Az Amerikai Egyesült Államok hadügyminisztériuma 1930-ban fogadott el egy titkos tervet, amit Vörös haditerv (War Plan Red) névre kereszteltek, egy hipotetikus fegyveres konfliktus esetére készült, amit Nagy-Britanniával szemben folytattak volna. A két ország ugyan gyakorlatilag szövetségesnek számított, hiszen az első világháborúban ugyanazon az oldalon harcoltak, de az 1920-as években növekedett közöttük a feszültség.
Felkészülés Nagy-Britannia ellen
Miután a „Nagy Háború” végével Németország már nem volt többé fontos tényező, csak két globális szuperhatalom maradt a tengereken: Nagy-Britannia és az Egyesült Államok. Ez előrevetítette annak lehetőségét, hogy valahol az Atlanti-óceánon egymásnak ütköznek az érdekzónáik és eszkalálódik az ellentét. Ráadásul mindkét fél neheztelt a másikra a hatalmas háborús adósság miatt, amivel a britek az amerikaiaknak tartoztak.
A Vörös haditervnek nem az volt a célja, hogy direkt támadást készítsen elő az Egyesült Királyság vagy annak hadereje ellen – főleg nem a tengeren, ahol a brit Királyi Haditengerészet elsőségét kevesen vonták kétségbe –, inkább az akkor még a Brit Birodalomhoz tartozó Kanada inváziójáról szólt. Ennek elérésével egész Észak-Amerika védelmi erőddé lépett volna elő,
megakadályozva azt, hogy a britek hídfőállást létesítsenek a kontinensen, ahonnan offenzívát indíthattak volna délre.
A terv sikeréhez elengedhetetlen volt, hogy az amerikaiak kezükbe kaparintsák Halifax városát Kanada mai Új-Skócia tartományában, valamint elfoglalják a Niagara-vízesésnél létesített vízerőműveket, és ezzel megbénítsák az északi szomszéd villamosenergia-hálózatát. Egyszerre indítottak volna támadást Montréal, Québec, Toronto, Winnipeg és Vancouver városai ellen, amivel biztosították volna az ipari zónák és a vasútvonalak ellenőrzését. Ekkora erőfölény birtokában az amerikaiak esetleg békekötésre kényszeríthették volna a briteket.
Színes haditervskála
Ami azt illeti, a Vörös haditerv kifundálásában semmi szokatlan nem volt, Amerika valószínűleg nem feltételezte, hogy idáig fajuljanak a dolgok. Akkoriban és ma is rutineljárás, hogy egyes országok tartaléktervet készítenek háború esetére, még a szövetségeseik ellen is.
Az Egyesült Államoknak egy teljes színskálát felölelő haditervkészlete volt: Zöld haditerv Mexikó, Barna haditerv az akkor még amerikai gyarmat Fülöp-szigetek, Sárga haditerv Kína, Narancs haditerv Japán ellen – sőt, az 1923-ig évekig fennálló brit–japán szövetség miatt még létezett egy Vörös–Narancs haditerv is, ami kétfrontos harccal számolt az Egyesült Államok keleti és nyugati partjainál, de végkimenetele nem lett volna éppen ínyére az amerikaiaknak. Ezt később, a második világháborús szövetségi rendszerek létrejöttekor úgy módosították, hogy a britek helyét a németek és az olaszok vették át.
A feltételezett ellenségnek, az Egyesült Királyságnak nem volt hivatalos haditerve Amerika ellen – legalábbis nem tudunk róla. Kanada azonban készített egy titkos tervet tíz évvel később, ami az 1-es számú védelmi tervezet (Defence Scheme No 1) nevet viselte.
Magán a Vörös haditerven az 1930-as években számos frissítést hajtottak végre, még nagyszabású hadgyakorlatokat is tartottak, mintegy 36 ezer amerikai katona részvételével. A második világháborúban azonban kisimultak a vélt ellentétek, és az amerikaiak, britek és kanadaiak mind egy oldalon harcoltak.
The post Így akarta elfoglalni az Egyesült Államok Kanadát 1930-ban first appeared on 24.hu.
Tovább az erdeti cikkre:: 24.hu
