A hazai felnőttek túlnyomó többsége a „férfias” jelzőhöz olyan tulajdonságokat társít, amelyek az általános társadalmi megítélés szerint pozitívak, a „nőies” karakterjegyhez pedig a gyakrabban megjelenő pozitívumok mellett, egyértelműen több negatív asszociáció is kapcsolódik az emberek fejében. A férfiak kétharmada tartja magára jellemzőnek a „férfias” jelzőt, ami számukra főleg határozottságot, magabiztosságot és erős, biztonságot sugalló lelki alkatot jelent, illetve ezen túl általában udvariasságot, előzékenységet, becsületességet és sportos fizikumot is.

Az IDEA Intézet februári felmérésének eredményei azt mutatják, hogy a férfiak 6 százaléka, bő 250 ezer fő erőteljesebb bizonytalanságot élhet át, ami a nemi státuszát illeti: saját magát – pozitív tulajdonságokat csatolva – férfiasnak látja, ugyanakkor úgy érzi, a nők helyzete javult, a férfiaké viszont romlott az elmúlt 30–40 évben, és azt is gondolja, hogy a női egyenjogúság túlzott hangsúlyozása károkat okozott a társadalomban.

E státuszát féltő férficsoport főleg a jobboldali pártokkal szimpatizál, egy „most vasárnapi” választáson legnagyobb hányaduk a Fidesz-KDNP-re adta volna le a szavazatát februárban (52 százalék), míg a Tisza Pártra 30 százalék, a Mi Hazánkra pedig 7 százalékuk voksolt volna – ez derül ki az IDEA Intézet 2025. február elején elvégzett közvélemény-kutatásából.

Az elmúlt hónapokban az IDEA Intézet több alkalommal is vizsgálta a magyarországi nők helyzetét, gondolkodásmódját, életkörülményeit és értékítéleteit. A tapasztalatok azt mutatták, hogy a nők közéleti/politikai gondolkodása sok esetben eltér a férfiakétól, egyúttal gyakran a politikai közvélemény, a közéleti nyilvánosság uralkodónak számító, domináns irányvonalaitól is. Több szempontból is megerősítést nyert, hogy gyakran nemcsak véleménykülönbségek vannak férfiak és nők között, hanem a valóság érzékelése is eltérő lehet nemek szerint az élet szinte minden fontos területén.

2025 februárjában az IDEA Intézet a nemek viszonyának vizsgálatakor ezúttal elsősorban a férfiak nézőpontjára, megközelítéseire koncentrált. A kutatás fő kérdése az volt, milyen tapasztalatai, megélései vannak a magyarországi férfiaknak saját nemük helyzetéről, a nemi szerepekkel kapcsolatos elvárásokról, mennyire érzik saját helyzetüket stabilnak, vagy instabilnak.

A vizsgálat első részében a mintába kerülteknek az volt a feladatuk, hogy néhány szóval írják le, milyen jelentéstartalmakat hordoznak számukra a „férfias” és a „nőies” kifejezések. A válaszok alapján az mondható, hogy a társadalom többsége számára ugyan mindkét jelző alapvetően pozitív asszociációkhoz vezet, de a „férfias” jelző jelentése mégis sokkal egyértelműbben pozitív, mint a „nőies” kifejezés, amelyhez lényegesen több spontán, negatív asszociáció is tapad.

A „férfias” jelzőhöz a magyar felnőttek 89 százaléka, a férfiak 94 százaléka egyértelműen pozitív gondolatokat köt, miközben a „nőies” jelzőről „csak” a népesség 70 százaléka asszociál alapvetően kedvező tartott tulajdonságokra (a nőknek is “csak” 75 százaléka). A másik oldalról a „férfias” jelzőhöz a felnőttek 1 százaléka kapcsol egyértelműen negatív fogalmakat (például erőszakos, durva stb.), addig a „nőies” kifejezés a felnőtt népesség 11 százalékában idéz fel negatív jelentéseket (például kényeskedő, labilis, puhány, önállótlan stb.). Domináns vélemény szerint a „férfias” kifejezés főleg határozottságot, magabiztosságot és erőt fejez ki, miközben a „nőies” szó főleg a csinos, kedves, gondoskodó, empatikus tulajdonságokat idézi fel a magyar felnőttekben

Mind a „nőies”, mind pedig a „férfias” kifejezés esetében kiemelkedett néhány, az átlagnál sokkal gyakrabban említett tulajdonság vagy jelző. Az is kiderül ugyanakkor, hogy a „nőiességet” többféle megközelítésből, különböző jelentéstartalmakkal értelmezik a hazai felnőttek, mint ahogyan az a „férfias” jelzővel kapcsolatban tapasztalható. Ez abból is fakad, hogy a „nőies” kifejezéshez nem csak pozitív, de negatív asszociációk is gyakrabban kötődnek az emberek fejében, de azt is mutatja, hogy a férfiakra vonatkozó (jellemzően pozitív) sztereotípiák egységesebbek a magyar társadalomban, miközben a nőkre sokkal többféle, egymástól is különböző sémaszerű tulajdonság is vonatkozhat.

Másfelől az, hogy a „nőies” kifejezéshez jóval nagyobb számú, eltérő jelentéstartalmú jelző is kapcsolódik, abból is fakadhat, hogy a nőkkel szemben a társadalom többféle szerepelvárást fogalmaz meg, mint a férfiakkal szemben

A magyar felnőtt férfiak túlnyomó többsége pozitív jelentéstartalmakat tulajdonít a „férfias” kifejezéshez, számukra a határozottságon, magabiztosságon és erőn kívül még udvariasságot és előzékenységet, megbízhatóságot, egyenességet és őszinteséget, valamint kisportolt testalkatot is jelent ez a kifejezés.

A válaszadóknak nem csak saját szavaikkal kellett meghatározniuk, hogy milyen jelentéstartalmakat tulajdonítanak a „férfias” kifejezéshez. Az adatfelvétel egy szakaszában listából kellett kiválasztaniuk azokat a tulajdonságokat, amelyeket leginkább a férfiakra tartanak jellemzőnek. Összesen 16 tulajdonságról kellett véleményt alkotniuk azzal kapcsolatban, hogy melyeket tartják inkább férfiakra és melyeket inkább nőkre jellemzőnek a válaszadók, illetve melyekről gondolják azt, hogy mindkét nemre egyaránt jellemző.

A válaszok alapján csak a férfiak 7 százalékáról mondható el, hogy valamennyi tulajdonságot férfiakra és nőkre egyformán jellemzőnek gondolta, azaz valószínűleg minimális mértékben sem lát „eredendő” viselkedési különbséget a nemek között. A többség viszont csak a családszerető (64 százalék) és a szorgalmas (63 százalék) tulajdonságokat érezte mindkét nemre jellemzőnek, illetve a férfiak fele szerint a magabiztos jelző is egyaránt jellemző lehet férfiakra és nőkre is.

A nemek között a férfiak többsége alapvető különbségeket érzékel, ezt mutatja, hogy a vizsgált tulajdonságok többségét vagy a férfiakra, vagy a nőkre jellemzőbbnek érezte a megkérdezettek határozott többsége.

Mint kiderült, a „férfias” kifejezés sokkal inkább pozitív a felnőtt népesség, ezen belül férfiak és nők számára is, mint a „nőies” jelző. Ennek alapján nem meglepő, hogy miközben a nők 55 százaléka érzi jellemzőnek magára, hogy „nőies” lenne, addig a férfiaknak 65 százalékáról mondható el ugyanez a „férfias” jelzővel kapcsolatban.

Az eredmények azt mutatják, hogy a „férfias” jelzővel az átlagnál jobban tudnak azonosulni a 40 évesnél idősebb férfiak, a diplomások, a fővárosiak és a kisebb városokban élők, illetve két, gyökeresen eltérő anyagi helyzetben lévő társadalmi csoport tagjai: azok, akik folyamatos anyagi gondokkal küzdenek, illetve azok, akik mindenfajta anyagi gond nélkül élik mindennapjaikat.

Azok a férfiak, akik a „férfias” jelzőt magukra érvényesnek érzik, többségében határozottnak (72 százalék), stabil, erős lelki alkatúnak (66 százalék), magabiztosnak (66 százalék) és erőt, biztonságot sugallónak tarják magukat (63 százalék). A magukat férfiasnak gondoló férfiak négyötöde családszeretőnek (82 százalék), háromnegyede gondoskodónak (76 százalék) látja magát, emellett ragaszkodónak (69 százalék), kompromisszumkésznek (69 százalék) és szorgalmasnak (69 százalék) is. Ugyanakkor csak a „férfias”’ férfiak harmada tartja magát kockázatvállalónak (32 százalék), ennél is kevesebben látják magukat kérlelhetetlennek (18 százalék) vagy indulatosnak (14 százalék).

Nem csupán a férfiak körében domináns vélemény, a magyar társadalomban általában is konszenzusos nézet, hogy a férfiak és nők társadalmi kötelezettségei, feladatai, a velük kapcsolatos elvárások különböznek egymástól. A férfiak 44 százaléka (a teljes népesség 48 százaléka) úgy látja, hogy a nemek társadalmi kötelezettségei, feladatai, a velük kapcsolatos elvárások jelentős mértékben eltérnek, a többiek is jellemzően úgy gondolják, hogy vannak ilyen alapvető különbségek a nemek között. Csak a férfiak (és a teljes népesség) egytizede gondolja azt, hogy ilyen szempontból nincs különbség a nemek között

Ez utóbbi, teljes egyenlőséget képviselő álláspont az 50 évesnél idősebbekre, a fővárosiakra, illetve a nehéz anyagi körülmények között élőkre jellemző az átlagnál jobban.

Csak a magyarországi férfiak negyede (26 százalék) érzi úgy, hogy általában a férfiak helyzete javult az elmúlt 30–40 évben, ezzel szemben egyharmaduk (34 százalék) úgy gondolja, hogy a helyzetük negatívan változott. A nők helyzetéről jóval kedvezőbben vélekednek a magyar társadalom férfi tagjai (is): 60 százalékuk úgy gondolja, a nők helyzete javult a 30–40 évvel ezelőtti állapotokhoz képest, miközben csak 19 százalékuk látja úgy, hogy romlott.

Összesen a magyarországi férfiak 13 százalékára jellemző, hogy saját magukat férfiasnak látják, miközben úgy érzik, hogy az elmúlt 30–40 évben a férfiak helyzete romlott, a nőké viszont javult.

E csoport majdnem fele, több mint 250 ezer férfi érezheti, hogy nemi szerepével, pozíciójával kapcsolatos státusza meggyengült. A magyar felnőtt férfiak ezen 6 százaléka nem csak azt érzi, hogy a férfiak helyzete romlott, a nőké viszont javult az utóbbi évtizedekben, de azzal a nézettel is egyetért, hogy a női egyenjogúság túlzott hangsúlyozása miatt a férfiak hátrányba kerültek a nőkkel szemben. Sokan közülük azt is gondolják, hogy női egyenjogúság már megvalósult, ezen a téren nincs több tennivaló.

E saját társadalmi helyzetükkel kapcsolatban erőteljesebb aggodalmat érző férfiak aránya az átlagnál egy kicsit magasabb az 50 évesnél idősebbek között, a legalább középiskolai végzettséggel rendelkezők körében és azok között, akik elváltak, vagy külön élnek a házastársuktól, vagy bizonytalannak, instabilnak, nehezen definiálhatónak tartják saját párkapcsolati viszonyaikat.

A nemi szerepükkel kapcsolatban erőteljesebb aggodalmat átélő, „státuszt féltő” férfiak dominánsan magabiztosnak, határozottnak, stabil, erős lelki alkatúnak, biztonságot sugallónak látják magukat és az átlagnál ötször többen gondolják úgy, hogy a nőknek jelenleg könnyebb élete van Magyarországon, mint a férfiaknak. Az is az átlagnál jellemzőbb rájuk, hogy a család kenyérkereső funkcióját a férfiakhoz kötik. Határozott politikai preferenciáik vannak, kevés közöttük a bizonytalan szavazó. Túlnyomó többségük jobboldali pártokkal szimpatizál, kisebbségben vannak közöttük az ellenzéki érzelmű felnőttek.

Egy „most vasárnapi” választáson legnagyobb hányaduk februárban a Fidesz-KDNP-re adta volna le a szavazatát (52 százalék), míg a Tisza Pártra 30, a Mi Hazánkra pedig 7 százalékuk voksolt volna.

The post IDEA: Legalább 250 ezer férfi érzi magát vesztesnek a nemi egyenjogúsításban first appeared on 24.hu.

Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu