssel vizsgálta az átláthatósági/ellehetetlenítési törvényjavaslat megítélését. A kutatás célja az volt, hogy képet alkossunk arról, hogy a felnőtt népesség mekkora hányada ért egyet a törvényjavaslat által megfogalmazott célokkal, az emberek hogyan látják a Szuverenitásvédelmi Hivatal szerepét az ügyben, és mennyien tudják támogatni a törvényjavaslatban kijelölt szankcionálási eszközöket.

A törvényjavaslat ismertsége

Jól mutatja az ügyre irányuló figyelmet, hogy június elején már a felnőtt népesség háromnegyede hallott a törvényjavaslatról. Az átlagnál ritkábban értesültek róla a falvakban élők (56 százalék), az alapfokú iskolai végzettséggel rendelkezők (62 százalék), a 40–49 éves korosztály tagjai, valamint azok, akik bizonytalan politikai preferenciával jellemezhetők (65 százalék), de lényegében a magyar társadalom valamennyi minden szegmenségeben azok alkottak többséget, akik hallottak az indítványról.

A törvényjavaslat társadalmi megítéléséről sokat elárulnak már azok a válaszok is, amelyekben a vizsgálatban részt vevőknek röviden le kellett írniuk, hogy mit tudnak, mit hallottak a A közélet átláthatóságáról című törvényjavaslatról. A döntő többség azt említette meg, hogy a törvényjavaslat a szólás- és sajtószabadságot kívánja korlátozni, de más gyakori említések is a demokrácia leépítésével, a civil szervezetek, a független sajtó, illetve általában a kormánykritikus hangok elhallgattatásával kapcsolatos célokat hangsúlyozták.

A vizsgálat további részében a kérdőív kitöltői számára röviden összefoglaltuk a benyújtott törvényjavaslat legfontosabb elemeit, majd arra kértük őket, ezek mindegyikével kapcsolatban mondják el véleményüket.

A törvényjavaslat céljainak megítélése

A javaslat úgy fogalmaz, hogy Magyarország szuverenitását kívánja megvédeni olyan külföldi támogatásból működő, a közéletet befolyásoló hazai szervezetektől, amelyek tevékenységükkel negatív színben tüntetik fel az ország függetlenségét, demokratikus mivoltát, jogállamiságát, a nemzet egységét, valamint a családdal, házassággal, biológiai nemekkel, a békével a biztonsággal, más országokkal való együttműködéssel, illetve alkotmányossággal, keresztény kultúrával kapcsolatos magyar álláspontot. Az eredmények azt mutatják, hogy csak

a felnőtt népesség alig több mint ötöde tudott ezzel azonosulni, ennyien mondták azt, hogy egyetértenek a törvényjavaslatban megfogalmazott célokkal.

Gyakori, hogy a hazai közéleti kérdések megítélésekor lényegében a Fidesz–KDNP és a Mi Hazánk szavazóinak véleménye áll szemben a társadalom egyéb rétegeinek álláspontjával, ebben az esetben azonban ez nincs így. A Mi Hazánk szavazói között is csak alacsony szintet ért el azok aránya, akik egyetértettek törvényjavaslat kijelölt céljaival (22 százalék). Csak a Fidesz–KDNP szavazói között voltak domináns többségben az ezzel kapcsolatosan pozitívan nyilatkozók (87 százalék).

A Szuverenitásvédelmi Hivatal szerepének megítélése

A javaslat szerint a Szuverenitásvédelmi Hivatal állíthatja össze azon szervezetek listáját, amelyek veszélyeztetik Magyarország szuverenitását, és amelyekre ezáltal a törvény hatálya kiterjed majd. Ennek az elképzelésnek ugyancsak nagyon alacsony volt a támogatottsága június elején: csak a felnőtt népesség negyede értett egyet vele. A javaslat támogatottsága hasonló szocio-demográfiai mintázatokat mutat, mint ami a kijelölt célok támogatottságával kapcsolatban is tapasztalható volt. Lényegében nincsenek olyan szociodemográfiai csoportok, amelyekben a Szuverenitásvédelmi Hivatal törvényjavaslatban megfogalmazott feladatköre a többség egyetértésével találkozna. Ebben az esetben is csak a Fidesz–KDNP szavazói között alkotnak magabiztos többséget a támogatók (78 százalék), a Mi Hazánk szavazói között viszont az átlagnak megfelelően nagyon alacsony az arányuk (25 százalék).

A bevezetni kívánt szankcionálási lehetőségek megítélése

Az eredetileg Halász János nevével fémjelzett törvényjavaslat az államot többféle szankció alkalmazására is feljogosítaná azokkal a szervezetekkel szemben, melyek a Szuverenitásvédelmi Hivatal megjelölése szerint veszélyeztetik Magyarország szuverenitását. A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy ezeknek a szankcionálási lehetőségeknek is nagyon alacsony a támogatottsága a magyar társadalomban, hiszen a vizsgálat eredményei szerint a felnőtt népesség kétharmada az összes vizsgált lehetőséget elutasította.

A leginkább elfogadottnak tekintett szankcióváltozat az volt, hogy jegyzékére felkerült szervezeteknek évente vagyonnyilatkozatot kellene készíteniük, amit az állam a nyilvánosság számára elérhetővé tenne, de ezzel az elképzeléssel is csak a magyarországi felnőttek szűk harmada értett egyet (32 százalék). A törvényjavaslatban megjelölt egyéb szankcionálási lehetőségeknek ennél is kisebb volt a támogatottsága, azt már csak a népesség 15 százaléka támogatta volna, ha a jegyzékre került szervezeteknek senki sem ajánlhatná fel a jövőben a jövedelemadója 1 százalékát.

Mindössze a felnőttek 35 százalékáról mondható el, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazott szankciók legalább egyikét tudná támogatni – ezekben az esetekben általában a vagyonnyilatkozat készítésének kötelezettségéről van szó. A Fidesz–KDNP-szavazók túlnyomó többsége legalább egy szankcióval egyet tudott érteni, de az átlagnál nagyobb volt az ebben az értelemben rugalmasabbak aránya a Mi Hazánk szavazói között is, illetve a vidéki városok lakói, a 40–49 évesek, a diplomások és a jobb anyagi helyzetben élők között. A társadalom különböző szocio-demográfiai csoportjaiban azonban jellemzően azok voltak többségben június elején, akik az átláthatósági/ellehetetlenítési törvényjavaslat egyik szankciós elképzelésével sem értettek egyet.

A törvényjavaslattal kapcsolatos általános attitűdök

A törvényjavaslatának tehát messze nincs többségi támogatottsága a magyar társadalomban. Legfeljebb csak a felnőtt népesség negyede–ötöde tud azonosulni a törvény céljaival, elképzeléseivel, a javaslat legkevésbé szigorú szankcionálási lehetőségét is csak a felnőttek harmada támogatta június elején.

A felnőttek elutasító hozzáállását az magyarázza, hogy a vizsgálat eredményei szerint több, mint a kétharmaduk úgy gondolja, a benyújtott törvényjavaslat célja az, hogy a jövőben el lehessen hallgattatni a kormánnyal szemben kritikus közéleti szereplőket (69 százalék).

A felnőttek majdnem kétharmada úgy látta június elején, amennyiben a törvényjavaslatból törvény lesz, akkor Magyarország nem tekinthető többé demokráciának (63 százalék).

A felnőtt népesség tagjainak fele ráadásul fontosnak is érezte a törvénnyel kapcsolatos vitákat, csak 43 százalékuk gondolta azt június elején, hogy az ügy egyszerűen csak „gumicsont”, azaz a kormánynak csak a figyelemelterelés a célja a javaslat benyújtásával.

A magyarországi felnőttek többsége élesen szemben áll az átláthatósági/ellehetetlenítési törvényjavaslattal: június elején csak 35 százalékuk gondolta legalább azt, hogy a törvény céljai reálisak lehetnek, de a megvalósítás a javasolt formában ártalmas, és mindössze a népesség negyede hitt abban, hogy a törvény elfogadásával Magyarország csak észszerűen reagál a világpolitikai helyzet alakulására.

Az IDEA Intézet június elején elvégzett vizsgálati eredményei egyértelműen azt mutatják, hogy ha az átláthatósági/ellehetetlenítési törvényjavaslat június elején törvényerőre emelkedett volna a Fidesz-KDNP, úgy a saját szavazóin kívül lényegében a teljes magyar társadalommal szemben pozícionálta volna magát. A törvény még azokban a társadalmi csoportokban sem lenne népszerű, melyek tagjainak világnézete, állásfoglalásai a legtöbb közéleti kérdésben nem szokott távol állni a kormánypárti szavazók véleményétől.

A Mi Hazánk szavazói is döntő többségében úgy gondolták június elején, hogy a törvényjavaslat célja a kormánykritikus hangok elnémítása lenne (78 százalék), hogy megvalósulása esetén kérdéses, beszélhetnénk-e még demokráciáról Magyarországon (74 százalék), és hogy a javaslattal a kormány csak az ország súlyos problémáiról próbálja elterelni a figyelmet (75 százalék).

A törvényjavaslat kifejezetten negatív fogadtatását az is jól érzékelteti, hogy még a Fidesz–KDNP szavazóinak harmada is úgy látja, a törvény céljai ugyan észszerűek, de a javasolt formája többet ártana az országnak, mint amennyit használ (32 százalék), 17 százalékuk pedig azzal is egyetért, hogy a törvényjavaslat valódi célja a kormánykritikus hangok elhallgattatása.

The post IDEA Intézet: Az „átláthatósági” törvényjavaslatot szinte a teljes Fidesz-KDNP-n kívüli világ elutasítja first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu