Így állították meg az orosz gőzhengert 1915-ben

Az első világháború kezdetén a német hadvezetés úgy tervezett, hogy míg ők lerohanják Franciaországot, addig az Osztrák-Magyar Monarchia erői feltartóztatják Oroszországot és Szerbiát. A francia kapituláció után aztán a németek átcsoportosítanak a keleti frontra. A valóságban azonban az oroszok már 1914 augusztusában betörtek Kelet-Poroszországba, csak a nyugdíjból visszahívott Hindenburg két győzelme tudta megállítani őket. Az ellentámadásban a monarchia csapatait felmorzsolta a túlerő, az oroszok elfoglalták Lemberget, majd körbezárták Przemysl erődítményét. Közben a Franciaországban indított német offenzíva is kifulladt, nem érkezett segítség nyugatról – írja a Rubicon.hu.

A frontvonal végül a Kárpátok tövében megmerevedett, mindkét féltől véráldozatot követelt: a becslések szerint Ferenc József mintegy 800 000 katonája veszett el, de hasonló veszteségeket szenvedtek a németek és II. Miklós cár seregei is. Lassanként az oroszok kerekedtek felül, 1915 márciusának végén már Máramarosban jártak, amikor megindult a német és osztrák-magyar ellentámadás mintegy 357 ezer fővel. A sikeres tüzérségi előkészítés után május 2-án megindult a támadás, amely

Gorlice mellett áttörést ért el, a gyalogsági fölény révén elsöpörve az orosz állásokat.

Az oroszok a Prut és Dnyeszter folyók közé, illetve a Bug alsó folyásához szorultak vissza, a cári csapatok elvesztették a reményét annak, hogy a Monarchiát békére kényszerítik, ráadásul június 17-én – egy újabb, gorlicei méretű veszteségeket okozó frontáttörés után – Nyikolajevics főhercegnek egész Lengyelországot ki kellett ürítenie. A két szövetséges a győzelem révén fellélegezhetett, az orosz veszély messze került központi területeitől.